A Bolygó Bogozó gyerekirodalomra fókuszáló rendezvénysorozat hatodik alkalmán Marék Veronikával, a kockásfülű nyúl, a Kippkopp és a Boribon sorozatok szerzőjével, illetve illusztrátorával beszélgethetett a szegedi közönség. A beszélgetés online formában valósult meg, a szerzőt Dávid Ádám kérdezte életútjának főbb állomásairól és legismertebb műveiről.
Dávid Ádám legelső kérdése a szerző gyermekkori, legszebb emlékeire vonatkozott. Marék Veronika válaszában kiemelte a nagy szabadság élményét, amikor a játék és az olvasás volt a fő teendője. Legszebb pillanatként a karácsonyt és Mikulás várását említette, az izgalmat és rejtélyt, hogy hogyan csempészi be a két ablak közé az ajándékokat. Ezután a szerző kitért a pesti bérház meghatározó élményére, ahol lehetett szaladgálni, társasjátékot vagy körjátékot játszani a barátokkal. „Ez az élmény jelenik meg az Alfa bácsi titka című kötetben is” – jegyezte meg az író. A körjátékokra vonatkozó kérdésre Marék Veronika a „hoppon maradt vőlegény” nevű játékot említette, melynek lényege, hogy a kijelölt vőlegény a két sorban álló társaitól megkéri valakinek kezét, ily módon kialakulnak párok, akik kilépnek a játékból. A végén valaki egyedül marad, ő lesz a hoppon maradt vőlegény, akinek büntetésből át kell szaladnia a sorok között. „A játék lényege, hogy megtanuljuk elviselni, ha nem minket választanak” – hangsúlyozza a szerző.
Dávid ezután a mesék felé kanyarodva megkérdezte, hogy a hősök megalkotása mennyiben épült gyermekkori emlékekre. Marék Veronika válaszában kiemelte, hogy a szereplők megalkotására nem volt jellemző az ilyesfajta tudatosság. Az írás ötletét firtató kérdésre (17 éves volt, amikor megírta az első mesét) a szerző elmesélte, hogyan szeretett bele egy ismerősénél látott mesekönyvbe és határozta el, hogy ilyet ő is tud írni. „Édesapám volt az, aki bátorított a megjelentetésre” – mesélte. – „Bevitt a Móra Kiadóhoz, ahol rajzolnom kellett, hogy megmutassam, mit tudok. Végül, egy másik mesekönyvre kértek fel, hogy lássák, mit szólnak a gyerekek a stílusomhoz. Ez volt a Bem-téri gyerekek című könyv, aminek oldalain egy-egy mondat, illetve rajz szerepelt. Nagy sikere lett.” Rátérve a konkrét kötetekre Dávid Boribon mackó nevének származása iránt érdeklődött. „Az angol bunbury szóból jött ez a név, ami kimondva olyan, mintha dörmögnénk” – felelte nevetve az író. Dávid ezután megjegyezte, hogy a mackó mellett megjelenő Annipanni kifejezetten felnőttesen viselkedő kislány, de maguk a felnőttek nem igazán jelennek meg a mesében. Marék Veronika feleletében hangsúlyozta, hogy ezt nem igazán tudja elmagyarázni, de számára a világ kerek felnőttek nélkül is. Erre a moderátor az Alfa bácsi titkára hivatkozott, ahol a felnőtteket a kedvesség és a jóhiszeműség jellemzi. „Nekem nagyon jó szüleim voltak” – hangzott a felelet. Visszatérve a Boribonra és a gyerekkorra, Dávid az író gyermekkori plüssei iránt érdeklődött. A szerző papírt kért, majd lerajzolta kedvenc alvóbabáját, ami hatalmas fülekkel rendelkezett – akárcsak a kockásfülű nyúl, és az egyik fülében egy aranyszínű lencse volt. A baba és báb témánál maradva a moderátor elmesélte a hallgatóknak, hogy Marék Veronika sokáig bábszínésznek készült, de viszonylag rövid idő után abbahagyta. „Eredetileg dramaturg akartam lenni, de ahol jelentkeztem, éppen bábszínészt kerestek. Elvégeztem egy képzést, illetve mellette a magyar szakot is az ELTE-n. Egyszer az igazgató közölte velem, hogy sosem leszek nagyon jó bábszínész. Ekkor ráébredtem, hogy nekem szabadúszó írónak kell lennem. Ez volt az egyik legnagyobb fordulópont az életemben.”
Az irodalomra visszatérve Dávid Ádám a mesekönyvek létrejötte iránt érdeklődött. A szerző elmondta, hogy a történet és a rajz egyszerre szokott megszületni. Kezdetben firkálmányok és rövid szövegek születnek, majd ebből bontakozik ki valamilyen rendszer, aminek alakításával és kerekítésével ölt testet a mese. „Hogy készül a rajz? Több technikát is használ a könyveiben?” Marék Veronika válaszában először a Boribonra tért ki, amit kezdetben ceruzával rajzolt meg és temperával festett ki, de a technika fejlődésének köszönhetően most már digitálisan színezik ezeket a rajzokat, hogy egységesebbek legyenek. A Kippkopp esetében viszont a természetközeliségen volt a hangsúly, így ennél a sorozatnál több technikát is alkalmazott. A háttér mindig akvarellel, majd a következő réteg temperával készült, ezután rajzolta csak meg a karaktereket ceruzával. „1980-ban indult útjára a Kippkopp sorozat, aminek főszereplője egy gesztenyebaba. Honnan jött ez az ötlet?” – hangzott a következő kérdés. „Sokat kirándultam” – kezdett bele az író. – „A pihenőkön, amikor mindenki elhasalt a fűben, figyelni kezdtem, hogy micsoda élet van a fűszálak között. Szerettem volna ezt megírni, de olyan karakterre volt szükségem, aki elég kicsi ahhoz, hogy észrevegye ezeket. Innen jött a gesztenyegyerek ötlete, hiszen ilyet mindannyian csináltunk gyerekkorunkban.”
Továbbhaladva a mesék hosszú sorában Dávid a Laci és az oroszlán, illetve a Csúnya kislány ötlete iránt érdeklődött. Marék Veronika elmesélte, hogy „a kirekesztett kisfiú, aki mellé egy oroszlán szegődik” alapötletet édesapja újságíró barátjától kapta névnapjára. Ebből született meg a mese, amit több nyelvre, például japánra, koreaira és kínaira is lefordítottak. „Legnagyobb sikerként élem meg, hogy a japánok évente újra kiadják a Lacit, és a 2021-es olimpiai évben az óvodásoknak rendezett sportversenyen ez a mese került az arany éremre. Egyébként a japánok nagyon másképpen értelmezik mesét, sokan sírnak rajta, amikor a kisfiúnak meg kell válnia a kisoroszlántól. Olyan üzenetet is kaptam egy japán férfitől, aki elmesélte, hogy ez a könyv segített neki feldolgozni az édesanyja elvesztését.”
A mesék témája után Marék Veronika filmes munkássága került középpontba. Dávid először a filmtörténet és a könyvtörténet megírásának különbségeire kérdezett rá. A szerző elmondta, hogy kezdetben nehézséget okozott a történet megalkotása, mivel a filmben nem volt szöveg, ezért mindent képekben kellett kifejeznie, például az idő múlását. 26 ilyen történetet alkotott meg, köztük A hétpöttyös autót. Dávid Ádám kiegészítésül hozzátette, hogy az említett mesét később újra kiadták az Amikor a kukák világgá mentek című antológiában, amiben a történet környezetvédelmi értelmezése kapott hangsúlyt. Ezután rátért a szerző talán legismertebb filmsorozatára, A kockásfülű nyúlra, és az ötlet származása után érdeklődött. „A vizualitást Richly Zsolt (a filmek rendezője – a szerk.) alkotta meg, de az ötlet tőlem származott” – mesélte az író. – „A kockásfülű nyúl születésének története mögött egy kapkodó nagymamát képzeltem el, aki siettében túl nagy füleket varr neki, ezért kidobja. Ám a nyuszi életre kell, majd rájön, hogy a fülét mindenfélére tudja használni, például repülésre.” A moderátor röviden kitért arra, hogy a film akkora siker lett, hogy végül képregény formájában is megjelent.
Utolsó kérdésében Dávid a szerző saját kortársaihoz fűződő viszonyát firtatta, különös tekintettel a meseírókra, Csukás Istvánra és Lázár Ervinre. „Mindig meglepődöm, hogy kortársak vagyunk” – felelte nevetve Marék Veronika. – „Hülye kislánynak éreztem magam mellettük.” Majd a jelenlevők és Bencsik Orsolya kortárs gyerekirodalomra vonatkozó kérdésére válaszolva a szerző az írók közül Berg Judit nevét, az illusztrátorok közül pedig Agócs Írisz munkásságát emelte ki.
Az esemény összefoglalásaként mindenképpen ki kell emelni azt a pillanatot, amikor Dávid Ádám arra kérte az írót, hogy rajzoljon valamit a beszélgetés zárásaként, így pár percen belül a hallgatóság szeme előtt rajzolódott ki Boribon legújabb története, aki elmegy a játszótérre és magával viszi a kék maciját is. És hogy mi lesz a történet csattanója? Nos, a hallgatóság soraiban több ötlet is született a befejezésre, de a végleges válasz majd csak a könyv megjelenésekor fog kiderülni. Akit érdekel, járjon utána…
