A világot szétszerelni – Nem lehetséges történetek című antológia huszonöt fiatal szerző novelláit, verseit és regényrészleteit foglalja magában. A kötet a koronavírus megjelenését követő karantén és korlátozások időszaka után jelent meg, így a szövegeket olvasva jól érzékelhető a bezártság és az elszigetelődés problémája. Ezen túl olyan konfliktushelyzetek, mint a családon belüli erőszak, az elmagányosodás, egymás félre- vagy meg nem értése is témaként szolgálnak. Kiüresedett társalgás a nagy családi ebéd közben vagy magányos ücsörgés a gyermekkori szoba homályában… – mintha ugyanarra a hiányra akarnának rámutatni, amiben mindannyian osztozunk. A szövegek műfaja és témája különbözik, de ami közös bennük, hogy fiatal írók és költők reflektálnak egy olyan világra, amilyet ezekben a gondterhelt években megtapasztaltak.
A kötetet az Athenaeum adta ki, Kustos Júlia és Fehér Renátó szerkesztésében. Prózát és lírát egyenlő arányban válogattak be, novellával tizenkét szerző jelentkezett: Bali Péter (Sturm und Drang), Borsik Miklós (Nyugalom és fény), Erdődi-Juhász Ágnes(Nem beszél), Ferencz Hedvig (Capricornus), Gáspár Sára (Balkániak), Havalda Bence (Csend), Hordós Boldizsár (Hússzivárvány), Maczák Orsolya Rita (Kapucsengő), Solymosi Lukács (Szét), Szegedi Melinda (Okos!), Szirmai Panni (Földgömb az idősotthonban), Tóth Vivien (Az Indián); tizenkét szerzőnek jelent meg verse: Bass Judit (Marsyas-molinók), Beke Sára (independent movies), Csató Anita (Sötétkamra), É. Tóth Judit (Ebéd közben), Iványi Bence (Brains vs. Zombies), Magyar Anna (Kenyéren és vízen), Mucs Béla (Határtalan), Sági Ferenc (influenszer), Sipos Tamás (Átkelt a vándor a hungarocén koron), Szegedi Fanni (Tehervallás), Vas Máté (Orosz utakon nevetek az orosz utakon), Vasas Tamás (Már ilyen kimondani, hogy soha); egy regényrészletet pedig Nagy-Laczkó Balázs publikált (A hálók és a pókok osztályozásának szabályai).
Az általam kiválasztott két novellában, illetve egy versben több közös tulajdonság is fellelhető. Tematikai szinten mindháromban megjelennek toxikus emberi kapcsolatok, diszfunkcionális családok és elmagányosodott egyének. Az elbeszélő elszenvedi a körülötte zajló eseményeket, és különböző módszerek segítségével próbál kitörni azok nyomasztó légköréből.
Tóth Vivien Az Indián című novellája egy züllött férfialakról szól, aki hanyag családi életet él, ráadásul zaklat egy fiatal lányt. A szürreális események, mintha egy bizarr álomba csöppentünk volna, úgy követik egymást. Elmosódott képek, részletek villannak be az elbeszélő lány narrációjában, és egy idő után nem lehetünk benne biztosak, mi a valóság és mi a fantázia szüleménye. A lírai én zavartan közvetíti a vele történő eseményeket: hogy milyen a saját családi közege, hogy mi történik vele az Indiánnál, és hogy milyen fullasztó (a füves cigi miatt átvitt és szó szerinti értelemben is) a férfi családi körében tartózkodni. Ez a nyugtalanító hangulat bekúszik a bőrünk alá, a történetben érezhetjük magunkat, miközben izzad a tenyerünk lapozás közben.
É. Tóth Judit Ebéd közben című verse egy nyomasztó légkörű családi ebédet visz színre, ami a gyermekkori alárendeltség kellemetlen érzését idézi meg, az otthon biztonságot nyújtó közege helyett az otthontalanságot jeleníti meg. A gyűlölet csakis gyűlöletet szülhet, márpedig a gyűlölködés két pohárka alkohol elfogyasztása után mintha egyre jobban csúszna. A rossz családi minták továbbadása a magányra, elidegenedésre predesztinálja a következő generációkat. „Mindig azt mondták, / »evés közben csendben kell / maradni« – de ez / a gyerekekre / vonatkozott. Így csöndben / hallgattuk őket.” (38)
Havalda Bence novellájának címe (Csend) a nyugalmat és a békét sugallja, bár az antológia témája arra enged következtetni, hogy inkább egy tragikus hangvételű eseménysor fog kibontakozni. A káosz és a szeretetlenség lesz úrrá egy megbomló, széteső családban. Az elhanyagolt gyerek az események elszenvedője, aki saját fantáziavilágába menekül az érzelmileg felfoghatatlan családi körülmények elől. Anyja és apja szinte fülsértően beszélnek egymással, állandóan civakodnak, ölik egymást. Ezáltal a gyerek lelke is sérül, aki próbálja menteni a menthetőt, és megteremti saját valóságát: babáit emberi tulajdonságokkal ruházza fel, ottalvós vacsoracsatát szervez nekik, vagyis szervezne… – ha nem verekedtek volna össze. Babái összefognak, és letépik egy harmadik babája, Coffi lábát, ami végül a szomszéd kutya szájában végzi. Az antropomorfizáció folyamán a gyerek átveszi szülei beszéd és viselkedésmódját. Trágár kifejezéseket használ, melyek jelentésével nincs tisztában, a kurvázik szó hallatán például az esőre asszociál. A gyermeki látásmód a narráció alapját képezi – a kisgyermekkori regiszterhez tartozó szavakkal elmesélve olvashatunk egy rideg történetet.
A csend visszatérő motívum a szövegekben, talán mert éppen erre lenne a legnagyobb igény. Illetve egy új látásmód kialakítására, amiben biztonságban érezhetjük magunkat, amiben el tudunk rejtőzni, és meg tudunk pihenni – ha már a minket körülvevő világot nem tudjuk egymagunk megváltoztatni. Csak szétszerelni.
