Ismerősen csenghet a kérdés: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Életkortól függetlenül aktuális, hiszen kiskorunktól kezdve tervezünk, álmodozunk, keressük és járjuk az utunkat. De közben jó, ha van valami, ami visszairányítja figyelmünket egy alapkérdésre: kik vagyunk egyáltalán, és milyen munka tesz minket boldoggá?
Illés Andrea és Nemes Anita könyve a lényegénél ragadja meg a témát, méghozzá nem is akárhogy: kívülről szemléli a foglalkozásokat, de ezzel párhuzamosan folyamatosan az egyénen tartja a figyelmet. Olyan fontos kérdések feltevésével – mint a „kinek mire van tehetsége?”, „mivel foglalkozna egy életen át?” – segíteni, támogatni lehet a gyerekek pályaválasztását, hogy abban tudjanak kiteljesedni, amiben jól érzik magukat. A szerzőpáros Mi leszek, ha nagy leszek? Mesterségek, foglalkozások nagy mindentudója című könyve méltán érdemelte ki illusztrációs kategóriában a 2022-es Év Gyerekkönyve Díjat, melyet a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum és a Libri Könyvesboltok független szakmai zsűrije ítélt oda a Scolar Kiadó újdonságának.
Hivatás. Szakma. Mesterség. Munka. Hasonló, mégis árnyalatnyi jelentéskülönbségeket rejtő kifejezések. Hogyan tekintünk felnőttként „kenyérkereső tevékenységünkre”, és hogyan tettük ezt gyerekként? Mennyi információja van egy gyereknek az egyes foglalkozásokról, milyen forrásokból gyűjti össze ezeket és milyen lesz az így összerakott kép? Mindenképpen valami ragyogó, valami értékes, izgalmas, amiben megélhetjük újra és újra az örömöt, játékot, ami előcsalja belőlünk a „világ megváltását”. Ilyen ez a könyv. Partner az olvasóval, az egyéni érdeklődés, képességek felfedezéséhez és kibontakoztatásához segít utat/utakat mutatni.
A kötet a foglalkozások listáját tekintve nagyon átfogó: a hagyományosabb szakmák mellett, mint amilyen a jogász, a fodrász vagy a kőműves, bőven találunk példát a manapság dívó, az utóbbi évtizedekben megjelenő szakmákra is (kutyakiképző, informatikus), illetve olyanokra is, melyekhez elengedhetetlen a vele született érzék, tehetség (filmrendező, énekes, képzőművész). Ezzel a könyv megfelel a modern kor elvárásainak, a szakmák bemutatását kreatívan valósítja meg: nincs főszereplő, de van egy narrátorunk, aki végigkalauzol minket a megannyi hivatás rengetegén. Mentes az olyan sémáktól, sztereotípiáktól, amik a választásban korlátokat szabnának, például hogy mi számít „lányos” vagy „fiús” szakmának. A kötet az „Ahányan vagyunk, annyiféle érdeklődéssel bírunk” szemlélet jegyében íródott. A fejezetek végén (az átláthatóság végett) pontokba szedett tudnivalók és specifikumok világítanak rá arra, hogy milyen elengedhetetlen követelmények várnak azokra, akik az adott tevékenységet szeretnék űzni. Ezek nem elvárást ébresztenek, sokkal inkább a saját értékek és erősségek feltárására hívják fel a figyelmet. Konkrét tanácsokkal szolgálnak, hogy a választott úton hol találhatunk „segítőkre”, azaz milyen képzéseken, iskolákban lehet képezni magunkat, s majd ezt követően milyen területen élvezhetjük munkánk gyümölcsét. A szöveg nem fukarkodik a szakkifejezésekkel (mint például: statikus, design, kockázatelemzés, reumatológus, Petri-csésze), de szerencsére nem is túlterhelt.
A könyv jóval többet ad foglalkozások lajstromba vételénél, és ezt Nemes Anita (illusztrátor, tipográfus és tervezőgrafikus) munkájára jellemző illusztrációs gazdagságnak köszönheti: minden oldal egy komplex történet, utazás térben és időben, az emlékképek és napjaink helyszínei, szereplői formálta kis univerzumban. Az illusztrációk részben függetlenek a szövegtől, mégis egységet alkotó narratív szereplőkként funkcionálnak, ahogy egyszerre több síkon működve teremtenek környezetet a könnyed hangvételű szövegekhez. A kötet képi alkotásmódja egyszerre idézi a képes atlaszok, az enciklopédiák, a böngészők, a térképek, a művészi plakátok és a képregények világát. Kifinomult és vagány, következetesen végigvitt, letisztult struktúrával, vizuális nyelvvel. Mindehhez társul egy olyan (kép)nyelvi játék, humor, történelmi korokat összekapcsoló szimbolika, aktualitás és a saját élményeket, emlékeket bekapcsoló képek jelrendszere, ami például Réber László grafikáinak zsenialitását is jellemzi.
A rajzok szinte megmozdulnak. Legelső pillantásra még csak a fő karakterek és a legjellemzőbb attribútumok tűnnek szembe, de elég hamar fel lehet venni ezt a ritmust, amit a vonalak és színek e nagyon egyedi módon komponált nyelvezete diktál, majd pedig szépen sorban bomlanak ki előttünk a kompozíciók, amik a témakör belső rendszerével összecsengve, azt erősítve az illusztrációkkal is kifejezik a nagyobb egységen belül a kisebbeket: egy-egy jelenettel vagy éppen a környezet érzékeny részletezésével. Nemes Anita minden foglalkozásnál más-más, jellemző, limitált színpalettát használ. Igen széleskörű szakmai tudással nyúl a témához, a kontúroktól kezdve a finom árnyékolásig, a színek sajátosságaira (például hideg-meleg, komplementer stb.) építve, egyszerre hoz létre teret, perspektívát, mélységet, mint például a búvárokat bemutató fejezetben is, vagy éppen vidám sárgákkal, kékekkel, krémes barack- vagy marcipános rózsaszínekkel, kanyargó formákkal eleveníti meg a cukrászda hangulatát.
Különleges az a mód, ahogyan stilizálja a formákat, legyenek akár növények (és mennyiféle!), vagy éppen a burkolatok jellegzetes fajtái: mindnél nagyon finoman ott vannak azok a jegyek és pontosan annyi, amennyi által tökéletesen beazonosíthatóvá válnak. A vizuális elemeknek ez a tudatos szervezése képes érzelmeket, hangulatokat előhívni: a burkolót ismertető fejezetben például a ’60-as, ’70-es évek Kádár-kockái teraszának tipikus háromszögmozaikjai, a falambéria, a babakék csempe, és a bal alsó sarokban fülelő nyugdíjas nénike a mögötte megbúvó anyósnyelvvel. Ugyanúgy, az itt-ott felbukkanó apró jelenetek: a cukrászpult mögött sorban álló vásárlók (19. oldal), az énekes hangjától megriadó macska (23. oldal), a táskarádió zenéjére fütyörésző mázoló és a vele szemközti párkányon csiripelő madár párosa (26. oldal), a kora reggel kukorékoló kakas és az ásítozó pék (58. oldal) finom humorral bájos atmoszférát teremtenek.
Ötletesen reflektál a jelenre, érdeklődési köreinkre, tárgykultúránkra, szokásainkra: a klasszikus sporteszközök mellett megjelenik a kettlebell (22. oldal), a férfifodrász alkarját tetoválás díszíti (30. oldal), a formatervező tableten vázolja az ötleteit (32. oldal), a buszon zötykölődő utasok az okostelefonjaikba feledkeznek. Lazán közbeszúrt kultúrtörténeti csemege a magyar származású illuzionista Houdini és Eötvös Gábor zenebohóc vagy az űrhajós Farkas Bertalan, Jurij Gagarin, Neil Armstrong és Lajka kutya említése. Világmárkák logói tűnnek fel a divattervezőket bemutató fejezetben (21. oldal), az ovis menzaebéd pedig „retró” pöttyös tányérban érkezik (57. oldal). A szövegrészek kis blokkokként kísérik a hozzájuk tartozó illusztrációt a könyv 80 oldalán keresztül. Az impresszum mellett búcsúzóul egy extra poén a nagyothalló néninek (talán) szerenádot adó zenebohóc.
A könyv a maga 250 x 295 mm-es formátumával kényelmes szemlélődést tesz lehetővé, jól érvényesül az oldalak tudatos grafikai felépítése, tagolása. Bizonyára nem lehet egyszerű eldönteni, mi kerüljön bele egy ilyen témájú könyvbe és mit engedjen el a szerző. Éppen ezért az egyetlen dolog, amit a könyv végére érve „sajnálok” – ami pedig mindenképpen a kötet érdeme –, hogy szívesen olvastam volna az összes létező foglalkozásról Nemes Anita és Illés Andrea tolmácsolásában.
Illés Andrea, Nemes Anita: Mi leszek, ha nagy leszek? Mesterségek, foglalkozások nagy mindentudója (Scolar Kiadó, 2021)
