Haász János Apám óriás lesz kötetét 2022. március 21-én mutatták be az Írók Boltjában, ahol a szerzővel Valuska László beszélgetett. Sokan megjelentek az eseményen, a bolt emeleti része megtelt érdeklődőkkel. Szó esett a szerző és a kötet főszereplője közötti párhuzamokról, az emlékezet csalóka mivoltáról és a gyermeki nézőpont adta lehetőségekről. Igyekeztek nem elárulni nagy titkokat, csak kedvet csinálni az olvasáshoz. A beszélgetés teljes egészében visszanézhető a helyszín Facebook-oldalán.
Haász Jánosnak az Apám óriás lesz az első prózakötete, műnemét és műfaját tekintve is eltér az eddig megjelent könyveitől, amik verseskötetek. Természetesen újságíróként nem áll távol tőle a próza műfaja, a kötetben is találni olyan novellákat, amelyeknek nem ez volt az első megjelenése. Valamelyik változatlanul került be, valamelyiket pedig teljesen át kellett dolgoznia a szerzőnek ahhoz, hogy illeszkedjen a kötet struktúrájába. Ezzel el is árulták, hogy nem novelláskötetről van szó, hanem novellafüzérről. Valuska László még a „majdnem regény” kifejezést is használta Haász kötetének műfaját egyértelműsítendő (Gion Nándort idézte, aki a „majdnem regény” részeként képzelte el saját rövidprózáit).
A szerző eddig megjelent köteteiből már érzékelhető volt, hogy fontos szervezőelv számára a gyermeki nézőpont. Ezt a novelláiban is megtartotta. A kötet címe egyrészt arra a perspektívára utal, ahogy a kisgyerek érzékeli a mellette megjelenő felnőttet, ahogy felnéz rá. Másrészt pedig arra, hogy ezek a szövegek apanovellák (utalva az aparegényekre). Valuska László meg is említette, hogy a témaválasztást tekintve olyan szerzők tekinthetők nagy elődnek, mint Esterházy Péter, Garaczi László vagy Kukorelly Endre, akik mind megírták saját aparegényüket.
Haász többször is hangsúlyozta, hogy nem életrajzi kötetről beszélgetnek, felhasználja ugyan a valóság bizonyos elemeit, amit a történelmi múlt megkíván, de teljesen fiktív a főszereplő és a mellette megjelenő apa is. A valóságban nem létező helyszínekkel is ezt a fikciót szerette volna megerősíteni.
Nemcsak a fókusszal, de nyelvileg is igyekezett megkonstruálni a sajátos nézőpontot, például a kötet narrátora folyamatosan jelen időben beszél, ezzel a szerző azt szerette volna érzékeltetni, hogy ez a gyermeki szemszög, ami mindig friss és új, most is ott van valahol a felnőtt elbeszélőben, aki semmit se szeretne jobban, mint visszaszerezni elvesztett bizalmát és biztonságát. Egyszerre van jelen egy gyerek és egy felnőtt hang, ami nagyon realisztikussá teszi a töredékeket. Többször utal a visszaemlékezés perspektívájára az „akkor még nem tudom” kifejezés. Mint kiderült, majdnem ez a szófordulat lett a kötet címe is.
Az elbeszélő emléktöredékekből próbálja megalkotni saját múltját, hogy a jelenével tudjon kezdeni valamit. Az apa alakja sokszor csak a hiányában van jelen, ezt a szerző egy generációs problémaként látja, ennek a hátterében állhat szimplán egy válás, de a korai elhalálozás is. A végeredmény viszont ugyanaz: hiányzó apák. A történetekből kirajzolódó kép egy konstrukció: ideális esetben ilyen apát lát a gyerek maga mellett. Ezek az emlékek a hiányból teremtődtek.
A beszélgetésen az is elhangzott, hogy a kötet nagy narratív ívet jár be, ahogy ez nem áll távol más novellafüzérektől sem, amik a „majdnem regény” kategóriájába esnek. Hiába nincs egy nagy elbeszélés, csak töredékek vannak, valahogy mégis olvasható ez egy felnőtté válás történeteként, vagy ahogy Haász kijavította, épp ellenkezőleg: egy anti-felnőtté válás történeteként.
A kötet érdekessége az is, hogy nemcsak fejlődéstörténetként olvasható, hanem történelmi kötetként, korrajzként is. Megjelenik benne a ’80-as évek akkor még zárt, digitalizációtól mentes világa, ami hatással volt az emberek világérzékelésére is. Mi más juthat ezekről az időkről eszünkbe, mint a téli fagyi, a rakéta mászóka és a nagykörúti önkiszolgáló éttermek. Ezt követi a ’90-es évek boldog, felszabadult időszaka, amikor még el lehetett hinni, hogy minden jobb lesz.
Végül, ahogy Haász fogalmazott, a mítoszok mindig ledőlnek, ő csak arra próbálta meg felkészíteni novelláinak főszereplőjét és a benne élő gyereket, hogy „lesz ez még szarabb is.”
