Nyár, növények, nyulak. Nyaralás a csongrádi nagymamánál, és az ő közkedvelt negyvenéves fiánál, Maroknál, aki „a falu bajszos, melegítőnadrágos szépfiúja.” Törődik a gyerekekkel, például focizni tanítja őket, sokat játszik velük, és állandóan dolgozik, hogy minden létező jót elő tudjon teremteni a családjának. Minden bizonnyal sokan hasonlóan festenék le a tökéletes vakációt, Borda Réka Égig érő csalán című regényének főszereplője is, ám van egy titka, amiről nem tud beszélni senkinek, még önmagának sem. Ez az a titok, ami miatt képtelen elhinni, hogy párjának az iránta érzett szerelme örökké tarthat – még abban a pillanatban sem, mikor szerelme, Bene megkéri a kezét. Egy múltbéli esemény, ami maradandó traumát okozott neki.
Íme 5+1 ok, amiért érdemes elolvasni Borda Réka új regényét.
1. A frappáns történet
A regényben két idősík jelenik meg párhuzamosan; egy régmúlt vakáció narratívájában felsejlik a kislánykorban átélt trauma, a jelenben pedig a már felnőtt nő gondolatai, a trauma által okozott lelki törések jutnak felszínre. Az elbeszélő gyermekkorában a nagymamájánál tölti a nyári szünetet. A szülei nincsenek jelen a történetben – csak akkor, amikor a regény végén Csongrádra mennek a lányért –, így nincs olyan személy, akihez az elbeszélő fordulhatna, aki megvédené. A történetet még tragikusabbá teszi az, hogy az erőszakot egy olyan személy követi el, akinek az lenne a feladata, hogy vigyázzon a gyermekre.
Amikor a lány nem az unokatestvérekkel játszik, akkor a nagymamájával tölti az időt, egyszer például fodrászatba mennek, és az ottani beszélgetésből kiderül az elbeszélő számára, hogy az addig tökéletesnek hitt nagybácsi valójában megcsalja a feleségét. Ráadásul azzal a szituációval kell szembesülnie a kislánynak, hogy azok közül, akik tudnak a dologról, senki sem a férfit hibáztatja, hanem annak feleségét, illetve édesanyját (aki biztosan rosszul nevelte a fiát). Innentől kezdve egyre több olyan információ derül ki Marokról, aminek következtében az olvasó szemében unszimpatikussá válik. Fiát, Misit rendszeresen „lebuzizza”, ha az nem úgy viselkedik, ahogyan Marok szerint egy férfinak viselkednie kell, de lányával, illetve az unokahúgával sem viselkedik rendesebben. Minél több gyermekkori emléke bontakozik ki a cselekmény során a narrátornak, annál biztosabban feltételezhetjük, hogy a lányt megerőszakolta a nagybátyja, ami a regény végén be is bizonyosodik.
2. A történet ritmusa
A történet lassú kibomlása életszerű, ötletes megoldás, mert így pontosan abban a sebességben jövünk rá a trauma mibenlétére, mint ahogyan arról az esetek igen nagy részében a valóságban is beszélnek az áldozatok. Emellett a szereplők viszonya is valóságosnak hat; láthatjuk, hogy a kislány közel áll a nagybátyjához, pozitív emlékei is vannak vele kapcsolatban. Azonban ahogy a kislány felnő, tudat alatt magán viseli a gyermekkori trauma nyomait, ami hatással van a párkapcsolatára és az énképére is. Önmagát okolja a problémáiért, érzéseiről nem tud megfelelően beszélni. Nem tudja elfogadni azt, hogy még nem áll készen a gyermekvállalásra, nem sokkal később a vetéléséért pedig nem meglepő módon önmagát tartja felelősnek.
3. Életszerű karakterek és a trauma reális ábrázolása
A karakterek hús-vér emberek, bárhol találkozhatnánk velük. Minden karakternek fontos szerepe és mondanivalója van a történetben, különös tekintettel a nagymamára, aki annak ellenére, hogy az unokáival kedves és megértő, a történet végén ő testesíti meg mindazon rokonokat, ismerősöket, akik áldozathibáztatásra hajlamosak. Borda Réka reálisan festette le a trauma természetét. A főhősnő felnőttkorában – a jelenben – boldog párkapcsolatban él Benével. Pontosabban abban élne, ha a szexuális erőszak traumatizáló emléke nem lenne nagy hatással gondolkodásmódjára. Elköteleződési nehézséggel és pánikbetegséggel küzd: az elbeszélő úgy érzi, hogy kapcsolatuk nem fog örökké tartani, és szinte biztosnak gondolja, hogy az ő hibájából lesz vége. Olyan, mint egy nyúl, egy űzött vad, aki folyton menekülni próbál a múlt fájdalmas emlékei elől. Nem beszél az őt ért megpróbáltatásról, ami miatt nem is tudja feldolgozni azt. El akarja nyomni az ezzel kapcsolatos érzéseit, de idővel maga is rájön, hogy ez a menekülés csak negatívan hatott a mentális egészségére és az életére, ezért megosztja a családdal a tragédiáját. De a szembenézés, a traumafeltárás sem bizonyul helyes opciónak: ahogy gyermekkorában Marok nőrokonait hibáztatták a férfi félrelépése miatt, úgy a rokonok őt okolják azért, hogy beszélt az általa megért traumákról; nagymamája például nem veszi fel neki többé a telefont.
4. Társadalmi problémák megjelenése
A könyv a központi konfliktuson túl több társadalmi problémára is felhívja a figyelmünket. Az áldozathibáztatás már a megcsalás szintjén is működik; a feleség és az édesanya hibáztatása. Egy másik, nőket érintő problematika a gyermekvállalással kapcsolatban merül fel; az elbeszélő családjának több tagja se képes elfogadni azt az álláspontot, miszerint egy nő nem szeretne gyermeket vállalni, ítélkezőek lesznek vele szemben. Szomorú, ám nem elhanyagolható az sem, hogy a vetélésért a párja – még ha nem is mondja ki nyíltan, de – szemmel láthatóan a nőt okolja. Egy másik fontosabb karakter, Misi kapcsán felmerül a férfiakkal kapcsolatos sztereotip kép helytelen mivolta. Amikor nem viselkedett az apja által elvárt normáknak megfelelően – például mikor nem akart a vízbe ugrani, vagy mikor sírt az unokatestvére gúnyolódásán –, Marok csúnyán leteremtette. A regényben többször elhangzik a „mit buziskodsz már megint?” kérdés. Először csak a férfi szájából, de mivel a gyerekek mintákat követnek, Misi nővére és unokatestvére (nem érzékelve még a kimondott szavak súlyát), csúfolódva tették fel neki ugyanezt a kérdést. Bár a fiú jövőjéről a történetben nincs sok információnk, sejteni lehet, hogy ez a fajta nevelési mód nem éppen építő jelleggel hatott rá. A kivételezés is „gazdagítja” a családi konfliktusok körét, Misi egyszer szóvá is tette az elbeszélőnek, hogy Marok sokkal jobban szereti őt, mint tulajdon fiát.
5. Ötletes lezárás
A történet lezárása is éppoly találó, mint az egész történet felépítése. A lelki sérülések maradandósága mellett Borda Réka felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy az erőszakot elszenvedők életében mennyire fontos is az, hogy elfogadják és feldolgozzák magukban a történteket, enélkül ugyanis a jelenükben is egyre előbukkan majd a lelki megpróbáltatás következménye. Az elbeszélő például nem őrültségéből fakadóan lát nyulakat, a Marok által molesztált Eszterrel (Marok lányával) ez a hallucinatív gesztus köti őket össze, vagyis nincs egyedül ezzel a traumával. Aki feldolgozza a problémáit, az „tudja, hogy ugyanannyira nyúl, mint amennyire ember, de semmiképp sem préda.” (135) Bármilyen megpróbáltatással küzdő olvasó reményt találhat a történet végén.
5+1. Borító
A Papp Rita által tervezett borító, amikor még az olvasó nem ismeri a történetet, egyszerűnek tűnhet, ám annál összetettebb. A szappan sokak által ismert utalás lehet a szexuális erőszakra, valamint megjelenik rajta a könyv egyik legerősebb motívuma, a nyúl. A történetben az elbeszélő, mikor lassan felidézi magában az erőszak emlékeit, egyre többször – feltehetően csak a képzeletében (mint a Donnie Darko című filmben) – egy nyulat kezd el látni maga körül, amit csak akkor tud megszokni, amikor magát a tragikus gyermekkori bántalmazás megtörténtét is elfogadja. Az esztétikus, sötét borítón megjelenő rózsaszín szappanminta a gyermekkor ártatlanságának szimbolikájával megnyerő borítót kölcsönöz a regénynek.
