lazacüstökös fénylik az égen
fürkészem vajon merre tarthat
féltékeny vagyok amiért minden
álmomat látja amiért azzá
válhat amivé akar
vér-vattapamacsok közt a
túlfőtt teaíz keserű a számnak
mégis könnyesre mosolygom
az arcom akárhányszor látom
közöttük ahogy a késői nárcisz
végül rátalál a haragos nefelejcsre
s elsőszülötteként szeretgeti
aztán mégis elengedi mert
mennie kell hiszen az idő
nem könyörög nem vár
majd a hulló barackcsillag csóvái
eggyé olvadva búcsúznak és ismét
haragszom amiért ők mindent
látnak én meg csak őket
(A 2023 évi Pannon UniFest díjazott írása)
