LELLE, 1967
Nem a hőbörgés, nagycsaládi cirkusz,
nem fog belőled megmaradni más,
csak a zöldkék víz és én tudjuk, mit tudsz,
csak az az egy nagy hosszú gázolás:
kilométerek be a Balatonba,
ahogy a távot bírni tanítasz,
hogy nem kapaszkodom végül karodba,
apám, ha voltál, az a reggel az,
ahogy jössz mellettem a vizet kaszálva,
s az végtelen, mint türelmed biztonsága.
TESTI
Amikor egy pár napra a kórházból
megint otthon,
és a vékony tavaszi paplanod alól
kitakarva
mutattad a combod: – Látod, ilyen
csont és bőr
lettem, már alig vagyok, ha még …
– és megsimogattam
kikerekedő térdkalácsodat, akkor is
azt a vízben,
a kék-fehér fecskében, vagy a nyári
parkban sortban
mellettem lassítva lépkedő balatoni
lábszépségverseny-
győztes izmos lábat láttam, a szokottat,
amit kisgyerekként
mint megbízható pontot fejmagasan.
2018 tavasza
