2022. március 11-én, pénteken 9:30-kor azzal a szándékkal gyűltek össze a Miskolci Egyetemen a Ködlovagok tegnap és ma – A ködlovag-jelenség történeti, poétikai és biografikus vetületei a századfordulótól napjainkig konferencia résztvevői, hogy fellebbentsék a fátylat e homályos fogalomról, és megpróbálják definiálni a jelenséget. A konferencia két napja alatt több mint húsz előadást hallottunk irodalomelméleti és -történeti témákban líráról és prózáról, zenéről és festészetről, Jókaitól a kortárs művészekig. Öt egyetem professzorai, mesterszakos és doktori hallgatói tárták elénk gondolataikat, minannyian egy-egy újabb szemszögből megközelítve a problémakört, s ezzel mind jobban körvonalazva a „ködlovagságot”.
Kecskeméti Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskolájának vezetője nyitotta meg a konferenciát. Megismertette a hallgatóságot többek között a kifejezés eredetével, a Krúdy általi népszerűsítésével és az 1942-es, Thurzó Gábor szerkesztette Ködlovagok című antológia jelentőségével. Kifejezte reményét, hogy a két nap alatt e nem letisztult és nem definiált metaforikus nyelvhasználati elemet sikerül értelmezniük a konferencia résztvevőinek.
Az első szekció a Szerzők és hősök, dekadencia és deviancia a századforduló irodalmában címet kapta, melynek plenáris előadója Bezeczky Gábor, az MTA BTK ITI tudományos főmunkatársa volt. Ködlovagok az irodalomtörténet láthatárán című előadásában Kemény Zsigmond és Krúdy életművét hozta összefüggésbe az általuk használt ködkép és ködfátyolkép fogalmak közötti kapcsolat bemutatásával. A ködlovag kifejezés első alkalommal 1894-ben Munkácsy Kálmánnál jelent meg. Nem tudhatjuk biztosan, hogy Krúdy olvasta-e Munkácsy művét, mielőtt ő maga 1903-ban először használta. Krúdynak nem volt célja, hogy definiálja, konkrétan mi is a ködlovag szó jelentése, de ő olyan emberekre utalt vele, akik tünékeny figurák, bizonytalan jelenések, akik közelebbi vizsgálódásra akár el is foszlanak. A ködlovag kifejezés nem egyedi szóalkotás volt Krúdynál, de ez olyannyira népszerű lett, hogy 1925 után száznál is több alkalommal jelent meg irodalmi szövegekben, 1941 után pedig már ezernél is többször. Az évtizedek alatt a ködlovag szó jelentése szűkült, irodalmi fogalommá vált.
Haramza Kristóf Kakuk Marci figurájával, Baráth Tibor Gozsdu Elek és Wass Albert műveiben szereplő állati tulajdonságokat hordozó emberekkel, Locker Dávid Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének dekadenciájával, Fejérvári Katalin pedig Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című regényével kapcsolódott a dekadencia és deviancia kérdésköréhez.
A második szekció Színház, líra, fordítás szekció plenáris előadója, Kőrizs Imre, a miskolci bölcsészkar tanára Havas Gyula költészetéről tartott előadást. A nagyreményű költő, aki Tóth Árpád nagyságáig is felérhetett volna, 1918-ban, huszonöt évesen halt meg. Körülbelül kilencven verséből huszonnyolc jelent meg a Nyugatban. Havas Gyula kritikusként is jelentős volt a maga korában. Az előadó az Ó, esti indulások és a Levél egy ismeretlen emberhez című versek és Havas Gyula Kaffka Margitról és Karinthy Frigyesről írt kritikáival szemléltette a korán elhunyt költőben rejlő tehetséget.
A szekcióban ezután Véghelyi Balázs a pesti kabaré születéséről, Párizs és Bécs hatásáról, a kabaré nyelvezetéről és fogadtatásáról beszélt. Kovács Dominik Bródy Sándor A medikus című drámájának cselekményét, fogadtatástörténetét és jelentőségét mutatta be. Jakab Júlia Kísértetiesség, radikális természet- és szubjektumábrázolás Czóbel Minka szövegvilágában című előadásában a költőnő regénykísérletéről, prózai munkásságáról, az abban tetten érhető feminizmusról adott számot. Szarka Szilviától – a nap utolsó előadójától – Kafka magyarországi recepciójáról, a magyar fordításainak történetéről, Márai Sándor és Klopstock Róbert „versengéséről”, egyes művek fordítójának kérdéses kilétéről hallott a közönség. Arra is megpróbált magyarázatot adni az előadó, hogy Kafka művei miért csak az 1957 utáni fordítások révén váltak ismertté és elismertté, holott már az 1920-as évektől fordították műveit.
A konferencia kísérőeseményeként péntek este a Digitális feltételek az irodalomtudományban című kerekasztal-beszélgetésen Kecskeméti Gábor, Bezeczky Gábor, Kőrizs Imre, Major Ágnes, Káli Anita és Ludmán Katalin számolt be a kéziratok és nyomtatványok feldolgozásának, digitalizálásának hagyományáról, módszereiről, jelenkori kihívásairól és lehetőségeiről. A beszélgetőpartnerek személyes tapasztalataikon keresztül bemutatták, hogy mire jók a digitális tömegtermékek, hol vannak még fehér foltok az irodalmi alkotások feltárása terén, hogyan működik a webaratás és a DigiPhil portál. Major Ágnes és Káli Anita elmagyarázta, miként készül Babits Mihály kritikai kiadásának digitális verziója, hogyan működik a „taggelés” és miért előnyösebb a Text Encoding Initiative használata, mint az elavult html kódolás. Kecskeméti Gábor ennek kapcsán elmesélte, hogyan „tanították meg” Arany János kézírásának olvasására a mesterséges intelligenciát az Arany-repozitórium digitális fakszimiléit felhasználva, mely tudás – a kéziratok gépek általi beolvasása – a jövő filológusai számára hatalmas segítség lesz.
A konferencia második napját Eisemann György, az ELTE BTK professzora nyitotta meg A művészi tapasztalat „szépsége” és „igazsága” a ködlovag-irodalom esztétikájában című előadásával. Kant, Hegel és Heidegger szépségfelfogásától Gadamer hermeneutikai értelmezésén át vezetett el minket az irodalmi szépségértelmezéséhez, ezt hozva összefüggésbe az igazság fogalmával. Az impresszionista ábrázoláson keresztül is értelmezte a ködlovag-jelenséget. Az előadó a ködben feltűnő lovag metaforáját kísérelte meg szemléltetni, irodalmi példákon keresztül bemutatni; elsősorban Krúdy munkásságában, de Jókai, Ady, Szerb Antal és Márai is említésre került. Mint kifejtette, a ködlovag-motivika a „hétköznapok és a csodák kombinációja” (Szerb Antal).
Németh Sámson előadása Malonyay Dezső művészettörténész szinte teljesen feledésbe veszett szépirodalmi munkásságáról szólt. Varga Réka Csáth Géza író és Berény Róbert festő személyes életének és művészi pályájának párhuzamait mutatta be a közönségnek. Kiss Petronella szintén Csáth Gézáról tartott előadást, ő azonban egy másik művészeti ág, a zene felől közelítette meg az író munkásságát, bemutatva zeneileg megkomponált elbeszéléseit, melyek közül több A varázsló kertje című novelláskötetben jelent meg. Hörcher Eszter Fenyvesi Ottó kortárs vajdasági költő munkásságával szemléltette a költészet és képzőművészet találkozását, melyben a szó és a kép elválaszthatatlan egységet alkot.
Az utolsó szekció plenáris előadását Kelemen Zoltán, a SZTE BTK tanára tartotta, A ködlovagok hagyománya a magyar irodalomban (Lehetséges kánonok és többirányú olvasás) címmel. Az előadó több, korábbi előadásokban már említett nevet és művet felsorolt, megerősítve és kiegészítve az előzőekben hallottakat Jókairól, Krúdyról, Márairól, a Cholnokyakról, Kosztolányiról és Mészöly Miklósról értekezve. Kiemelte, hogy Krúdy „átmeneti korában” Jókai volt a fő ihletforrás, de egyben az 1848-as honvédok nemzedéke nyomasztotta is a Lovik–Török–Cholnoky-féle nemzedéket, mert a ’48-asok már minden nagy tettet végrehajtottak, így a szabadság már nem vágy, hanem a szürke valóság volt számukra, s ez az életérzés meghatározta stílusukat, műveik tematikáját.
Kőrösi Ferenc Márai Sándor 1946–1989 közötti recepciótörténetéről beszélt, összevetve az emigráns lapokban megjelent cikkek számát és tartalmát a Magyarországon megjelentekével, igyekezve magyarázatot találni a kettő közötti különbségek okára. Ludmán Katalin – szorosan kapcsolódva a konferencia tematikájához – Krúdy, Márai és Hajnóczy Péter életművében a ködlovag-jelenség közös elemeit, illetve az életművek egyéb, szociografikus és tematikus összefüggéseit mutatta be. Bethlenfalvy Gergely Hazai Attila recepciójáról és értelmezéseiről tartott előadást. Seres Lili Hanna Borbély Szilárd Nincstelenek című regényét mint egy befejezetlen életmű utolsó darabját mutatta be. A mű már megjelenésekor a magyar szegénységirodalom klasszikusnak tartott darabja lett, melyben egy perifériára szorult, összetett narrátor szólal meg. Radnai Dániel Térey János Termann hagyományai című 1997-es novelláskötetét vetette össze a 2012-es Termann hagyatéka című, a szerző által készített átdolgozással, magyarázatot keresve a változtatásokra, az író átértelmezésére, átírásaira.
A konferenciabeszámoló csupán egy rövid összefoglalása annak a két tartalmas napnak, amelyen az előadók és a hallgatóság megoszthatták egymással gondolataikat a diszkussziók, a kávészünetek és a péntek esti vacsora alatt is. Köszönettel tartozunk ezért a gazdag, inspiráló programért a szervezőknek, akik hónapokon át dolgoztak azért, hogy egy ilyen termékeny közeget teremtsenek. Ludmán Katalin, a Miskolci Egyetem doktori iskolájának harmadéves hallgatója volt a konferencia ötletgazdája és főszervezője. Őt Radnai Dániel, a Pécsi Tudományegyetem harmadéves doktorandusz hallgatója és Kőrösi Ferenc végzős mesterszakos miskolci egyetemista segítették munkájában.
A konferencián elhangzott előadások tanulmánnyá szerkesztett változatából konferenciakötet készül, amelyhez jelen beszámoló remélhetőleg kedvet csinált.
