Nézd ezt a tájat, Kislányom!
Hogy gurul a nappali hold
a Balaton fölött.
Felénk tart, és egy hullámon
húzza az őszi éjszakát,
s a hajnali ködöt
maga
után.
Akarattya
felől Tihanyon keresztül
teríti a tóra.
Az ember meg kaparhatja
a ráborult boldogságot,
hogy
van
saját
holdja,
és hat a gravitáció:
egzisztenciákat sűrít
a víz mentén végig.
Megkönnyebbülés a Sió.
Kislányom, nézd ezt a tájat,
nézz a legmélyéig,
ahol a víz hidrogénre
és oxigénre bomlik szét,
ahol a fény foton.
Az istenek főzeléke:
kóstold meg. S húzd be a cipzárt
a hálózsákodon.
