Katona Csaba:

A FÜREDI ANNA-BÁL

A balatonfüredi nyarak legismertebbnek mondható eseménye az Anna-bál. A 19. századi bálok emléke a köztudatban úgy él, mint hazafias szellemtől áthatott rendezvény, ahol a magyar ruha és a magyar tánc kizárólagossága dívott. Ha azonban szemezgetünk az Anna-bálok legalább 1825-től datálható múltjában, sokkal színesebb és árnyaltabb kép bontakozik ki előttünk.

A legenda szerint a nemrég felújított Horváth-házban Szentgyörgyi Horváth Anna (vagy Anna Krisztina) névnapi bálja volt az első Anna-bál. A házikisasszony neve azonban Krisztina volt, egészen pontosan Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia.  Az tény, hogy a későbbi aradi vértanú, eleméri és ittebei Kiss Ernő altábornagy feleségül vette őt a Vas vármegyei Répceszentgyörgyön 1826 májusában, ám nem a bálon ismerkedtek meg, hanem már előtte. A házasság tragikusan rövid ideig tartott: az ifjú feleség 1827. február 7-én meghalt Pesten, vélhetően aznap, amikor megszületett Krisztina Izabella nevű leánya, akit másnap kereszteltek meg (sajnos hétévesen ő is elhalálozott).
A bál viszont valóban az Anna-naphoz kötődött, de nem a házikisasszony tiszteletére. Anna-bálok nemcsak Füreden voltak – bár ez lett a leghíresebb –, hanem más fürdőhelyeken is, mégpedig a fürdői főidény záró báljaként. A vendégek döntő többsége még a mezőgazdasági terminusokhoz igazította fürdői időzését, az augusztusi munkálatokra siettek haza. Az augusztus utóidénynek számított.
Az Anna-bál viszont már csak ezért is rangos esemény volt. Az 1841-ben Füreden édesanyjával nyaraló Slachta Etelka soproni leányzó például izgatottan írta naplójában: „Ki lesz Anna-báli cotillontáncosom?”

Számos tánc színezte az Anna-bál forgatagát: „Első keringő vala. […] Polkában sokat két ulánusunkkal s Schmerzinggel […] Első francaise-t Szekrényessyvel előtáncoltam. […] Végre megérkezett a cotillon.”

1861-ben pedig a következő sorok olvashatóak a Balaton-Füredi Naplóban: „Julius 28-án volt az ugynevezett elhirhedt füredi Annabál. Több év óta a díszes vendégkoszoru a bálig tart, aztán már elhagyják Füredet. 01 óratájban már összegyültek, s szép számmal lejtették a vegyes táncokat. Képviselve volt a magasb aristocratia, a szabadabb elvű magas kör, a középosztály szintén.”

Ez évben „Huszár Etelka […] szende bájos és kellemdus honleányt” választották bálkirálynővé, de aranyalmát ő még nem kapott: ez a díj csak egy évvel később, 1862-től gazdagította az Anna-bál ceremóniájának repertoárját.

Az Anna-bálok népszerűsége egészen az első világháborúig töretlen volt, akkor azonban a hagyomány megszakadt. Krúdy Gyula így írt erről Nyári fény című, fájdalmasan szép novellájában: „„Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben feküsznek […] és a táncosnők gavallérok hiányában otthon maradtanak. […] A régi magyar nyár figurái végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdotába.”

A két háború közötti „neobarokk” Magyarországon nem éledt újra a báli hagyomány, ám 1954-től az Anna-bál ismét régi fényében ragyogott. Zákonyi Ferencnek köszönhetően ismét megrendezték a tradicionális bált, amelynek sikere azóta is töretlen, ma már egész rendezvénysorozat épül köré, amelynek fénypontja azonban továbbra is maga a bál, amelynek legfontosabb helyszíneit érinti sétánk.