A Józsa Judit Galéria hosszú ideje befogadóhelye az Anyanyelvápolók Szövetsége által rendezett Nyelvőrző Szalonnak. Többek kérésére novemberben elindult az Anyanyelvi est fiataloknak nevű programsorozat, mely során a fiatalabb közönség a meghívott vendégekkel beszélgethet anyanyelvről, kultúráról, aktuális, érdekes eseményekről. Január 18-án Mózes András, a Thália Színház színművésze, a 2021-es Elk*rtuk című film férfi főszereplője volt az est vendége.
A Józsa Judit művészettörténész és kerámiaszobrász vezette galéria talán a legjobb helyszín egy ilyen kulturális eseménynek. A földszinti és emeleti kiállítótérben nemcsak a keramikus saját alkotásai találhatók, hanem más magyar ipar- és képzőművészek munkái is. A rengeteg különböző alkotó és alkotás azonban egységes légkört teremt: a helyet megtölti a népművészet iránti szenvedély és elhivatottság, minden csupa fa és bőr, tűz és fény.
Az est elején Blankó Miklós műsorvezető felmérte, vajon a közönség mekkora része látta az Elk*rtuk című filmet. Az érdeklődők kb. fele tette fel a kezét, így ahol szükséges volt, Blankó és Mózes magyarázattal egészítette ki a beszélgetést. Ritka, hogy egy művészeti alkotás címében obszcén szó jelenjen meg, a film kapcsán így először a nyelvi trágárság került szóba. Talán már csak azért sem szerencsés a címválasztás, mert a trágár, durva beszéd használata, főleg a kiskorúak védelme érdekében, szigorú korlátozás alá esik a médiában. Ahogyan arra Blankó Miklós is felhívta a figyelmet, a film címét általában ügyetlenül próbálják körülírni, vagy elharapják a szó elejét, közepét, végét. Mózes András elmondta, hogy más munkacím alatt futott a projekt, és ő maga is az utómunka során értesült a véglegesről. A jelenlegi magyar kulturális közegben érthető a címválasztás, hiszen a társadalmunk kollektív tudatába beleégett az a bizonyos mondat – tessék, én is próbálom körülírni –, mindenki tudja, mit jelent, és érzelmeket vált ki abból, aki meghallja. Mózes elárulta, hogy szerinte a film mint önálló művészeti alkotás színesebb, árnyaltabb ennél a címnél.
Nándi karaktere volt Mózes András első nagy filmfőszerepe. A magyar filmtörténet nem bővelkedik autós üldözésekben, nagy akciófilmes jelenetekben, a színművész szerint már csak emiatt is izgalmas kihívás volt a szerep. Elmondta, hogy kifejezetten kedveli a politikai krimiket, melyek itthon még nem annyira ismertek, elismertek. A téma miatt természetesen ő maga és a stáb is számított megosztott fogadtatásra a laikusok részéről, de az meglepte, hogy a szakmán belül se a teljesítményét véleményezték leginkább, hanem azt, hogy elvállalta a szerepet. Ezzel kapcsolatban érdekes kérdéseket jártak végig az est folyamán, például, hogy egy valós eseményeket feldolgozó művészeti alkotás, mely rendelkezik az újraalkotás jogával, mennyire kérhető számon fikcionalitása miatt. Az Elk*rtuk kapcsán viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni az aktuálpolitikát, ezt a film saját maga számára determinálta. Mint a közönség tagja, hálás voltam, amiért a felszín megkapargatásánál mélyebbre nem mentünk az aktuálpolitikai témában – a legtöbb fórumon ez úgyis megkerülhetetlen –, hanem az est további részében inkább a nyelvvel és a színészmesterséggel foglalkoztunk. Az utóbbi évek tapasztalata, hogy a Covid a színházat is sújtja, melyet a számok alátámasztanak: a korábban állandó teltházzal futott előadásokon üres székek sorjáznak. A pandémia ilyen szempontból is megrázta az egész színésztársadalmat, eddig nem tapasztalt kihívásokkal kell megküzdeniük.
Mózes András szerepelt korábban a Vers mindenkinek című, klasszikus magyar verseket felvonultató műsorban. Megtudtuk tőle, hogy a színművészeti képzések felvételi eljárásának szerves része a versmondás, de később, az oktatás során kevés energiát fordítanak erre. Bár vonzza a versmondás, arra véleménye szerint meg kell érni, és szükség van hozzá egy különleges karakterre, amely egyedül is képes szakrális jelenséget a színpadra idézni. A színház, a film szerinte csapatmunka, de a versmondáshoz egyedül kell erősnek lenni. A verseken kívül a tájszólások, nyelvjárások is terítékre kerültek. A közönséget különösen érdekelte, hogyan tud egy színész például akcentussal megszólalni. Bár Mózesnek eddig nem kellett ilyen karakter bőrébe bújnia, elárulta, hogy ilyenkor külön szakembert fogadnak a színész mellé, és a szerep elsajátítása négyszer-ötször több energiabefektetést igényel, mint egyébként.
A színművész a magánéletébe is engedett egy apró pillantást: megtudtuk, hogy a kislánya éppen a forgatás alatt született, konkrétan egy pikánsabb jelenet felvétele közben. Szigorú ütemterve volt a forgatásnak, így Mózes nem tudott ott lenni a szülőszobában. Elmondta, hogy ez szinte meghasonult állapotot idézett elő benne, és csak az a kérdés járt a fejében, hogy mit keres tulajdonképpen a forgatáson. Ennek kapcsán megosztotta a közönséggel, hogy a színpadi interakciók alatt más tudatállapotban vannak az előadóművészek, ott nincs helye intimitásnak, élvezetnek. Már nevetve emlékezett vissza ezekre az élményekre és elmondta, hogy minden szélsőséges intuíció, érzelem jót tesz a színészetnek. Az est zárásaként, a közönség kérdéseire válaszolva Mózes András megosztotta, hogy saját szerepei közül a Közelebb című kamaraelőadásban alakított érett férfikarakter a kedvence, és a hazai történelemből Adyt játszaná el szívesen.
