Notturno fehérben (Notturno in Weiß)
A kőcsalád fehér lepel
alatt, a márvány kriptabolt
fagyott ködében térdepel,
liljom tövében térdepel –
az éjjel néma, mint a holt.
A liljom hópuhán fehér,
a kő fehére: hűlt, szikár.
A liljom hópuhán fehér,
fakó a kő, akár a dér –
sápasztja halvány holdsugár.
Fehér lepelre térdepel
a kőcsalád, fönn ing a hold,
térdel, zsolozsmát énekel,
versengve, folyvást énekel –
az éjjel néma, mint a holt.
A papnő (Die Priesterin)
A pagoda árnyába bújt hegyoldal
alján kilép az őriző a tornác
szélére – Tang-Ku-Ej, ki egybeformáz
éltet halállal: dúlt-zordat a morddal.
Ajkán virág-szegélyes, bölcs, komoly dal:
Tang-Wang császárnak vers-tekercse tornáz,
a két kezében torta, rajt’ cukormáz,
a csücskén apró, ízléses komóddal.
A templom hét hídján véglépdegélve –
mindője vékony, friss furulyafából –
elér a hold agyonsújtotta ebnek
sírjához. Ott az áldozóedénybe
tortát hint – s a holdfény megáll, aláfoly,
s ajkán a versnek szent csókjába dermed.
Cselédek szombaton (Mägde am Sonnabend)
Kifektetik a színeket,
hogy tarkállik a korlát,
s ütik, mintha nem szőnyeget –
a naccságát porolnák.
Vad kéjjé hergelik dühük,
akár gyilkos vikingek,
erükben egy hét szörnyü nyűg
hideg merszet keringet.
Ütnek-vernek szünetlenül,
hasad belé a pálca.
Fel sem neszel az úri fül
a pokolbéli táncra.
Pedig jajong a vert sereg,
és mint a pelyva, szálldos
tömött, ónémet hencserek
romján a perzsavánkos.
Az elfelej (Der Vergeß)
A vad tudhatnéh (nincs vég s nincs elej)
mint húsfalót karaj,
mint fűnyelőt paraj,
igézi – mégse lett, csupán selej,
egy puszta se, egy bárgyú elfelej,
lenyekkent fészeraj-
tó, letört csészealj.
Számára könyvnek nincs erej s velej –
de szívja csak, mint méheraj!
Szobor-óhaj (Denkmalswunsch)
Kedves, emelj szobrot nekem
cukorból, tengerfeneken.
S édesvíz lesz rövidesen,
ahol hamar összeesem.
Abból pedig bő halrajok
kortyolnak vígan jó nagyot.
Őket hamburgi s brémai
halászok fogják még ma ki.
S eképp örömben, ételek
gyanánt lehetnék véletek.
Bezzeg, volnék csak kő meg érc,
verébről hullna főmre élc.
Mi több: sok ember, holmi dibdáb
sietne rám pottyantni cifrát.
Győrei Zsolt fordításai
