Fráter Erzsébetet (1827–1875), Madách Imre feleségét számos jelzővel illették a 19. század második felétől egészen napjainkig. Tetemes mennyiségű publicisztikai és tudományos igénnyel írt szöveg foglalkozik alakjával. Emlékezete azonban sok szempontból kérdéseket vet fel, hiszen önmaga sohasem reflektált (a még életében) róla kialakult kép(ek)re,[1] valamint kevés olyan ego-dokumentumot hozott létre, amellyel ütköztetni lehetne a különböző portrékat. A feleséget középpontba állító vizsgálatok egészen a közelmúltig olyan prekoncepciót működtettek, amelyek nem vetettek számot a valós személy és az életrajzi konstrukciók különbségeivel, és tényszerűen kezelték az elbeszéléseket, szóbeszédeket.[2] Klasszikus, megalapozó példája a Fráter Erzsébetről való beszédmódnak Palágyi Menyhért Madách Imre neje című, 1890-ben megjelent cikksorozata.[3] Palágyi életrajzait – főként Madáchról[4] és Petőfiről[5] szóló monográfiáit – pozitivista szellemben írta.[6] Írásaiban a determinisztikusság különösen hangsúlyos szerepet kap, ahogy ez Fráter Erzsébet-cikkéből is kitűnik:
"Erzsike ugyanis a tragikai természetű nők közé tartozott: azok közé, kiknek az elkerülhetetlen gyászos vég már születésekkel szívekbe van vésve. Most még a conventionalismus karfájára támaszkodva teszi meg az utat az oltár elé, most még a fiatalság bája borít fátyolt a szívnek mélyén lappangó tragikai vonásra, most még igéző szeszély alakját ölti az a borzasztó idegbaj, melyet később az anya leányainak egyikére átörökölt. De a balsejtelmesség árnya már most is ott lebeg a menyasszonyi boldogságtól sugárzó alakon. Valami váratlan változása a külső körülményeknek, és tán rögtön beteljesednék e nő fátuma. És látnák, hogy saját szenvedélye őt úgy elsodorja, mint pelyhet a forgószél. De ime, egy szerelmes ifjú szembe száll a leány fátumával, és neki sikerül, ha nem is legyőzni, de feltartóztatni a sötét végzetet. Egy szenvedélyes, gyönge, ideges teremtés oltalmat, menedéket talál a leglovagiasabb férfi keblén."[7]
Később Balogh Károly 1934-es Madách-monográfiájában is hasonló beszédmód érvényesül a feleséggel kapcsolatban.[8] Jellemének ábrázolásához olyan eseményeket ragad ki a házasság történetéből, amelyekről úgy véli, előre utalnak a végkifejletre vagy a feleség későbbi sorsára. Például a Veszélyes játék című versről – amely szerinte Madách első Erzsébethez írt költeménye[9] – azt állítja, hogy a jövő igazolta, hogy a „tréfásan választott cím […] tragikus igazságot sejtet”.[10] Valamint értelmezésében a válást predesztinálja kettőjük jellemének különbsége is:
"Madách Imre csupán huszonhárom éves, Fráter Erzsi tizennyolc az esküvő idején. Huszonhárom esztendős, érzékeny lelkű, mindent idealizáló, de a legkisebb csalódás után a legsötétebb színekben látó szerelmes ifjú, aki még hozzá beteges is, – a másik oldalon pedig eleven, hiú, társaságba kívánkozó, léha gondolkodású, szűklátókörű leány, aki még csak nem is igen szerelmes vőlegényébe – ennek a házasságnak sorsa valóban előre meg van pecsételve."[11]
Az 1960-as években kap új lendületet a Fráter Erzsébet-kutatás L. Kiss Ibolya Az asszony tragédiája című könyvével.[12] Szerzője az akkor még élő rokonokat, hozzátartozókat kérdezi a feleségről, és emlékeik alapján igyekszik rekonstruálni történetét. Az utolsó fejezetben azonban lélektani alapokra helyezi vizsgálatát annak érdekében, hogy az „igazságot” felkutassa:
"Hogy az igazságot megtudjuk Madách Imréné Fráter Erzsébetről, annak egyik előfeltétele a lélektanban való jártasság. Csak ha a lélektani okokat kutatjuk, érthetjük meg lefelé zuhanó életének tragikumát. […] Erzsiről… egyes íróink úgy írtak, hogy kicsapongó, hűtlen feleség volt, züllött nőszemély… Ezzel szemben – még Erzsi életében – a margittai szállásadónője is, a nagyváradi rendőrkapitány és a sztregovai evangélikus lelkész is […] egyöntetűen azt állították, hogy Fráter Erzsi őrült volt."[13]
Ezt követően L. Kiss Ibolya Fráter Erzsébet leveleit értelmezi számos korabeli pszichológiai szakkönyv tünetleírásain keresztül. A pszichológiai tárgyú vizsgálatok a feleséggel kapcsolatban a későbbiekben is folytatódtak. 1995-ben a Pszichoterápia című orvosi szaklapban jelent meg Kelemen Gábor és Koltai Mária tanulmánya,[14] amelynek középpontjában Az ember tragédiáján keresztül értelmezett Madách Imre pszichéje áll, azonban a feleség és az anya portréja is fontos szerepet kap. Mohás Lívia pedig 1999-ben közölt tanulmányt Fráter Erzsébet pszichológiai arcképe címmel, amelyben a feleséget diagnosztizálja: „Ha tipizálni akarjuk, akkor talán az ún. aszténiás és az élmény-sóvár pszichopaták közé lehetne Fráter Erzsébet személyiségét besorolni.” [15]
A Madách feleségével foglalkozó értekezéseket – amint láthattuk – eleinte a pozitivista szellemben íródott determinisztikus alapállás hatotta át, majd ezt követte a pszichologizáló beszédmód. Ez a közelítés pedig jellemző a Fráter Erzsébettel kapcsolatos több, a 20. század első felében megjelent szépirodalmi reprezentációra is.[16] E hagyományozódott perspektívától nagymértékben eltérő utat választ Kertész Erzsébet Zöldfa utcza 38. című, 1987-ben megjelent „csíkos könyve”. Jelen tanulmányban azt vizsgálom, hogy milyen funkciót tölthet be Fráter Erzsébet alakja egy diáklányoknak íródott könyvben, főként a szocialista ifjúsági regények sajátos kontextusában. Mindezzel úgy gondolom, hogy Fráter Erzsébet kulturális emlékezetben megképződött pozíciójának új aspektusát is körvonalazhatjuk.[17]
A Móra Könyvkiadó az 1950-es évek végétől az 1990-es évekig adta ki Pöttyös és Csíkos könyvek címen azt a két sorozatát, amelyeknek korosztályi besorolás szerint fiatal lányolvasók voltak a célközönsége.[18] Komáromi Gabriella a lektűrszerű lányregények sorában helyezi el a szériák köteteit.[19] Egyes korabeli megnyilatkozások is azt sejtetik, hogy a korszakban népszerűségük ellenére némi elutasítás is övezte őket.[20] Kertész Erzsébet (1909–2005) a csíkos könyvsorozat révén vált ismertté. Számos híres, főként 19. századi nőalakról írt szépirodalmi elbeszélést, például Hugonnai Vilmáról, Teleki Blankáról, Szendrey Júliáról és Jósika Júliáról.[21] E könyveknek nyíltan a példakép-állítás és az ismeretterjesztés volt a céljuk, valamint a női emancipáció történetének bemutatása.
Hermann Zoltán tanulmányában[22] azt írja, hogy a gyerekirodalom politikai ideológiák közvetítője is lehet. Élesen elválasztja egymástól az ideologikus és az olyan típusú gyerekirodalmat, amelynek célja az érzékenyítés.[23] Ideológiaközvetítés alatt olyan koherens politikai eszmerendszerek elemeinek, dogmáinak kifejtését, történetbe való beemelését érti, amelyek utópisztikus irányultságúak és világmagyarázó törekvéseik vannak. Meglátásom szerint Kertész Erzsébet regényét is értelmezhetjük a marxista-feminista ideológiák közvetítőjeként. Ez az ifjúsági regényt átszövő ideológiai háttér pedig hozzájárul ahhoz, hogy Fráter Erzsébet tragikus történetét a korábbi, nemcsak az értekezésekben, de a regényvilágokban is megjelenő determinisztikus romlottsága, illetve pszichés problémái helyett a társadalom állapotára, a női nem oktatásának hiányára visszavezethető hanyatlásként ábrázolja.
Hermann Zoltán Mihail Bahtyin A szó az életben és a költészetben[24] című könyvére hivatkozva azt írja, hogy nincs ideológiamentes irodalom. Az egyéni, közösségi, társadalmi tudat valamiképp visszatükröződik a költészet vagy a próza által birtokba vett szóban. Felvetődik azonban a kérdés, hogy e regény miként tud egyszerre marxista és feminista eszméket is közvetíteni, hiszen soha nem volt problémátlan a két ideológia viszonya. Frigga Haug írásában[25] a marxizmus és a feminizmus közös alapjának azt tekinti, hogy mindkettő szerint a felszabadulás igényével kell gondolkodni és cselekedni, vagyis az elnyomás ellen irányulva. Úgy gondolom, ezzel a szemlélettel rokonítható Kertész Erzsébetnek a regény utószavaként írt hitvallása is:
"Sokan kérdik tőlem, miért is írok mindig asszonyokról, akik a 19. században utat törtek az előítéletek sűrűjében. Csak azt felelhetem, azért, mert a férfiaknak sokkal könnyebb volt a dolguk. Tisztelet és elismerés illeti azokat a nőket, akik a férfiak kovácsolta rácsok mögül ki tudtak törni, és elindultak a szabadság és a világosság felé."[26]
A kérdés szempontjából azonban érdemes figyelembe venni Judith Langowski kutatásait is.[27] A női mozgalmak helyzetét az államszocialista országokban vizsgálva arra jutott, hogy e szervezetek a nők ügyének érdekében tudatosan magukévá tették az antikapitalista retorikát, a marxista-leninista nyelvet, hogy elérhessék céljaikat. Eszerint a szocialista országokban a két ideológia és ezzel együtt a két beszédmód megfért egymás mellett. Tehát úgy tűnik, hogy a korabeli ifjúsági regényekben – így Kertész Erzsébet műveiben is – párhuzamosan jelen lehetett a társadalmi és nemi alapú emancipációs törekvés. A továbbiakban a regényből vett példákkal igyekszem alátámasztani, hogy ez az ideologikus alapállás hogyan jelenik meg a Zöldfa utcza 38.-ban, és ez miként alakítja át Fráter Erzsébet történetét.
A Zöldfa utcza 38. a többi Kertész-regényhez hasonló tematikát követ. E műben a hazai nőnevelés úttörőjét, Veres Pálnét állítja középpontba, a házasságkötése előtti időszaktól a halálát követő évekig, melynek során intézményének további sorsát is nyomon követhetjük. Az elbeszélés számos ponton érintkezik Madách Imre és Fráter Erzsébet házasságának történetével. A biográfiák szerint a költő gyakori látogató volt Vereséknél,[28] és több költeményt is írt Veres Pálnéhoz.[29] Zohar Shavit A gyerekirodalom poétikájacímű monográfiájában azt írja, hogy a gyerekirodalomban szükségszerű a pozitív és negatív hősök ellentétpárba állított viselkedésének bemutatása.[30] Ez az ellentét a Kertész-regényben Veres Pálné és Fráter Erzsébet kettősében mutatkozik meg, ám nem egyszerűen pozitív és negatív karakterekként ábrázolja őket. Élettörténetük hasonlóságát több ponton hangsúlyozza a regény. Például fontos szerepet kap, hogy mindketten anya nélkül nőttek fel, valamint az elbeszélés az anyóssal való súrlódásokat is mindkét nőalak esetében kiemeli. A Madách-biográfiákban rendre visszatérő narratíva, hogy a házaspár első éveikben nem élt közös háztartásban a költő anyjával, Majthényi Annával, hanem a csesztvei udvarházba költöztek, így kevés nézeteltérés adódhatott a két asszony között.[31] A házasságkötés utáni külön költözést Kertész azonban Veres Pálnéék történetéhez használja fel:
"– Tudja tizenöt éves voltam, amikor elveszítettem a mamát, s azóta nem volt senki sem, akitől tanácsot kérhettem volna, akiben megbízhattam volna. […] – Elhallgatott, nem merte megkérdezni: vajon anyósával együtt élnek-e majd? Magán érezte Meskó Magdolna fürkésző tekintetét, és ettől kicsit félt. De hogy is mondja ezt meg a férjének?
– Vanyarcon két kastély van, szüleim a kisebbiket nekünk adják, mi majd ott élünk – Veres Pál kitalálta mitől tart Hermin." (34.)
Emellett a mű számos fejezetében előfordul, hogy Veres Pálné önmagához hasonlítja Fráter Erzsébetet, vagy más szereplők vetik össze őket egymással. Az ellentétpárba állítást jól illusztrálja, amikor Veres Pálné mondja a költőnek, hogy mennyire hasonló az övéhez Madáchné neveltetése, és arra kéri a drámaírót, hogy fordítson rá energiát, hogy Erzsi fejlődni tudjon:
"Engem is hiányosan neveltek – mondta a háziasszony –, magyar nő létemre még magyarul sem tudok helyesen. De könyvekkel pótolni lehet a hiányosságokat. Engem a férjem gyakran tanít, s boldogan veszem, hogy temérdek dolga mellett még velem is foglalkozik. Tanítsa maga is a fiatalasszonyt." (51.)
A párhuzamok Veres Pálné és Fráter Erzsébet között azt az értelmezést erősítik, mintha a két nőalaknak azonos társadalmi helyzetből származna, amelyekből kiindulva azonosak az életlehetőségeik is. Míg azonban Veres Pálné a regény kontextusában forradalmárrá, a nőnevelés harcosává válik, addig Fráter Erzsébet nem tud, és műveletlenségéből fakadóan nem is akar kitörni hagyományos nemi szerepéből.
A két nő első találkozása előtt Veres Pálné arra készül, hogy ő fogja tanítani Fráter Erzsébetet, ám ez mégsem valósul meg, mivel Madáchné többé nem megy el a Veres házaspárhoz. A felvetett lehetőséget nyilvánvalóan a regény történeti hitelességének igénye lehetetleníti el. A jelenet viszont alkalmat ad arra, hogy Madách feleségének gondolataiba is belelássunk. Bár kirívónak tartja Veres Pálné tudásszomját, vitakészségét, mégis irigyli az életét. A monológ ezzel együtt bemutatja a művelődés hiányából fakadó állapotot, amelyben Madách felesége él, és amelyből elutasítja a tudós nő-képet:
"És a háziasszony… részt vesz a férfiak beszélgetésében, Emi elbeszéléseiről, drámáiról mond véleményt, az meg úgy hallgatja, mintha a Szűz Mária szólna hozzá. […] [Fráter Erzsébet] Irigykedve nézi Veres Pálnét, hogy ragyog a szeme, amikor férjére tekint, mozdulatai nyugodtak, s ha megszólal, a három férfi érdeklődve hallgatja." (66–67.)
A regény a hagyományos életrajzi narratívák átírásával is érzékelteti, hogy ebben a történetben a tudós nő és a tanulatlan nő kettőse áll a történet középpontjában. A Madách-házassággal foglalkozó legtöbb elbeszélésben és szakirodalomban is központi szerepet kap a költő anyjának alakja. A szépirodalmi és publicisztikai reprezentációkban Madách az anyja és felesége között őrlődik.[32] A Zöldfa utcza 38.-ban azonban a költő számára Veres Pálné és Fráter Erzsébet válik a két mintává. A Madách-biográfiákban sokat idézett Bérczy Károly emlékbeszéde szerint Madách azt mondta barátjának, „Anyámnak köszönheti Éva, hogy kirívóbb színekben nem állítottam elő.”[33] Kertész regénye azonban ezt az állítást úgy írja újra, hogy a férj azt mondja: „Hiszen azt, hogy Évát időnként jónak, nemesnek írtam meg, Hermin asszonynak [Veres Pálnénak] köszönhetem.” (120–122.)
Az a műveltség-, kulturáltság-eszmény, amely által a regény a felemelkedés lehetőségét hirdeti Veres Pálné és Fráter Erzsébet kettősén keresztül, úgy vélem, közel áll ahhoz a marxista ideológián alapuló szemlélethez, amelyről Larisza Rudova ír a Maszkulinitás a szovjet és posztszovjet gyerekirodalomban című tanulmányában.[34] Úgy fogalmaz, hogy „[a]z »új típusú« szovjet hős fő jellemvonásait elsősorban szociális készségei alkotják, ezek egyike a »kulturáltság«.”[35] Majd Vera Dunham kutatásaira alapozva úgy folytatja, hogy a „kulturáltság” nem pusztán viselkedési norma volt, amely magába foglalta a jó modort, a műveltséget, olvasottságot, a személyes higiéniát, a pontosságot és a rendszeretetet – olyan dolog volt, amelyre a rendszernek feltétlenül szüksége volt az állampolgárok magán- és társadalmi életének kontrollálásához.[36] Bár Rudova az utóbbi következtetéseket egy sztálini rendszerben született ifjúsági regényről, Arkagyij Petrovics Gajdar Timur és csapatáról vonja le, mégis számunkra is tanulságos lehet. Nyilvánvalóan különbséget kell tenni a sztálini diktatúrában és a Kádár-rendszer utolsó éveiben született gyerekirodalmi művek ideológiaközvetítése között, ám – ahogy arról számos egyéb gyerekkönyv didaktikus történetvezetése is árulkodik – úgy tűnik, a marxista ideológiának a szocializmus utolsó évtizedeiben is meghatározó része volt a műveltség-eszmény, amelyet a gyermek- és ifjúsági regények szereplői is közvetítettek.
Hermann Zoltán már idézett tanulmányában azt írja, hogy a gyerekkönyvek ideológiaközvetítésének fontos eleme az antropológiai hiány, amelyet az adott társadalmi kontextus vagy politikai rendszer tételez. A Kertész-könyv esetében ez az antropológiai hiány a női műveltség hiánya, amely a női oktatási intézményrendszer hiányából, tehát a kulturális javak egyenlőtlen elosztásából fakad. A regény már a Fráter Erzsébet-portré első megrajzolásakor a nevelés hiányát emeli ki a lánnyal kapcsolatban, illetve azt, hogy nem is volt olyan családtag körülötte, aki a művelődésre bíztatta volna.
"A lány anya nélkül nőtt fel, az apja nevelte, már amennyire egy férfiember egy könnyed, mulatós természetű lányt nevelni tud. Hiszen az elszegényedett cséhteleki kúrián nem volt senki sem, aki törődött volna a felcseperedő szép kislánnyal. Éppen, hogy az írás-olvasást megtanulta öccse nevelőjétől, de helyesen írni soha nem tudott, könyvet soha a kezébe nem vett, csak a muzsikát szerette. Talán ha akad valaki, aki foglalkozik vele, a zene megkomolyítja, nemesebbé teszi. De nem volt senkinek erre gondja." (49.)
A regény továbbá a Tragédia szövegét is kiaknázza annak érdekében, hogy érzékeltesse, Fráter Erzsébet lesüllyedése társadalmi állapotából, nevelésének elhanyagolásából következik. Az E/3-as elbeszélő Az ember tragédiája prágai színének sorait idézi, amelyben az élettörténeti narratívák szerint a saját válásának okait írta meg a költő:
"Madách nagyon boldog volt. Úgy érezte, eddigi élete minden keserűsége, kudarca egy csapásra megszűnt, már Erzsi sem fájt annyira, hiszen sok jelenetben ő személyesítette meg Évát, s a költő mintegy fel is oldozta ezekkel a szavakkal:
»Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összegyúrva.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.«"(119–120.)
Végezetül Fráter Erzsébet halálának közeledtével egyértelmű kijelentéseket is találunk arra vonatkozóan, hogy a regény a tanulatlanságot és ezzel együtt az intézményi struktúra hiányát állítja be Fráter Erzsébet bukásának alapvető okozójaként:
"– Látja, Pali, ez a szerencsétlen Fráter Erzsi sem süllyedt volna olyan mélyre, ha nem úgy nő fel, mint a dudva. Ha tanítják. Ha valami műveltségre tesz szert. Igaz, egy Bihar megyei udvarházban élt, de ha a közelben lett volna valami iskola, ahol a lányokat tanítják, talán elküldi oda az édesapja. A fiát természetesen taníttatta. De eszébe sem juthatott, hogy egy lánynak is van agya. A férfiak azt hiszik, valamennyi nőnek csak annyi esze van, mint egy tyúknak! De ezen változtatni kell! És változtatni fogok!" (133–134.)
Összességében tehát a Zöldfa utcza 38.-ban Fráter Erzsébet Veres Pálné ellentétpárjaként intő példává, ugyanakkor a nőnevelési törekvések ösztönzőjévé válik. A társadalom állapota miatt perifériára szorult úrinő mementója lesz, aki nem képes a saját tudására, erejére támaszkodva fenntartani magát a válás után. Madách feleségének kulturális emlékezetben megképződött helye szempontjából ez a regény azért kivételes, mert nem az eleve romlott, csaló vagy az őrült nő sémája szerint, hanem a tanulatlanság és az intézményrendszer hiánya felől beszéli el történetét. Ehhez az értelmezéshez pedig nagymértékben hozzájárul az az ideologikus háttér, amelyet a szocialista ifjúsági regények, és így Kertész Erzsébet műve is közvetít.
[1] [Arany János], Madách Imre [nekrológ], Koszorú, 1864/2, 381–382.; Bérczy Károly, Emlékbeszéd Madách Imre felett [I.], Pesti Napló, 1866. február 7., 2–3., Bérczy Károly, Emlékbeszéd Madách Imre felett [II.], Pesti Napló, 1866. február 8., 1–2.
[2] Andor Csaba, Két talány Fráter Erzsébet életében = II. Fráter Erzsébet Szimpózium, szerk. Andor Csaba, Csécse, Bp., Csécsei Önkormányzat, Madách Irodalmi Társaság, 2001, 121–132.; Bolemant Lilla, A halhatatlan feleség. Fráter Erzsébet = Filozófia és irodalom, szerk. Mészáros András, Bp., Somorja, MTA, Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács, 2020, 193–208.
[3] Palágyi Menyhért, Madách Imre neje, A Hét, 1890/39, 197–200; 1890/40, 213–214; 1890/41, 231–233; 1890/42, 246–248.
[4] Palágyi Menyhért, Madách Imre élete és költészete, Bp. Athenaeum Irod. és Nyomdai R. T., 1900.
[5] Palágyi Menyhért, Petőfi Sándor költészete, Bp., Kunossy, Szilágyi és társa, 1909.
[6] Bár Németh G. Béla megállapítása szerint igyekezett ezzel szemben meghatározni önmagát, mégsem volt ez sikeres vállalkozás – Németh G. Béla, Kísérlet a kisajátított evolúciós tanok „természetbölcseleti” meghaladására. Palágyi Menyhért = Uő, A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában, Bp., Akadémiai, 1981 (Irodalomtudomány és kritika) 344–350.
[7] Palágyi, Madách Imre neje, 213.
[8] Balogh Károly, Madách az ember és a költő, Bp., Dr. Vajna György és Társa, [1934]. Schöpflin Aladár a kötetről szóló kritikájában is eleve elrendeltséget sugalló leírást alkalmaz Fráter Erzsébet jellemzésére: „[Madách k]ülönösen nem olyan asszonynak való, mint Fráter Erzsi, akinek felületes élet vágyát, vérében magával hozott erotikus túlizgatottságát, felelőtlen amoralitását egy Petrucchio-féle férj is csak talán tudta volna fékezni. […] Az érzékiségével választott és olyan nőt választott, akinek érzékiségét nem tudta lekötni. Lehet, hogy Fráter Erzsi, akárki is a férje, megcsalta volna, de hogy Madáchot meg fogja csalni, az már a házasság megkötésének pillanatában adva volt kettejük jellemében.” SchöpflinAladár, Balogh Károly Madách-könyve, Nyugat, 1935/5, 418–419.
[9] Andor Csaba későbbi tanulmányában kétségbe vonja Balogh Károly állítását a költeménnyel kapcsolatban. Vizsgálata alapján Gyürky Amália vagy Schönbauer Karolina lehetett a múzsa. – Andor Csaba, Madách szerelmi költészetének taxonómiája = III. Madách Szimpózium, szerk. Andor Csaba, Bp., Madách Irodalmi Társaság, 1996, 38–64.
[10] Balogh, i. m., 49.
[11] Uo., 52.
[12] L. Kiss Ibolya, Az asszony tragédiája, Bp., Bratislava, Gondolat, Tatran, 1966.
[13] Uo., 92–93.
[14] Kelemen Gábor, Koltai Mária, A Tragédia Madách Imréje, Pszichoterápia, 1995. december, 397–406.
[15] Mohás Lívia, Fráter Erzsébet pszichológiai arcképe = I. Fráter Erzsébet Szimpózium, Csécse, Bp., Madách Irodalmi Társaság, 1999, 33–52, 35.
[16] Ld. pl. Karinthy Frigyes, Erzsébet színházba megy, Pesti Napló, 1913. október 4., 1–2. [számozatlan oldal]; Heinrich Lenkei, Aus Ungarns Vergangenheit: Die Beichte einer Unglücklichen, Pester Lloyd, 1929. február 27. (reggeli kiadás) 1–3; Harsányi Zsolt, Ember küzdj’… I–II, Bp., Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., 1932; Mohácsi Jenő, Lidércke. Madách Imréné Fráter Erzsébet életének és halálának regénye, Bp., Nyugat, 1935; L. Kiss Ibolya, Erzsi tekintetes asszony, Bp., Bárd Ferenc és Fia, 1942.
[17] Jelen tanulmány egy hosszabb kutatás része, amely Fráter Erzsébet kulturális emlékezetben megképződött helyét állítja a középpontba. Ezzel összefüggésben az is fontos szerepet kap, hogy a különböző szépirodalmi művekben és azok recepciójában miként változott a feleség alakjának megítélése.
[18] A Pöttyös könyvek a nyolc–tizenegy, a Csíkos könyvek a tizenkettő–tizenhat éves korosztály számára íródtak.
[19] Komáromi Gabriella, Ó azok a szép érzelmek! A lányregény karrierje és poétikája = Uő, A gyermekkönyvek titkos kertje, Bp., Pannonica, 1998, 307–333, 313. Valamint hasonló műfaji csoportba helyezi el e könyvsorozatokat Tölgyessy Zsuzsanna is. TölgyessyZsuzsanna, Jegyzetlapok a gyermek- és ifjúsági irodalom tanulmányozásához, Bp., Akadémiai, 2018, 12.
[20] „Lányok pedig csak az átkos, lenézett és a tanár néni által komolytalannak bélyegzett pöttyös és csíkos könyvekben voltak (amelyeket így persze titokban mind végigolvastunk a húgommal majd ellensúlyozásul pár Verne Gyulát meg Coopert is, hogy szó ne érje a ház elejét).” RákaiOrsolya, Amit (ott)hagytak (Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány), BUKSZ, 2014/2, 102–106.
[21] Kertész Erzsébet, Vilma doktorasszony. Az első magyar orvosnő életregénye, Bp., Móra, 1965; Kertész Erzsébet, Teleki Blanka, Bp., Móra, 1966; Kertész Erzsébet, Szendrey Júlia, Bp., Móra, 1969; Kertész Erzsébet, Csipkebolt Brüsszelben: Jósika Júlia életregénye, Bp., Móra, 1974.
[22] Hermann Zoltán, A gyerekirodalom mint a politikai ideológiák médiuma. Buday Géza: A krasznabecsi háború / Bogáti Péter: Az ágasvári csata = Medialitás és gyerekirodalom, szerk. Hermann Zoltán, Lovász Andrea, Mészáros Márton, Pataki Viktor, Vincze Ferenc, Bp., KRE, L’Harmattan, 2020, 157–176.
[23] Uo., 161.
[24] Hermann, A gyerekirodalom mint…, 158.
[25] Haug, Frigga, Feminizmus és marxizmus – Egy kapcsolat viharos története, Eszmélet, 1996.
[26] A regény részleteit a következő kiadásból idézem: Kertész Erzsébet, Zöldfa utcza 38. Veres Pálné regényes élete, Bp., Móra, 1987, 271.
[27] Alexandrov Anna, Hirsch Johanna, A boldogtalan házasságtól a veszedelmes viszonyig. Feminizmus és marxizmus kapcsolatának újratárgyalásai, Mérce, 2019. április 8. https://merce.hu/2019/04/08/a-boldogtalan-hazassagtol-a-veszedelmes-viszonyig/ (Utolsó letöltés: 2022.11.24)
[28] Palágyi Menyhért, Madách Imre élete és költészete, Bp., Athenaeum, 1900, 278–285.; Andor Csaba, Madách Imre és Veres Pálné, Vanyarc, Budapest, Vanyarci Önkormányzat, Madách Irodalmi Társaság, 1998.
[29] Andor, Madách szerelmi költészetének…, 54–56.
[30] Zohar Shavit, Poetics of Children’s Literature, Athens, University of Georgia Press, 1986, id. Larisza Rudova, Maszkulinitás a szovjet és posztszovjet gyerekirodalomban, ford. Iván Ildikó, Helikon, [2014] 2021/4, 609–624, 617.
[31] Palágyi, i. m., 147–152.; Balogh, i. m., 11–76.
[32] Harsányi, i. m.; Mohácsi, i. m.; L. Kiss, i. m.
[33] Bérczy Károly, Emlékbeszéd Madách Imre felett [II.], Pesti Napló, 1866. február 8., 1.
[34] Rudova, i. m.
[35] Uo., 616.
[36] Vera Dunham, In Stalin’s Time. Middleclass Values in Soviet Fiction, Cambridge, Cambridge University Press, 1976, id, Rudova, i. m., 616.
„Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-3-II-PTE-1634 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.”
