„Végső soron – nem is olyan nehéz” – olvassuk az egyik novella címeként, de akár az egész kötet mottójaként is értelmezhető lehetne ez a mondat: a tragikusabb témájú szövegeket is áthatja az irónia és a humor. A novellák az elbeszélői stílus által válnak szarkasztikussá vagy a történetek fordulatossága nyomán érik el ezt a hatást.
A kötet három ciklusa a Sietőknek, a Ráérőknek és a Kirándulóknak címeket viselik. Az első egység könnyed, egyszerűbben befogadható darabjai bevezetik az olvasót Nagy Koppány Zsolt ironikus-szatirikus, játékos szövegvilágába. A harmadik ciklus nyomasztóbb végkicsengésű szövegeket tartalmaz, melyeknél az olvasó még továbbra is képes mozgósítani a korábbi „egypercesek”-nél megszokott humorosabb olvasatot, így ez a rész sem válik nyomasztó hangulatúvá. A középső rész öt hosszabb terjedelmű szöveget foglal magába, melyek gördülékenyen átvezetnek ezen az előbb felvázolt enyhe modalitásváltáson.
Érdemes ebből fakadóan a szövegeket terjedelmük alapján is megvizsgálni. A „Sietőknek” szánt darabok – a második, „Ráérőknek” ciklus szövegeihez képest – valóban rövidebb olvasási időt igényelnek. A szerző ironikusan fordul az irodalomhoz, az irodalmi közeghez: a fogyasztási szempontra összpontosítva a szövegeket időbeli befogadásuk alapján csoportosítja. Az első két ciklust követő Kirándulóknak cím már nem a benne foglalt szövegek terjedelmére utal – ha az előzőeket valóban a rászánt időnk szerint olvastuk – sietős vagy éppen ráérős pillanatainkban –, ezeket egyáltalán nem kirándulás során érdemes előkapni. Inkább az idáig megismert világban teszünk egy újabb körutazást.
Egyes novellák rövidségük, csattanós befejezésük ellenére sem csupán egypercesek átdolgozásai, bár egyértelműen megidézik ezt a hagyományt. Nagy Koppány Zsolt novelláinak „lényege a tömörség”, fogalmazta meg egy interjúban ő maga is: „elég csak Örkényt említeni, hogy tudjuk, nem singgel mérik a novellát.”[1] A kötet témáinak változatossága pedig sikeresen, végig fenntartja az olvasó érdeklődését.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a hosszabb lélegzetvételű írásai ne működnének – az Erős nők című novellában eleven világot épít fel, melyben egy izgalmas nyomozástörténetet követhetünk végig, melyhez két támpontot is nyújt a szerző: A Morgue utcai kettős gyilkosság című Poe-novella a szövegen belül jelenik meg, a novella ajánlása Michel Houellebecqnek szól.
A kötet más szövegeit is átszövik közismert irodalmi hagyományok, intertextusok: például Arany János szövegvilága idézetként, mottóként és átiratok nyomán is megjelenik; Villon szereplőként bukkan fel; felidéződnek sorok Petőfi Sándor, Romhányi József, Sántha Attila, Babits Mihály, Ady Endre munkásságából is, de feltűnik még Kafka és J. D. Salinger neve is. Mindemellett Nagy Koppány Zsolt felhasználja a bibliai szöveghagyományt (Benne a létra, Genezis), magát Jézust is megjeleníti egy helyen (Magadnak faragott kép), de az ókori görög mitológiát is felhasználja (A szkütha asszony, A király és a felsötétülés). Több szöveg pedig a művészlét nehézségeit tematizálja: milyen nehézségekkel néz szembe az ember, ha színésznő a felesége, milyen problémákkal küzd egy író, egy festő, vagy éppen egy statiszta. A tematikus sokféleség mellett műfajilag is változatos a kötet: Kovács Jónás leveleket ír az életében fontos szerepet játszó nőkhöz (Kovács Jónás és a női igen), az Egy megtisztelő barátság stációi egy angoltanár naplóbejegyzését tárja elénk, a Megkérdeztük Teca nénit riportot imitál, a Faustina nem adja a példázat paródiájaként jelenik meg, melynél jelölve is van a műfaj az alcímben; a Családi pör című vers – ami itt nem életkép, hanem elbeszélő költemény formájában íródott – a címével és témájával Arany János idilli családi hangulatot idéző versét parafrazeálja; a Negyvenhetesek klubja vallomásos jellegű szöveg, a Házasodjon autóban! röplapszerű novella, a Három életkép Budapestről életképeket tár elénk, a Genezisben és a Látod már, fiam?-ban pedig meseelemeket emel be a szerző.
Az összetettség mégsem bontja meg a kötet egységét, mivel az egyik legerősebb összetartó erőként működnek a karakteres, fecsegő elbeszélői hangok. Az erős narrátori jelenlétet biztosító zárójeles betoldások, kommentárok a tragikus jelenetekbe is humort csempésznek: „Hogy csak egyet említsek… de nem, ezt azért nyilvánosan mégse!” (Házasodjon autóban! 46.) Az elbeszélői stílus ilyenkor ellentétbe kerül a szöveg hangoltságával, ezzel a történet kevésbé őrzi meg tragikus hangvételét: „Vannak mesék, és igen, vannak életek is, szép számmal, amelyek egyszerűen rosszul végződnek.” (229.) Amikor pedig a Fellegajtó-csukogatóban a főszereplő arról mereng, hogy „a pokol az, hogy a megváltónak remélt halálod után ugyanúgy folytatódik tovább az életed” (163.), az elbeszélő annyival kommentálja, hogy „Ez azért ott van, nem?” (164.), tehát tetszését nyilvánítja ki a szereplő (és a karaktert megalkotó szerző) bölcs gondolataival kapcsolatban.
Takács Dezső, Kovács Jónás, Kovács Péter, Kiss Dénes, Krucsó Angéla, P. Attila, Somfai Aladár, de még sorolhatnám: több novella hétköznapi alakokat állít a központba, akik végső soron mégsem olyan „egyszerűek”. Sorsuk fordulataiból, élethelyzetükből, jellemük bizonyos aspektusaiból adódik a szövegek „lórúgásként” ható ereje. Gyakran találkozunk értelmiségi, tanári pályán dolgozó karakterekkel, akiket valamilyen okból kifolyólag meggyötört az élet: egy maffiavezér áldozataivá válnak (Egy megtisztelő barátság stációi), elveszítik családjukat (Az ördögfejű bot), börtönlakók olvasóvá nevelése lesz a vesztük (Szabadra olvasta magát). Magányos kívülállók, akiket a szerző a maguk egyszerűségében rajzol meg. A kötetcímben is kiemelt (olvasói) tapasztalatot a kritikával, mégis iróniával és humorral fűszerezett társadalomábrázolás alapozza meg, rávilágítva az emberi élet visszásságaira, igazságtalanságaira, kibogozhatatlan eseményeire. Olykor konkrét élethelyzetekkel, máskor általános leírásokkal találkozunk – például a Házasodjon autóban! című szöveget a jelenkori világ kifigurázásaként is olvashatjuk. „…és irány a drive thru menyasszonyiruha-kölcsönző! […] Szakértő munkatársaink, akik a kiszolgálóablakokban ülnek, egy ravasz szerkezet segítségével úgy tudják Önökre adni a menyasszonyi ruhát, respektíve öltönyt – netán frakkot –, hogy alig kell megemelkedniük.” (44.) A tragikomédia iskolapéldái ezek: a Mi lakik a szívben főhősének kudarcba fulladó öngyilkossági kísérletei; a babavárás mintájára a rákosságról naplót író Takács Dezső daganatos megbetegedése vagy a flakonokat válogató műhelymunkás hosszas felkészülés utáni, mindössze pár másodperces tévészereplése.
Nagy Koppány Zsolt legújabb novelláskötete több szinten is sokrétűségről árulkodik, a témaválasztás és műfaji heterogenitás mögött mégis megmutatkozik az az egyedi írói karakter, mellyel bármiféle történetbe könnyedséget és humort tud csempészni. „Mert hát végső soron… nem is olyan nehéz.”
[1] Nagy Koppány Zsolt, A terjedelmi kényszer, BárkaOnline, 2021, http://www.barkaonline.hu/utoer/7615-nagy-koppany-zsolt-tarcai
