Egy el nem lopott kiscicáért vajon megbüntethet az Isten? Mi a legszebb dolog, amit ki lehet kukkolni az erkélyről a bezártság éveiben? Ki az, akit egy kórházfolyosónyi beteg ember izgatottan vár? Hogyan reagálnak a szülők, ha a játszótéren megjelenik egy furcsán viselkedő, zavarodott elméjű öregasszony?
A fenti kérdésekre Grecsó Krisztián 2022-ben megjelent Valami népi című novelláskötete kínál választ. A mű négy ciklusra oszlik, melyeket a tematika fűz koherenssé: visszatérő motívumokként szerepelnek többek között a daganatos megbetegedés, az örökbefogadás és a falusi élet képei.
Közelítsünk fokozatosan Grecsó új novelláskötetéhez! Már a kötet borítója is megragadó. A Baranyai (b) András grafikusnak köszönhető jellegzetes betűtípus és aprólékosan kidolgozott illusztráció miatt könnyedén felismerhetjük, kinek a művét is tartjuk a kezünkben. A borongós színek előre jelzik a súlyos témákat, a vasútállomáson lézengő alakok pedig a novellákban felbukkanó mindentudó elbeszélő által megfigyelt összefonódó, eltérő és mégis egymásra ható sorsokat asszociálják.
A kötet elején feltűnő mottó Nagy Lászlótól származik: „Még visszanéztünk, / kék darazsak szálltak ott, / tüzesedett porban / jöttünk mint az állatok.” A pararatextus remekül illeszkedik a mű egészéhez azáltal, hogy megidézi a kötet főbb témáit, a múltat és a poros falut. A múltat a visszanéztünk ige, a falut pedig a por köznév implikálja. A szövegekbe ágyazva folyton fel-felbukkannak explicit intertextusok. Az író gyakran alkalmaz metatextust (amikor a szövegkörnyezethez kapcsolódó kommentárok az eredeti mű értelmezését célozzák), s nemcsak irodalmi alkotásokat idéz be művébe ily módon, hanem például dalszövegeket is. Rendkívül izgalmas, ahogyan egy vers sorai Grecsó szövegébe építve más értelmet nyerhetnek az olvasó számára. Ezek a vendégszövegek tipográfiailag jelöltek, a dőlt betű különíti el őket a mű többi részétől. A szövegen kívüli valóságra is tesz utalást a szerző: az Istennek nehéz című novella úgy is értelmezhető, ha nem tudunk a Hableány és a Viking nevű hajók 2019-es összeütközéséről, de ha felismerjük az utalást, sokkal hatásosabb a szöveg csattanója. A szerző nem mondja ki, hogy a boldog pár pillanatokon belül meghal a balesetben, erre a valóság ismeretében döbbenünk rá.
A Fehérben fehér (paralel történetek alcímet viselő) ciklus központi témája a falusi szegénység, a paraszti lét. Utólag más értelmet nyert pillanatok, egymástól távoli és mégis összefüggő események; ezek olyan motívumok, amelyek egyben tartják a novellákat. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mi a múltja az új lakhelyén talált régi tárgynak; és az is izgalmas kérdés, hogy egy gödör mit reprezentálhat egy ember életében, egészen a gyermekkortól a halálig. A kötet történeteinek elbeszélése gyakran retrospektív, de az időkezelést különböző narrációstruktúrák teszik változatossá. A Három gödör című novella például keretes szerkezetű, a cselekmény egy temetésen kezdődik, és ott is ér véget, a köztes időintervallumban pedig a halott életéből idéződnek fel események. Az elbeszélő sokszor a messzi idő távlatából fejti fel az események különös összefüggését és törvényszerűségét.
A ciklus címadó novellájában egy fehér alapra fehér cérnával megalkotott hímzés elkészültétől szétfoszlásáig (illetve a történetvezetésben pont fordítottan, a szétfoszlásától elkészültéig) köti össze a szerző szereplőinek sorsát. A történetben központi szerephez jut egy faluról származó cselédlány, akit kitagadott a családja. Ez azért történhetett meg, mert a falu egy összetartó közösség, azonos identitással, egy fővárosban dolgozó, eltérő tapasztalatokkal bíró lány pedig már nem tartozhat közéjük: erkölcstelennek bélyegzik, és kiközösítik. A novella során kiderül, hogy a motívumként szolgáló csipkét egy panellakás falában találják meg, választ kapunk rá, hogy hogyan került oda, milyen körülmények között készült és kiknek a tulajdonában volt korábban. A legérdekesebbnek azok az események számítanak, melyeknek a hímzés „szemtanúja” lehetett. A tárgy élettartama (az emberhez képesti) időtállóságából fakadóan akár egy évszázadon is túlnyúlhat, lakásfelújítást, megcsalást, albérletből kiköltöztetést is átvészel.
A falu buszmegállója, a nagyszülők parasztháza, a diákotthon, az egyetemi kollégium, a tenger… Az Örökrangadó ciklus novelláit, ahogyan az a helyek alcímből is kiderül, az elbeszélő számára meghatározó terek kötik össze. A kötet címadó novellája az elbeszélő és édesapja közti félreértésről, egymás megértésének nehézségéről szól. Megjelenik benne a családi házuk, melynek központi berendezési tárgyává és egyben az apa-fiú kapcsolat allegóriájává a harmonikaajtó válik, mely a nappalit és a hálót választja el, és amely csak akkor tárul ki, ha az apa jó hangulatban van. Két olyan történet idéződik fel, amikor a narrátor apja mond valamit a fia írásaira. Arra, amelyik az Élet és Irodalomban jelent meg, azt mondja: „Ezt olvasd el, anyukám, sose halsz meg.” (110) A szigorú, elismerő gesztusok adására képtelen férfi ezzel a félreérthető mondattal csak ironizál, esetleg a temetőben játszódó írás helyszínére utal, de a fiú és édesanyja meghatódik, ettől pedig az apa zavarba jön. A narrátor ezután az apja ellen elkövetett legnagyobb hibáját beszéli el. Egyszer az apa meccsnézés közben megkéri fiát, hogy mutassa meg az általa írt drámát, azonban ő ezt visszautasítja, félve attól, hogy ezzel elmúlna az átlagosan idilli, apa-fiú meccsnézős, beszélgetős hangulat. Az apa kétségbeesetten próbálkozik még, sikertelenül, végül elhallgat, megtörik. Az író az emberi elesettséget ábrázolja, félreértésekből, kínos szituációkból, ki nem mondott szavakból támadó feszültség hatja át az egész történetet.
Az Istennek nehéz című és a pillangóhatás alcímű ciklus történeteinek középpontjában a pillangóhatás érvényesülése, az események egymásba fonódása áll. Egy kisebb karambol hogyan vezet esküvőhöz, a szemközti erkélyről egy meztelen nőre vetett ártatlan pillantásból hogyan alakul ki kényszerbetegség. A novellákban központi szerepet játszó omnipotens elbeszélőt, G. K.-t, és a daganatos Grusz nevű szerkesztőt könnyen hozhatjuk összefüggésbe Grecsó Krisztiánnal. Előbbire a monogram azonossága, utóbbira az életrajzi megfelelések (rákbetegség, szerkesztői állás) engednek következtetni. E ciklus novellái kapcsolódnak össze a legszorosabban, akár kisregényként is lehetne olvasni őket, hiszen az elbeszélések egymás folytatásaiként funkcionálnak. Az egyik novellában mellékesen megjelenő karakter sorsa egy másikban láthatóbbá válik. Megannyi érzelem, könnyek és nevetések. Istennek lenni nehéz. Mert míg egy esemény és időszak valakinek kedvező, mások pokolként élhetik meg. A nyakán frissen daganatot találó Grusz a gyermekkorában bántalmazott, ideges taxisofőrrel konfliktusba keveredik, és emiatt egy busznak ütköznek, melynek következtében a buszon egy koreai lány a fiú karjába borul. Egy év múlva lánykérés, „mögöttük egy Vikingnevű szállodahajó, Grusz mögött a sugár és a kemó.” (164)
A kötet végén kissé fellélegezhet az olvasó: az utolsó, Lombikok (boldogságtörténetek) című ciklus feloldoz a tragikus események nyomása alól. Ezek a témák nem veszítik el súlyukat, viszont könnyebbek lesznek, hiszen a világban a szenvedés mellett a boldogság is szerepet játszik, a kötet vége felé ennek megfelelően utóbbi is megjelenik. Az utolsó ciklus novelláinak központjában a szerető feleség, az apává válás, a gyógyulás lehetősége, vagyis a poklon keresztül is felsejlő remény áll.
