Kikötő

Vitorláskikötő

 

1847-től, tehát a reformkor legvégétől állt menetrendszerűen szolgálatba a Kisfaludy gőzös, a Balaton első gőzhajója. Széchenyi István 1846-ban jelentette meg nevezetes röpiratát Balatoni gőzhajózás címmel, ezt pedig tettek követték. Az ő és a zalai nemes, Hertelendy Károly kezdeményezésére részvénytársaság jött létre, amelyet Kossuth Lajostól Deák Ferencig a reformkor számos nevezetes személyisége támogatott. „Az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt-tenger lehet!” – írta Kossuth még 1842-ben. A Kisfaludy ezen az áldatlan állapoton változtatott. 1847-től Kenesétől Keszthelyig szelte át a tó vizét oda-vissza, mindig megállva Füreden is, ahol innentől kezdve a kikötő épp olyan fontos fogadóhelye lett a vendégek érkezésének, mint a Postaház. Ahogy Blaha Lujza írta: „Milyen kétféle érzés a fürdő-évad alatt a déli gőzhajók étkezése, mint az évad végével azok indulása, míg az érkező hajók mindig hoznak egy-egy kedves ismerőst, kinek viszontlátásán megörülünk, éppúgy szomorúsággal telik meg szívünk a távozó hajónál, amely mindig több és több ismerőst szállít el körünkből.” A kikötő mellett pedig ott találjuk az 1867-ben alapított Yacht Club székházát: az elkülönülni vágyó arisztokraták által életre hívott egyesület Magyarország első vitorlásklubja volt.