Ahogyan azt a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirattól megszokhattuk, a legújabb kiadványban is a kanonikus és a populáris művek kaleidoszkópját tartják az olvasók szemei elé, ezúttal a disztópia zsánere köré szerveződve. A 2021/3-as lapszám bemutatóját a budapesti Kis Présházban tartották 2022. április 14-én.
Az intim hangulatú est első felében Kemény István Lovag Dulcinea a huszonegyedik századi európaiakhoz című versét, Kemény Zsófi A Nagy Meccs című elbeszélését, Evellei Kata Mnémoszüné gyermekei című hosszabb szövegének egy részletét olvasta fel, Fehér Renátó pedig az általa felolvashatatlannak bélyegzett eCloga Philtrum című többnyelvű prózáját, „kísérleti produkcióként” a Google Fordító segítségével tolmácsolta.
Miután a közönség ízelítőt kapott a szépirodalmi anyagból, L. Varga Péter, a folyóirat főszerkesztője és a lapszám Lázálmok után. Posztpandémiás kórkép Stephen King The Strandjében című tanulmányának szerzője a disztópia műfajáról beszélt, melyet líra, próza és tanulmány egyaránt megidéz, arra egyaránt reflektál. A tanulmányblokk két szerzőjével, Limpár Ildikóval és Mucha Dorkával folytatott kerekasztal-beszélgetés előtt röviden ismertette azoknak a munkáját is, akik nem voltak jelen a rendezvényen, így Bódi Katalin, Lapis József, Nemes Z. Márió és Dunai Tamás munkássága is szóba került.
A Disztópia és monstruozitás. Vámpír-motívum Az éhezők viadala trilógiában című tanulmány szerzője, Limpár Ildikó, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, tart olyan kurzust, amelynek kifejezetten a disztópia adja a tematikáját. A szemináriumok meghirdetésekor figyelembe veszi, hogy a hallgatóknak mire van igényük, mi az, ami aktualitással bír. Az a tapasztalata, hogy a disztópia kellemetlen témájából kellemes kurzusok születnek, ugyanis mindenkiből kivált valamit, mindenkinek van róla véleménye, így élénk viták alakulnak ki a diákok között. Ha túllátunk a young adult műfaj keretein, a szerelmi háromszög motívumán, igenis sokat tanulhatunk az ilyen művekből, hiszen a disztópia fikció nem fiktív térben, a valóságunkra reflektál. Limpár Ildikó érdekesnek tartja továbbá, hogy amikor pár év távlatából visszatekintünk az olvasottakra, más és más elemek, vonások emelkednek ki és gondolkodtatnak el minket, mint korábban.
Mucha Dorka a Selye János Egyetem doktori hallgatójaként a disszertációját írja, kutatási területe a transzmedialitás és Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regénye; a témához kapcsolódik Prae-s publikációja, az Óceánia és Gileád Köztársaság. George Orwell: 1984 – Margaret Atwood: A szolgálólány meséje. Mucha Dorkát kutatómunkája során maga Atwood vezette Orwellhez, ugyanis gyerekkorában az Állatfarm volt az egyik legmeghatározóbb olvasmánya. Atwood elhatározta, hogy ő is ír utópiát-disztópiát (van is erre egy külön kifejezés, a kellemetlen hangzású „usztópia”), mégpedig női szemszögből. Mucha Dorka nem mehetett el szó nélkül amellett, hogy a körülbelül egy évvel ezelőtt leadott tanulmányának tárgyából, a disztópiából tragikus módon a járvány jelensége után a háború is valósággá vált. Elmondása szerint ezt a két irodalmi alkotást eddig csak felszínesen hasonlították össze; őt leginkább a ki nem mondott dolgok érdekelték, mindaz, amire csak utalásokat kap az olvasó – például az a vallás és vallási csoport, amely Gileád létezésének, működésének hátterét adja, hogy mit szól mindehhez a külvilág, a többi ország, és ezen túlmenően, hogy hogyan lehet szankcionálni az elnyomó rendszereket. A következtetés az, hogy nem lehet.
L. Varga Péter következőként azt szerette volna megtudni, beszélgetőtársai mit gondolnak, a disztópiákban szereplő rendszerek opressziójának folyamata visszafordítható-e? Limpár különbséget tesz a felnőtt irodalom és a young adult kategóriába sorolt művek válasza között: előbbi többnyire nemmel, míg az utóbbi igennel felel a feltett kérdésre. A felnőtt irodalom szövegeiben felfedezhető egyfajta ébresztő jelleg, annak a felismerése, hogy addig kell cselekedni, amíg lehetőségünk van rá, és anélkül nem lehet változásra számítani, hogy mi magunk tennénk érte. Mindezt azonban szinte ellehetetleníti az emberek közötti kapcsolódás nehézsége, hiánya – a fennálló hatalom kontrolljának egyik leghatásosabb eszköze az izoláció. A didaktikusabb, a kollektivizmusra inkább építő ifjúsági irodalomban sokkal erősebben megjelenik a remény, többnyire a hősi narratívához, egy bizonyos személyhez kötötten, aki akarva-akaratlanul, eleve elrendelve vagy a körülmények játéka folytán a „kiválasztott”, a megmentő. Limpár kiemelte, hogy a disztópia többnyire utópiaként indul, csak mivel emberek az építői, alakítói, hiba csúszik a számításba. A disztópia gyakori elemei, a járványok, háborúk, ökológiai katasztrófák és demográfiai válságok a „demokrácia perverziójához” vezetnek, mint például Suzanne Collins regényében, Az éhezők viadalában, ahol nagyon is demokratikus módon, sorsolással választanak ki tizenkét fiút és tizenkét lányt Panem tizenkét körzetéből, hogy életre-halálra menő küzdelmet vívjanak egymással, így biztosítva, hogy egyenlők legyenek az áldozatok, az elszenvedett veszteségek.
Mucha Dorka elmondta, hogy A szolgálólány meséjében is egy Messiás-karakter, June lázadása áll a középpontban, akit egy szerelmi háromszög indít el az ellenállás útján. Ami őt izgalmassá teszi, az éppen a hétköznapisága; June átlagos nő, egy a sok közül, bárki más is állhatna a helyében, ezért könnyű vele azonosulni. Ami a nők történetben betöltött szerepét, a helyzetüket illeti, Mucha szerint beszédes, hogy noha 1985-ben is kapott visszhangot a könyv, harminc évvel a megjelenése után kapták fel igazán.
Limpár Ildikó az amerikai ideológia köré épülő kultúrába – melyet az a meggyőződés vezet, hogy az új haza új édenkert lehet – avatta be a közönséget. Roppant vallásos nemzetről van szó, ahol az emberek hisznek a hegyen épült városban, azonban az amerikai álom sokszor rémálommá változik; ilyenkor Kanada tűnik fel menedékként. Mucha hozzátette, hogy Atwood kanadai és nacionalista, idegenkedik az amerikaiak vallásosságától, így érthető módon Kanada kitüntetett pozícióban tűnik fel nála. Limpár, miután olvasott olyan disztópiát, ahol a férfiak kerülnek hatalomra, és olyat is, ahol a nők, azon a véleményen van, hogy egyik szélsőség sem kívánatos. Ha az ember a hatalom közelébe kerül, hajlamos magához ragadni azt, nemtől függetlenül.
Végül, de nem utolsó sorban, egy kis ajánlás azoknak, akik további olvasnivalóra vágynak: az est folyamán szó esett Philip K. Dick Az előszemélyek című novellájáról, illetve Limpár Ildikó javasolta még az írótól az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényt, továbbá az óráin tananyagként szolgáló, filozófiai kérdéseket boncolgató Akik elhagyták Omelastcímű Ursula K. Le Guin-novellát, és Ted Chiang írásait, de Emily St. John Mandel Tizenegyes állomás című regénye is érdeklődésre tarthat számot.
