A Ms. Columbo Live! új évadában az írónői nemzedékek kerülnek fókuszba. Gáspár-Signer Anna, Hidas Judit és Szécsi Noémi irodalmi rendezvénysorozatának koncepciója szerint három női generáció elevenedik meg a színpadon. Egy fiatal szerző választ maga mellé egy előtte járó, példaképnek tekintett pályatársat, aki pedig szintén megidéz egy őt megelőző, akár már nem élő eszményképet. A január 23-án megrendezett eseményen Gáspár-Signer Anna beszélgetett Puskás Pannival és Selyem Zsuzsával a Jedermann Jazz Kávézóban. A megidézett pedig Nemes Nagy Ágnes volt.
A vasárnap délutáni program kezdetére a kávézót megtöltötték az érdeklődők. De nemcsak emberek, hanem kutyák is feltűntek a közönség soraiban, szinte rezonálva az est egyik központi témájával, ami a nem-humán perspektívák érthetősége volt. Ezt már az esemény címében is előrevetítették a szervezők, hiszen az estnek a Csak az ember érez? avagy klímaválság és nagypolitika – ahogy mi látjuk elnevezést adták.
A köszöntések után első körben a moderátor, Gáspár-Singer Anna kérdezte Selyem Zsuzsát írói indulásáról, az irodalmi életbe való bekerüléséről, különösen abból a tényből közelítve, hogy előzetesen matematikát tanult. Zsuzsa az irodalomoktatás és a személyes irodalomélmény közötti szakadékkal magyarázta ezt a kérdést. Az Első világvége, amit együtt töltöttünk című kötete kapcsán kiemelte, hogy a női karakterek és női tapasztalatok egyfajta szociális hálót teremtenek a szövegek között. Kifejtette, hogy a művészet egyik lehetősége, hogy kapcsolódásokat hoz létre. Szerinte azért érdekes ezzel foglalkozni, mert meg lehet nézni, hogy a különböző társadalmi rétegekből jövő figurák hogyan tudnak kapcsolódni egymáshoz. Az emberek nehezen tudnak egymással beszélgetni, viszont a művészet képes kapcsolatokat teremteni, mert többek között nem moralizál, hanem érzelmileg átláthatóvá tesz bizonyos tapasztalatokat.
A női pozíciók és azok kapcsolódási pontjai után a következő kérdés a szövegek nem-humán narrátoraira vonatkozott, pontosabban arra, hogy mennyire volt nehéz ezeket megalkotni. Selyem Zsuzsa kifejtette, hogy már jó pár éve foglalkozik az animal studies elméleteivel, így érdekes és érzékenyítő dolgokat vél felfedezni. Szerinte nem feltétlenül a narrátor megszólalási nyelve érdekes, hanem az a perspektíva, ahonnan az állatok észlelik a környezetet. Elsődleges információik nem a látásból származnak, hanem a szaglásból és a hallásból. A szerző számára nem az a cél, hogy humanizálja az állatokat, hanem hogy megértse (és megértesse) sajátos létezésüket. Gáspár-Singer kiemelt más fontos témákat is a kötetből, mint például a menekültválságot és a klímakatasztrófát. Kérésére a Mielőtt szétszednétek című írást hallhattuk a szerző, Selyem Zsuzsa felolvasásában, mivel a migrációs krízis és az állatperspektíva egyaránt megjelenik a szövegben.
Ezt követően a korábban színikritikusként tevékenykedő Puskás Pannihoz irányultak a kérdések. Az írói pályakezdést illetően az ő meglátása az, hogy ha valaki nagyon sokat foglalkozik mások alkotásainak elemzésével, akkor egy idő után neki is megjön hozzá a kedve. Legalábbis vele így történt, olyat akart írni, amit kicsit hiányolt. A Rezervátum visszafoglalása című debütkötetének első novellája a Leszámolás Bukowskival címet kapta. A szövegben a narrátor elmondja, hogy azért nem közölték a folyóiratok az ő szövegeit, mert nem voltak felkészülve erre a bátor női hangra. Ezt alapul véve érdeklődött a moderátor, hogy mik a tapasztalatai, hogyan fogadták őt az irodalomban. Puskás Panni jelezte, hogy a szöveg narrátora és a szerző két különböző dolog. Ő nem ütközött sok visszautasításba szövegközlések kapcsán, a szerkesztőségek inkább megerősítették abban, hogy érdemes az írással foglalkoznia. Számára a szolidaritás az, ami irányítja írói pályáján. Gáspár-Singer felvetette, hogy Puskás kötetét egyes kritikusok a férfiközpontú irodalommal való leszámolás szimbólumának tekintik. Ezzel ő is egyetértett, és örömmel üdvözölte a kialakuló össztársadalmi feminista fordulatot.
Selyem Zsuzsa és Puskás Panni egyik evidens kapcsolódási pontja magában az irodalmi hálóban, Panni egyik szövegében történik. Érdekes módon az állatok a Nem a világ vége című novellában dominálnak, ahol Zsuzsa aktív szereplőként van jelen. Ebből a szövegből is hallhattunk egy részletet Puskás előadásában.
Az est végéhez közeledve a beszélgetők Nemes Nagy Ágnest is „megidézték”. A moderátor arra kérdezett rá, hogy Selyem Zsuzsa miért pont Nemes Nagyot választotta, hogyan hatott rá a példakép? Az írónő szerint Nemes Nagy saját korszakában az egyik legbátrabb gondolkodó volt, ugyanis a közbeszédben „hideg” objektív líraként tárgyalt művészete valójában nem hideg, hanem szenvedélyes. Nem az ego áll érdeklődése központjában, hanem a világ és annak sokféle vonatkozása. Selyem Zsuzsa elmondta, hogy egyaránt fontosnak tartja Nemes Nagy verseit és esszéit, de leginkább prózaversei állnak hozzá közel. Perspektívaváltásainak érdemét is kiemelte, mivel úgy gondolja, hogy alázat rejlik amögött, ha nem csak a saját szemszögünkből szemléljük a dolgokat. Az érzékenyítő gondolatokban tartalmas est zárásaként Gáspár-Singer megköszönte a beszélgetőtársak és a hallgatóság jelenlétét is.
FOTÓK: Oláh Gergely Máté
