Február 13-án, Tandori Dezső halálának harmadik évfordulóján a Virág Benedek Házban rendeztek beszélgetést Tandori művészeti hagyatékának helyzetéről. A szokatlan időpont – vasárnap délután 16 óra – ellenére teltház előtt tartott, majdnem másfél órás beszélgetés során Bazsányi Sándor kérdezte Tóth Ákost, Tandori szerkesztőjét és a hagyaték gondozóját, Gloviczki Zoltánt, a Tandori könyvtárát befogadó Apor János Főiskola rektorát, valamint Benedek Annát és Komáromi Csabát, a hagyatékot gondozó Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársait.
A beszélgetés közben a háttérben a Tandori-hagyaték részét képező levelek, dedikációk, dokumentumok, játékmedvék és -madarak kerültek kivetítésre. Ez adta meg az egyik alaphangot, míg a másikat Bazsányi indító idézete a Mennyezet és a padlócímű kötetből: „Mennyi részlet! Fütyülünk… az Egészre.” A résztvevőket ezzel összhangban az egyébként is rendkívül sokrétű hagyaték hozzájuk tartozó részeiről kérdezte. Gloviczki a Tandori házaspár könyvtárát egy életünk végéig böngészhető gyűjteményként látja, ami folyamatos kalandot biztosít annak, aki neki mer vagy tud állni ennek a 6413 kötetből álló, rendkívül színes kollekció felderítésének. Tóth, aki Tandori szerkesztőjeként 20 éve napi szintű kapcsolatban van az életművel, még most is folyamatosan talál új dolgokat, ami nagyrészt hátráltatja abban a vágyában, hogy kitartóan visszatérjen a számára különösen izgalmas időszakhoz, Tandori ’80-as évekbeli költészetéhez. Komáromi a Tandori-hagyatékkal való találkozás első benyomásait mesélte el. Tandori a hagyatékképzés szempontjából rendkívül szerencsés író, hiszen már életében mindent igyekezett félrerakni, sosem költözött, és megrögzött gyűjtögető volt. Épp ezért a lakásába belépve már eleve egy ön-múzeumba került az ember, ennek a terjedelme az est további részében többször elképesztette a közönséget.
Benedek még a DIA munkatársaként került kapcsolatba Tandorival, ahová gyakran betelefonált. A szerző hangja az est fontos momentuma maradt, hiszen a hagyaték részét képezi mintegy 250 kazetta, amelyek egy részére a saját verseit mondta fel, a másik részükön pedig egy „hangnapló” található a madarakkal töltött közös életükről. Ez el is vezetett a következő kérdéshez, valamint a hagyaték egyik legnagyobb problémájához, a műfaji és mediális összetettségéhez, valamint a méretéhez, hiszen ahogy Gloviczki is megjegyezte, itt mindenről van szó, abban az értelemben, ahogy Tandori a „mindent”-t már a Celsius óta használja. Ennek ellenére sem kell kétségbeesni, idézte Tóth Fried Istvánt, aki Goethére szokott hivatkozni, akinek a mai napig kerülnek elő új művei. Ennek megfelelően Tóth az anyag feldolgozását nem sprintnek, hanem maratonnak látja, a valódi feladatot a belátható etapokra való felosztás jelenti, ám vannak analógiaként vagy előképként használható hagyatékok, mint például Kassák és Szentkuthy szintén monumentális szövegkorpusza.
Komáromi további adatokat árult el a PIM-ben lévő anyagról, amely nagyjából 1000 darab dedikált kötet mellett mintegy 80–100 irattári dobozt fog kitenni, miután a teljes anyag katalogizálásra kerül. Ennek a legnagyobb problémája a Tandorira egyébként is jellemző műfajközöttiség, a verseiben található rajzok, a rajzokban található írások még próbára tehetik az irattári katalógus rubrikáit.
Ezek után a beszélgetéstől voltaképpeni külön blokként az eddigi eredményeket bemutató előadást tartott a PIM két munkatársa. Ennek első felében Komáromi számba vette, hogy melyek voltak azok az anyagok, amelyek eddig megtalálhatóak voltak a PIM-ben Tandoritól, valamint most milyen levelek kerültek be – egy részük a Tandori számára fontos szerkesztőségektől: Tiszatáj, Forrás, ÉS –, kiegészítve ezzel a Jelenkor, a Kortárs és a Liget már ott lévő leveleit; továbbá a kortárs irodalom más fontos alkotóitól származó levelek mellett a hagyatékból előkerült a fiatal Tandori által a Télapónak, a Jézuskának, valamint a húsvéti nyuszinak írt küldemények is.
A következőkben Benedek vette át a szót, aki először egy, a fiatal Tandorit szerepeltető rövid kísérleti filmet mutatott meg, amelynek rendezőjét még nem azonosították, ám történik rá utalás az első, Töredék Hamletnek című kötetben. Végül vitathatatlanul az est fénypontja következett két rövid hangrészlet formájában. Az elsőn Tandori mondta el a Változatok homokórára című költeményét, valamint egy rövid értelmezést hozzá, majd egy rövid részletet hallhatott a közönség a hangnaplókból, ahol nemcsak a madarakról mesélt Tandori, hanem arról a herkulesi munkáról is, amit felesége, Tandori Ágnes végzett a madarak és a háztartás körül. A harmadik felvételen egy igazi kuriózum volt hallható, az est végén a közönség Szpéró, Tandori kedvenc madarának és megannyi vers ihletőjének csipogását hallgathatta meg. A PIM birtokában lévő mintegy 80–100 kézírásos füzet nagy része Komáromi szerint a madarakról szól, amelyekben elképesztő erővel jelenik meg a spiritualitás, Benedek szerint kifejezetten a régi magyar vallásos irodalmat idézik meg.
Tandori Dezső hagyatékának feldolgozása még egy rendkívül hosszú folyamat, amelynek eddig csak az előkészületei történtek meg, ebbe engedett betekintést ez a beszélgetés, amelyet Bazsányi úgy foglalt össze, hogy egyszerre „búcsú és megérkezés” – a hagyatékkal való hosszú foglalkozás, amelynek végén a beszélgetés részvevőinek reményei szerint a kritikai kiadás áll majd, csak most kezdődik.
