Tersánszky Józsi Jenő írói hagyatéka
Tersánszky Józsi Jenő kéz- és gépiratos hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) található, a legnagyobb anyag vegyes cikkeiből, tanulmányaiból és ezek töredékeiből áll (csaknem 800 fólió), de művészportréit, (irodalmi) visszaemlékezéseit, noteszeit, önéletrajzi jegyzeteit és naplófüzeteit is az intézmény őrzi. Továbbá itt őrzik kiadói szerződéseit és leveleit is (280 fólió), illetve a Tersánszky által készített kottákat, s levelezésének jelentős hányadát. A Tersánszkynak írt levelek például Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső, Lesznai Anna, Aczél György, Tihanyi Lajos, Kardos György vagy Babits Mihály tollából származnak; az ő levelei közül pedig például az alábbiaknak címzettek maradtak fenn: Fenyő Miksa, Sárközy György, Heltai Jenő, Karinthy Ferenc, Kaffka Margit. A dokumentumok, szerződések között az alábbi kiadóké hozzáférhető: Magvető, Athenaeum, Szépirodalmi Könyvkiadó, Cserépfalvi Könyvkiadó, Dante, Nyugat, Keresztes Könyvkiadó, Franklin-Társulat, Ifjusági Könyvkiadó, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó stb. A kor kulturális és közintézményeinek dokumentumai szintén megtalálhatók a fóliók között, legyen szó a Művelődésügyi Minisztériumról, a Népművészeti Intézetről, a Baumgarten Alapítványról, a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapjáról, a Szerzői Jogvédő Hivatalról, a Magyar Televízióról, a Jókai Színházról vagy a Magyar P. E. N. Clubról. A tanulmány ennek a kiterjedt kéziratanyagnak a felhasználásával, illetve például a Kiadói Főigazgatóság 1961 és 1970 közötti irataiból tájékozódva nyújt betekintést a Tersánszky-megjelenésekkel, honoráriumokkal kapcsolatos körülményekbe, s közvetve a kor kulturális életébe, irodalompolitikájába.
Tersánszky és a Nyugat – 1910–1941/1944
A Nyugat folyóiratnál indult Tersánszky saját bevallása szerint pénzgondjai miatt kezdett el írni (felsőoktatási tanulmányaira megvolt a tandíja, de elmulatta), így született meg első, a Csöndes emberek című novellája, majd miután Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, 1910 februárjában publikálta a Nyugat is: Firona című szövegével debütált a lapban. A 22 éves szerző kritikát is írt a lapba Kaffka Margit novelláiról.[1]
Első novelláskötetét a Nyugat Könyvtár jelentette meg 1911-ben A tavasz napja sütötte… címmel, kritikai visszhangja ennek még nemigen volt. A Nyugat Kiadó Részvénytársaság[2] levélben kérte júniusban, hogy bővítse a válogatást – innen tudható, mely szövegeket tervezték bevenni, s hogy az év második felében jelent meg a könyv:
[…][3] elbeszélés-füzetéhez az átadottakon kívül még két novellára van szükségünk; Osvát úr nevében kérjük: szíveskedjék meghatározni, hogy a kettőt Nyugatban megjelent Csöndes emberek, Matyi a kis fiú és A Misu koponyái – közül melyik használhatjuk fel. […][4]
Egy 1913-as levél tanúsága szerint Tersánszky ezután regényt ír, amelyet 1914-ben adna ki a Nyugat, ez azonban végül sosem jutott el a publikálásig – feltehetően a háború kitörése és a szerző bevonulása miatt:
[…] Egyúttal kérjük, amennyiben Ön regényével már elkészült, szíveskedjen azt mielőbb beküldeni; hogy a jövő esztendőben közlendők közé beosztható legyen, szükséges már ezidén ismernünk.
Tersánszky a világháborús években frontkatona, majd hadifogoly, de Viszontlátásra, drága… című regényét a háború alatt is megjelentetik: barátja, Tihanyi Lajos segítségével, aki ügyeit távollétében intézte. A regényt 1916 augusztusa és szeptembere között közölte folytatásokban a Nyugat, de közben már a könyv nyomásán is dolgoztak, így az októberre megjelenhetett – e kötet után vált Tersánszky (el)ismert íróvá. A levelezésből tudható, hogy Tihanyi Fenyőhöz vitte a kéziratot, már kész műként:
[…] Fenyő mindenekelőtt azt mondta, hogy ha a munka nem jönne előbb folyóiratban, az a könyvnek anyagi és erkölcsi kárára lenne. Mások is mondják és a tapasztalat is mutatja, hogy a folyóiratnak nagyobb publikuma van, mint a könyvnek. Más folyóirat, irodalmi, a Nyugat kívül nincsen. […] De Fenyő kijelentette, hogy könyvben is feltétlenül kiadja. Ám az esetben, ha csak mint könyv jön, kevesebbet is fizetne. […] F. eddig 30–40 oldalt olvasott csak és el van ragadtatva tőle. […] Még megjegyzem, hogy a Nyugat ügyei rosszul állhat nekik, bár Fenyőnek van pénze és nyilván ezzel a pénzzel dolgozik ma a Nyugat mint könyvkiadó. […][5]
Későbbi leveleiben Tihanyi közli Tersánszkyval, hogy megbeszélt mindent a Nyugattal, a kiadás anyagi vonzatát is részletesen közli levelében a szerzővel:
Édes Józsim, / Az üzlet készen van. Meggyőződésem szerint a legjobban. A Nyugatban való közlésért és a könyvért kapsz összesen 1 000 koronát. Előlegképpen 3–400 koronát. Fenyő ígérte, hogy a könyv a Nyugatban való leközlés után (5–6 folytatás lesz) mindjárt meg fog jelenni.. […] [6]
Édes Józsim, […] a Nyugatban való közlésért éppen úgy, mint a könyvért kapsz 500–500 koronát, összesen ezret. A könyv a Nyugat új kiadványainak sorában jelenik meg. Ezek kisebb könyvek, igen szép kiállításúak és különbözők. Kollektív jellege egyátalján nincs, csak egységes, olcsó áruk van: 1 kor 40 fillér. Először nem tetszett ez az olcsó kiadás, de azután, mivel te úgyis minél nagyobb publicitást szeretnél, – kiengesztelődtem. Ebben a formában 5 000 példány fog mindjárt megjelenni. Arra is gondoltam és ha Fenyő a szerződést fogja átadni, szólni is fogok mindjárt, adjon a Nyugat ezzel egyidejűleg, legkésőbb ősszel ki egy szép kötetet novelláidból. Ami újabb pénzt és biztos sikert jelent, úgy az egyik, mint a másik könyvnek. Ha erről nem szólnék is csodálkoznám [!] a Nyugatnak nem jut eszébe; de talán jobb is, mert az első könyved után egy másodikra biztosra veszem bármely kiadót és talán több pénzt, mint amennyit a Nyugat adhat? […] Fenyőtől még azt is kivettem, hogy az egészet kiszedetik már most és rövidesen elküldhetem a kefét, ha nem jöhetnél érte magad? […][7]
Tersánszky novelláit 1918-ban adta ki a Nyugat Kísérletek, ifjúság címmel, amelynek szövegei 1910 és 1917 között jelentek meg a lapban – a kötetről Schöpflin Aladár írt kritikát a Nyugatba.[8] 1918-as, a Nyugattal (Havas Irén) folytatott levelezéséből kitűnik, hogy a kötetből neki járó honorárium előlegéért fordult a laphoz, január 22-én ezt a választ kapta:
Kedves Tersánszky. Fenyő néhány napig nem volt Pesten, azért válaszolhatok csak most levelére. Elintézni, sajnos <…> ǀ:csak részben:ǀ tudtam kívánságát, -: a fennmaradt 700.- korona csak akkor válik esedékessé, ha a 3000 könyv már eladatott. (A szerződésben, melyről másolata van, ez bennefoglaltatik.) Előlegül még kétszáz koronát utalt ki a Szerkesztő úr, ezt a mai napi postával elküldöm. Nem küldhetne kéziratot, amire szintén lehetne némi pénzt kapni?
Sokszor üdvözlöm,
Havas Irén[9]
A szerzőt a húszas évek elején ismét pénzhiány gyötörte, ez egyik oka lehetett annak, hogy „1921. jún. 16-án öngyilkossági szándékkal az Erzsébet-hídról a Dunába vetette magát. Az esztendő második felében valamelyest konszolidálódott a helyzete: megnősült, feleségül vette Molnár Sárit. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.”[10] Neve tehát 1922-től szerepelt a Nyugat főmunkatársai között:
[…] a Nyugat címlapján ezentúl a következő teljes névsor szerepel:
Főszerkesztő: Ignotus
Szerkesztők: Babits Mihály, Gellért Oszkár, Osvát Ernő. Főmunkatársak: Elek Artúr, Fenyő Miksa, Füst Milán, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tersánszky J. Jenő, Tóth Árpád.
Megnevezettek közül a folyóirat szerkesztéséért felelősek: Babits Mihály, Gellért Oszkár, Osvát Ernő. Kiadótulajdonos: Fenyő Miksa.
Mély tisztelettel
Nyugat Kiadó és Irodalmi Részvénytársaság
Osvát Ernő
felelős szerkesztő[11]
1922 végére [1923] megjelent Tersánszky „főműve”, a Kakuk Marci első kötete, a Kakuk Marci ifjúsága az Amicus kiadónál, amely több regényét is kiadta a ’20-as években, mellette a Pallas és a Grill publikálta könyveit. A margarétás dal című regényét, amelyet a Nyugat 1929-ben folytatásokban közölt, ugyanezen évben kiadta könyvént is a társaság, de csupán 500 számozott és névre dedikált példány formájában – Németh László írt róla kritikát.[12] (1918-as és 1929-es Nyugat-könyve között egyébként a Nyugat összesen négy másik könyvet adott ki: Schöpflinét, Földi Mihályét, Illyését és Török Sophiét.)
A Baumgarten-évdíjat többször is megkapta, 1929, 1930, 1931 és 1934 folyamán. 1929 januárjában Babits Mihály értesítette Tersánszkyt, hogy abban az évben 4000 pengő évdíjat kap,[13] 1930 januárjában[14] és 1931 januárjában ugyanerről írt Babits, vagyis hogy évdíját meghosszabbítják, megkapja a 4000 pengőt.[15] 1934-re 3000 pengő évdíj kiadását határozta el számára a Baumgarten-alapítvány.[16] Fennmaradtak 1937-es segélykérésére küldött válaszok is az alapítványtól, amelyekből kiderült, hogy a későbbiekben is szeretett volna pénzhez jutni az alapítványtól, azt azonban többször nem ítélték meg számára. 1934-es évdíját is nehezen kapta meg, Basch Lóránt visszaemlékezése szerint „1934-ben a minisztérium (Hóman) kifogást tett Illyés Gyula, Gellért Oszkár és Tersánszky J. Jenő ismételt díjazása ellen és felhívott, hogy másokat jelöljünk ki, ezt megtagadtuk, és álláspontunkat megindokoltuk úgy, hogy a minisztérium kívánságától elállott”.[17]
Ugyanebből az időszakból, a harmincas évekből érdekes leveleket ismerhetünk a Nyugat szerkesztőségéből, például Babits Gellértnek írt 1930-as levelét, amelyből az derül ki, hogy Babitsnak egyáltalán nem tetszett Tersánszky stílusa, sőt, fenntartásokkal fogadta azt:
[…] Visszaküldöm Tersánszky novelláját is. Őszintén szólva nem túlságosan tetszik: érdekesebbet szerettem volna Tersánszkytól. Végelemzésben mégis kiadnám, ha nem tudja jobbal kicseréli. Megemlítem, hogy az első oldalon van egy mondat, melyet piros ceruzával aláhúztam, s amelyben nem tudom, nem lehet-e a „törzstiszti kar megsértését” vagy istentudja micsoda főbenjáró bűnt látni; én nem nagyon értek hozzá, mégis félek hogy ebből kellemetlenség lehet. Azt hiszem, ezt a mondatot kevésbé kategorikusan kellene szövegeznie, például ilyenmód:
„Az úgy volt tulajdonkép hogy a tűzvonal inkább csak egy bizonyos rangig tartott, mondjuk kapitányig: azonfelül már iroda volt és nem hadsereg.”[18]
Így – egy szó betoldásával s másfél sor kihagyásával – a mondat értelme és súlya nem változik, s mégis elveszti sértő élét pl, olyan ∣: magasabbrangú :∣ tisztekkel szemben, akik kivételkép mégis becsületesen álltak a tűzvonalban. (Nekem is volt ilyen rokonom, el is esett.) […][19]
Egy–két héttel későbbi levelében – július végén – Babits azt írja, „némi habozás után úgy döntöttem, hogy a Tersánszky-novellát hagyjuk ki: ez úgysem tartozik Tersánszky remekei közé, s talán ha most kihagyjuk, a legközelebbi alkalomig átdolgozza vagy kicseréli.”[20] A novella aztán mégis megjelent az augusztus 1-jei lapszámban. Két hét múlva megüzeni Gellért Babitsnak, hogy „Tersánszky itt járt s jövő keddre novellát ígért. (Bár sikerülne!)”[21]
A Kakuk Marci a zendülők közt című regényét 1934-ben a Nyugat adta ki, de a ’30-as években egy tucatnyi könyve megjelent másutt: az Athenaeum, a Révai, a Franklin, az Officina, a Cserépfalvi vagy épp a Dante kiadásában. 1941-ben jelenteti meg ismét könyvét a Nyugat: Az amerikai örökség című regény első, majd második kiadását, s ugyanebben az évben publikálják az Annuska című regényt is.
A Nyugat 1941 közepén, Babits Mihály halálával megszűnt, két hónappal utolsó száma után kezdte meg működését a Magyar Csillag, amely a Nyugat „utódja” a második világháború alatt, a Magyar Csillag 1941-es illetménykötetei között szerepel Babits Mihály hátrahagyott versei, Illyés Gyula Koratavasz és Regény két kötetben című könyve mellett Tersánszky J. Jenő Annuskája is. A négy kötetet a felhívás szerint 1942. első félévében kapják majd meg azok az előfizetők, akik a Magyar Csillagra és az illetménykötetekre előfizetnek, de már 1941 végén megrendelhetők a könyvek lap december 1-jei száma szerint.[22] A lap karácsonyra ajánlható 18 könyve között is szerepel Tersánszky Az amerikai örökség (4.00) és Annuska (5.60) című regénye.
A betiltás miatt megszűnt Magyar Csillagot ugyanúgy a Nyugat kiadó jelentette meg, mint a korábbi lapot (Nyugat folyóirat). Bár a részvénytársaság 1924-től kezdve foglalkozott könyvkiadással, az 1944. júniusi kiadványkészlete már rendkívül keveset ért – egy ekkori adat-bejelentési ív végén olvasható az alábbi szöveg, amely minden bizonnyal szükségesnek mutatkozott a zsidó-törvények és a magyarországi belpolitikai helyzet miatt:
A könyvkiadó tisztára magyar írók vállalkozása. Összes részvényei névszerint kimutathatóan színkeresztények tulajdona. Hatodik éve egyetlen zsidó írótól, vagy fordítótól könyvet nem adott ki. Kiadványai főként: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Dallos Sándor, Halász Gyula, Jócsik Lajos, Tersánszky J. Jenő, Török Sophie könyvei. […] A könyvkiadó a jövőben is csak színkeresztény magyar írók munkáinak, továbbá a klasszikus és modern külföldi irodalmak feltétlen értékű műveinek magyar nyelvű kiadásával foglalkoznék.
Ez egyrészt nem egészen igaz,[23] mert Gellért anyai ágon zsidó vallásba született, de házasságkötésekor
vallási felekezeten kívül állóként nevezte meg magát. 1920 januárjában katolizált, 1945 után pedig belépett a kommunista pártba. Életstratégiája a mindenkori hatalomtól védelmet váró értelmiségié volt, aki azonban (később megvallott) meggyőződését vagy titkolta korábban, vagy utólag visszavetítette, hogy a jelenben kellőképpen elhelyezkedhessék […][24]
És Tersánszkynak is volt félnivalója, ismert, hogy a világháború alatt megírta végrendeletét, amelyben kifejtette, hogy zsidó feleségének – akivel huszonnégy éve élt együtt és aki „túl későn”, 1944. március 22-e után keresztelkedett ki, át római katolikussá – életben maradásáért képes akár nyilasokat gyilkolni is. Molnár Sárit, feleségét 1944 decemberében gettóba zárták, az író ettől kezdve végrendeletét mindig magánál hordta. A végrendelet szerint hagyatékából kitagadta rokonait, mert azok nem segítették őket (saját és felesége halála esetén a svéd Vöröskeresztre hagyná azt).
A részvénytársaság egyébként hiába tette a fenti nyilatkozatot, a Magyar Csillag után a Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. működését is megszüntették.[25] A Nyugat ezután még 1948-ig tudott néhány kötetet publikálni, leginkább a Hungária és a Révai nyomdában: 1944-ben csak Illyés Gyula A tű foka című drámai példázatát adták ki, majd a következő 4 évben még 16 könyvet, amelyekből 7 Illyésé volt, 2 Babitsé, 2 Kosztolányié.
A második világháború végétől az ötvenes évek végéig
A negyvenes években is folyamatosan megjelentek Tersánszky könyvei, a Nyugat mellett az Athenaeum, a Centrum, a Magyar Népművelők Társaság, az Officina, a Magyar Élet, az Áchim, az Egyetemi Nyomda, a Berzsenyi, a Stúdió, a Révai vagy a Keresztes Könyvkiadó adta ki azokat. Sőt, ekkoriban már fordítások – például német és francia kötetek – is készültek. A könyvek szerződései és honorárium-kifizetései szinte kivétel nélkül megtalálhatóak a PIM-ben. Egy 1945-ös szerződésben – amelyet sorozatra kötött 5 évre a szerző a Magyar Élet kiadóval – például havi 5.000 pengő előleget ígérnek Tersánszkynak, és éves elszámolást, amely a bolti ár 10%-a szerint alakul.[26] Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szerződés közben módosult a törvényes magyar fizetőeszköz, a második világháborút követő hiperinfláció miatt ugyanis 1946. július 31-én bevonták a pengőt, augusztus 1-jétől a forint váltotta azt fel, amely kibocsátásakor még aranyalapú pénz volt, 1 pengő = 3,47 forint.[27]Viszonyításul: 1946-ban 1 kg kenyér 0,96 forint volt,[28] egy levél feladása vidékre 0,60 forint, egy 20-as csomag cigaretta ára 2,00 forint.[29] Az élelmiszerárak azonban két év alatt akár 60%-os drágulást is elértek, az iparcikkek pedig 12–14 %-kal drágultak, így az átlagos árszínvonal 35 százalékkal nőtt.[30]
Ha a honoráriumlistákat és az eladási árakat nem is nézzük, pusztán a kiadások gyakoriságát, azok alapján is szemléletes példa egy évtizedeken át sikeres könyvre a Kakuk Marci-történetsorozat:
A Kakuk Marci ifjúságától a teljes Kakuk Marci kiadásáig hosszú idő telt el. Az első regény, amelyben ez az édeni csavargó játssza a főszerepet, 1922-ben jelent meg. A végső összeállításban a következő sorrendben követik egymást az epizódok: Ruszka Gyuriék karácsonya (elbeszélés, 1913), Kakuk Marci ifjúsága (1922), Az amerikai örökség (1941), Kakuk Marci a zendülők közt (1934), Kakuk Marci vadászkalandja (1934), Kakuk Marci hősszínész (1935), Kakuk Marci kortesúton (1937), Annuska (1941.) Az elbeszélések között és az 1956-os kiadásban pedig továbbiakra akadhatunk, melyek egyrészt a főhős páratlan népszerűségét, a történet folytatása iránt megmutatkozó olvasói igényt jelzik, másrészt annak igazságát, hogy „Tersánszky sohasem lehetett meg Kakuk Marcija nélkül” (Bodnár György), ahogy Kakuk Marci a maga változatlanságában és furfangos gondolkodásával elmélkedik az életről, igyekszik válaszolni kihívására, abban Tersánszky – jellegzetesen szélsőséges környezetben, teljesen egyedi figura segítségével – a modern regény érdekes – és világirodalmi – példáját alkotta meg.[31]
1956 februárjában már a hatodik kiadása jelent meg a Kakuk Marci I–II.-nek, a dokumentumok szerint 10.000 példányban a Szépirodalmi Kiadónál, a szerzői honorárium I. kategória szerint került kifizetésre, 8000 példány felett: összesen 68.932 Ft-ról van szó.[32] 1957 júliusában ismét megjelent a Kakuk Marci a Szépirodalmi Kiadónál 54.000 példányban, ennek a kiadásnak a honoráriuma 28.599,22 Ft volt.[33] A Magvető végelszámolása (1961. január 31.) szerint az 1956. évi szerződés 15.000 példánya két kötet szerzői ívéről szólt. A honoráriumlistákból és szerződésekből megállapítható, hogy két–három év alatt kizárólag újranyomások által csaknem 110.000 Forintot keresett Tersánszky a Kakuk Marcival. S egyébként már ezek előtt, 1941-ben színdarab is készült belőle az Új Magyar Színház számára, amiért a szerzőnek 1000 pengőt fizettek.[34] 1948-ból az Országos Magyar Színművészeti Főiskola Igazgatóságának levele is fennmaradt, amely szerint a Kakuk Marci című darabot lekötik előadásra, a szerzőé a bruttó bevétel 10 %-a, előlegként kap 5000 Forintot, s a Nemzeti Színháznál felvett előlegét (1500 Ft) visszafizetik helyette.[35]
A Magvetőtől Tersánszkynak 1954 és 1959 között összesen tizenkét szerzői vagy épp lektori (pl. The American Folklore Reader) szerződése található a PIM-ben. Tersánszky 1955-ben az Egy biciklifékkel debütált a Magvetőnél, ettől kezdve haláláig szinte minden évben megjelent a kiadónál egy könyve (s halála után is folyamatosan). A Magvető 1956-ban elindította életműkiadását (Tersánszky J. Jenő művei). Ebben publikálták a Kakuk Marci első hiánytalan változatát 1966-ban, a regényfolyam nyitányául szolgáló, Ruszka Gyuriék karácsonya (1913) című elbeszéléssel, illetve a korábban kultúrpolitikai okokból kimaradt Kakuk Marci hősszínész című regénnyel együtt. Ugyanebben a sorozatban jelent meg a kétkötetes A tiroli kocsmáros (1958), amely Tersánszky novelláit tartalmazta 1910-től kezdve. Később – immár a szerző halála után – új koncepcióval újraindult a sorozat (Tersánszky J. Jenő válogatott művei a Magvető Könyvkiadó gondozásában). A hagyatékban megmaradt kiadói dokumentumok között sok Magvetős is szerepel. Egy 1959-es dokumentum szerint Szerenád és Vadregény című műveire, amelyek egy kötetben fognak megjelenni, egy alkalommal 14.385,70 Forint előleget vett fel Tersánszky.[36] A végelszámolás szerint a teljes tiszteletdíja a kötet 7000 példányáért 41.081,60 Forint volt.[37]
A Szépirodalmi Kiadónál 1955 május havában 10.000 példányban megjelent A vándor, amelynek szerzői honoráriuma 50.381,45 Ft volt, amelyből már kifizettek előlegként 38.000 Ft-ot.[38] Az ötvenes években novelláiért is jó összegeket kapott: 1957. december 2. és 1958. május 12-e között összesen 54.451.70 Ft-ot, az Egy ceruza története című műért pedig összesen 13.027 Ft-ot kapott. Viszonyításul: ehhez képest ugyanekkoriban fordításért sokkal kevesebbet fizettek, például az 1960 áprilisában megjelent Jack London A vadon szava fordításáért,[39] a 0,97 ívért összesen 116,40 Ft-ot.[40] Szintén szemléletes ellenpélda 1967-ből egy levél, amely a Magyar P. E. N. Clubtól érkezett és jelzi Tersánszkynak, mint tagtársnak, hogy legyen kedves befizetni 1967. évi tagdíját, azaz 20 Forintot.[41]
Tersánszky kiadási lehetőségei 1960-tól haláláig
Az élő magyar írók 1960-ban országos terjesztésre kiadott szépirodalmi műveinek listáján (228) szerepel az utánnyomások között a Rossz szomszédok (Magvető) című művével.[42]
Az 1961-es Javaslat mai magyar prózai antológia kiadására (1961. november 22.) című dokumentum Tóth Gyula emlékezete szerint azért készült, mert külföldi kiadás céljára is válogattak antológiaszerzőket. A 20 tételes listán, például Tamási Áron, Füst Milán, Sarkadi Imre vagy Illés Béla mellett, Tersánszky is szerepelt, Elbeszélés egy költeményről, illetve Emlékezés című műveivel.[43] Egy másik, 32 tételes prózai antológialistán is szerepel, itt A tiroli kocsmárossal (a listán Szakonyi Károly, Déry Tibor, Szabó Magda vagy Örkény István is rajta van a fentebb említettek mellett).[44]
Az 1962-es országos terjesztésű művek listáján a Két zöld ász (Magvető) és a Rossz szomszédok (Olcsó Könyvtár – Szépirodalmi) című könyvekkel szerepeltetik Tersánszkyt, továbbá az új művek között a Nagy árnyakról bizalmasan (Magvető) található még a listán.[45]
A Javaslat az 1963. évi ünnepi könyvhét könyveire dokumentum Tersánszkytól a Sarkantyút (négy kisregény) ajánlja kiadásra, 7300 példányban a Magvetőnél. Ez a példányszám a versekénél jóval több, azonban a regények és elbeszélések között átlagosnak mondható – ennek többszörösét az élő prózaírók közül csak Szabó Magda (Pilátus, Magvető, 25.000), Darvas József (Részeg eső 1., Szépirodalmi, 15.000) és Illyés Gyula (Petőfi Sándor, Szépirodalmi, 15.000) könyvei kaphatták ekkor. Az 1963-as könyvhétre egyébként összesen 63 új művet terveztek megjelentetni, összesen 750.000 példányban.[46]
Ugyanezen év javaslatlistái közül fennmaradt a Kiadói Főigazgatóságnál egy, amely a Szovjetunióban kiadásra kerülő novellaantológiára vonatkozik (1963. május 13.), ezt az Irodalomtörténeti Intézet egy szovjet műfordító kérésére állította össze „az éppen megjelent, általunk legjobbnak ítélt novellákból” – a 32 tételes listán Tersánszky a 25., a Ki-ki kötelessége szerint(Szüreti fürt című kötetéből) novellájával szerepel.[47]
Az 1964-es és 1965-ös listákon nem találjuk meg – 1964-ből viszont fennmaradt például egy megbízólevél, amely szerint a Magyar Televízió forgatókönyvírással bízza meg Tersánszkyt: hogy „regényei, novellái alapján 60–90 perces televíziójáték”-ot írjon[48] –, az 1966-oson azonban újra ott a neve, az utánnyomások listáján A céda és a szűz (Kozmosz) és a Kakuk Marci(Magvető) című könyvével.[49]
A kor állapotait jól mutatja egy „Aczél elvtársnak” szóló feljegyzés, hogyan működött az irodalompolitika: Aczél György titkárságáról telefonált Szabó Margit az Irodalomtörténeti Intézetbe, tolmácsolva Aczél kérését, vagyis azt, hogy tőle
az Igaz Szó című magyar katonai lap interjút kér. 3 kérdésre kell válaszolnia. A három kérdés közül egyre szeretne Aczél elvtárs Tóth elvtárstól anyagot kapni. A kérdés a következő: „Sok érdekes, jó könyv jelenik meg évek óta, a magyar írók is nagy alkotókedvvel dolgoznak, de mintha hiányoznának az igazán mai témájú, művészi színvonalú, a szocialista építés problémáját reálisan tükröző művek. Mi erről a véleménye?” A választ hétfőig kell leadni![50]
Tóth Gyula Rádics Józseffel együtt hosszan, diplomatikusan válaszolt (Budapest, 1966. október 3.), sorolva az általuk legjobbnak ítélt költőket és prózaírókat, és kijelentve, hogy
[…] Irodalompolitikánk és könyvkiadásunk természetesen a legjobb szocialista törekvéseket támogatja, de számol társadalmunk és kulturális életünk adott állapotával, helyzetével. Társadalmunk összképéhez hasonlóan, abból következően irodalmunk sem egységes: különböző helyes vagy helytelen, gyakran ellentmondásos törekvéseket, olykor túlhaladott eszméket is képviselő alkotók együttese. A kiadás köre széles; a szocilista igényű és világnézetű művek mellett találkozunk még olyan munkákkal is, melyekben a valóság leszűkített, egyoldalú felfogása, olykor eszménytelenség, olykor álforradalmi türelmetlenség sok tünete is megnyilvánul. Egyes írók túlhangsúlyozzák az irodalom kritikai feladatait, másoknál kiábrándultság, a közöny, a válsághangulat jelei mutatkoznak. E negatív tünetek azonban nem uralói, nem jellemzői irodalmi életünknek, leküzdésük fontos feladataink közé tartozik.
Az irodalomnak folyamatként való felfogásából következik, hogy mai helyzetünket nem tekintjük véglegesnek, íróinkat fejlődő személyiségeknek tartjuk, a problémákat megoldhatónak véljük, és jogosan bízunk a további fejlődésben, jelentős művek megszületésében. […][51]
Nem sokkal ezelőtt, 1965-ben hagyta el a nyomdát egy 1964-ben készült kézirat, amelynek végleges változatán Tóth és Rádics mellett Véber Károly dolgozott, a kiinduló javaslatot tevő Pók Lajos után (aki 1959 és 1987 között a Gondolat Kiadó főszerkesztője). A végső változatot Köpeczi Béla hagyta jóvá (aki ekkor, 1963 és 1966 között az MSZMP Központi Bizottságának kulturális osztályvezetőjeként a „három T” fontos végrehajtója). A dokumentum idegen nyelveken is megjelent: az Aranyalapcímet viselte, „a klasszikus és modern magyar irodalom legjavát magába foglaló válogatást a Kiadói Osztályon végeztük el […] A következő években alapul szolgált a partner országokkal folytatott tárgyalásokhoz” – írja Tóth Gyula.[52] Az Aranyalap 1945 és 1968 közötti szovjet kiadásának listáján (56 tétel) szerepel Tersánszky J. Jenő neve is – a jelzés szerint őt korábban még nem fordították le a szovjet országok nyelveire (orosz, észt, litván, lett, türkmén).[53]
Tersánszky 1967-ben újra már kiadott műve publikálásával szerepel a listán: Új legenda (Magvető).[54] 1968-ban szintén az utánnyomások között található A céda és a szűz (Magvető), illetve a „Memoárok, útirajzok” között az Életem regényei (Magvető).[55] 1969-ben nem szerepel (június 12-én, nyolcvanéves korában elhunyt), 1970-ben azonban ismét, immár a „Klasszikus és elhalt magyar írók” között, Sziget a Dunán (Magvető) című könyvével.
Úgy tűnik, hogy Tersánszky, bár ma rebellisként ismerjük a nevét – azét, mint aki kilencféle magyar politikai rendszeren keresztül élt és ellenállt –, nem volt mindig rossz viszonyban a kultúrpolitikával, ezt tanúsítja a rengeteg kiadás, felkérés és a honoráriumlisták, illetve néhány rövid, Kardos Györgynek (akit a világháborúban koncentrációs táborba vittek, utána túlélőként az ÁVH tisztje lett, majd 1961-től a Magvető igazgatója)[56] vagy Aczél Györgynek (aki az 1968 utáni időszak vezető kultúrpolitikusa volt) írt, illetve tőlük kapott levél. Kardost például „Drága Barátom!”-ként szólítja meg 1968-as levelében,[57] ő pedig Tersánszkyt „Drága Jenő bácsi!”-ként.[58] Aczéltól ugyanezen évben pedig felé a „Kedves Barátom!” megszólítás érkezik, levelében túlzott udvariassággal fogalmaz: „Elnézésedet kérem, amiért vidéki utam miatt csak most jelentkezem. / Nagyon köszönöm irántam való figyelmességedet és számomra értékes dedikációdat. / Jó egészséget kívánva / szeretettel üdvözöl”.[59]Ehhez hozzátartozik, hogy az urambátyám világában természetesnek hatott ez a fajta kifinomultabb hatalomgyakorló (vagy a hatalmat alárendeltként elfogadó) nyelvezet,
Aczél értett az értelmiségiek nyelvén. […] politikai stílusa bizánci jellegű, amely – Révész Sándor pontos kifejezésével – a „kegygazdálkodáson” alapult. Abból indult ki, hogy ha a legkitűnőbbeket, a legbefolyásosabbakat, a legnagyobb presztízsű értelmiségieket látványosan megbékíti, akkor az értelmiségiek azok magatartását fogják utánozni, s elfogadják a rendszert. Ezt a mintateremtést és mintakövetést nevezte „konszenzusnak”.[60]
Tersánszky halála után jövedelmét özvegye, mint az Irodalmi Szakosztály tagja, kapta meg, egy 1971-es lista szerint ez azévben 125.201 Forintot jelentett – a listát és az összegeket a Művelődésügyi Minisztérium Irodalmi Alapjának Segélyezési Bizottsága állította össze.[61] Kontrasztként érdemes megemlíteni például a még élő Pilinszky Jánost, aki 95.625 Forintot, Ottlik Gézát, aki 53.528 Forintot, Nemes Nagy Ágnest, aki 39.815 Forintot vagy Petri Györgyöt, aki 10.772 Forintot kapott ugyanekkor. Bár ellenpéldák is akadnak, kiugróan nagy összeget az alábbi szerzőknek ítéltek meg: Örkény István 470.100 Forintot, Déry Tibor 482.300 Forintot, Juhász Ferenc 621.293 Forintot, Szenes Iván 873.303 Forintot, Passuth László 829.313 Forintot, Illyés Gyula 955.044 Forintot, Németh László 1.037.613 Forintot, Berkesi András pedig 1.727.805 Forintot (!) kapott. Ritka volt az olyan eset azonban – Móricz Virágot, illetve Fekete István vagy Dallos Sándor özvegyét leszámítva –, hogy a jogutód vagy az özvegy Tersánszkynééhez hasonlóan magasabbnak számító összeget kapott volna.
[1] Tersánszky Józsi Jenő, Csendes válságok, Nyugat, 1910. február 16., 401.
[2] Feltehetően Havas Irén, és nem Fenyő vagy Ignotus.
[3] A [...] jelzés a közlés során mindenütt arra utal, hogy a kéz- vagy gépiratnak a jelzett helyen további, nem idézett részei vannak.
[4] Nyugat Kiadó Részvénytársaság – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1911. június 3. = PIM V. 4330/122/3.
[5] Tihanyi Lajos – Tersánszky Józsi Jenőnek; [Budapest], 1916. május 1. = PIM V. 4 330/167/48.
[6] Tihanyi Lajos – Tersánszky Józsi Jenőnek; [Budapest], 1916. május 10. = PIM V. 4 330/167/49.
[7] Tihanyi Lajos – Tersánszky Józsi Jenőnek; [Budapest], 1916. május 13. = PIM V. 4 330/167/50.
[8] Schöpflin Aladár, Kísérletek, ifjúság, Nyugat, 1918. november 1–16., 703–704.
[9] Havas Irén – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1918. január 22. = PIM V. 4330//12218.
[10] Tersánszky Józsi Jenő szócikk = Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, jav., átdolg. kiadás, szerk. Kenyeres Ágnes, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html
[11] Osvát Ernő – Budapest Székesfőváros Polgármesteri Hivatalának; Budapest, 1922. július 1. = „…olvasd el szigorú szemmel cikkemet”. Babits Mihály és Gellért Oszkár Nyugat-levelezése, 1929–1941, s. a. r., jegyz., bev. Buda Attila, Pataky Adrienn, Bp., Gondolat, 2017, 28.
[12] Németh László, Tersánszky Józsi Jenő: A margarétás dal, Nyugat, 1929. szeptember 1., 304–309.
[13] Babits Mihály – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1929. január 19. = PIM V. 4330/16.
[14] Babits Mihály – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1930. január 28. = PIM V. 4330/16.
[15] Babits Mihály – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1931. január 18. = PIM V. 4330/16.
[16] Babits Mihály – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1934. január 17. = PIM V. 4330/16.
[17] Basch Lóránt, A Baumgarten-díj története [1949] = A Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1941–1951 V., szerk. Téglás János, Bp., Argumentum, 2007, 117.
[18] Tersánszky Józsi Jenő, A „Borzalmak hegye”, Nyugat, 1931. március 16., 382–388. [A kifogásolt mondat kimaradt a közlésből. ] = „…olvasd el szigorú szemmel cikkemet”, i. m., 100.
[19] Babits Mihály – Gellért Oszkárnak; [Esztergom, 1930. július 14. előtt] = Uo.
[20] Babits Mihály – Gellért Oszkárnak; [Esztergom, 1930. július 23. után] = Uo., 106.
[21] Gellért Oszkár – Babits Mihálynak; Budapest, 1930. augusztus 14. = Uo., 115.
[22] Ld. Magyar Csillag, 1941. december 1. Első borító, illetve az Annuska reklámja (V.)
[23] Ld. Buda Attila, Pataky Adrienn, Bevezető egy szerkesztői levelezéshez = „…olvasd el szigorú szemmel cikkemet”, i. m., 7–23.
[24] Uo., 21.
[25] A 25.928/1944-V. számú rendelet alapján.
[26] Magyar Élet – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1945. július 30. = PIM V. 4330/227.
[27] Dr. Marton Ádám, Infláció, fogyasztói árak Magyarországon a második világháború után I. (1945–1968), Statisztikai Szemle, 2012/5, 377.
[28] „Ahogy 1946 és 1953 között folyamatosan inflálódott a forint, a kenyér ára is emelkedett. Először 1948. augusztus 1-jén emelték 1 forintra, majd 1949-től 1,60-ra a kilónkénti árat. 1951 decemberétől 2,80 forintra, majd 1953-ban egészen 3,40-re emelkedett az ár. Végül 1953. szeptember 6-tól lecsökkentették az árat 3 forintra, ami a fehér kenyérre nézve egészen 1979-ig fennmaradt.” Ld. Danyi Pál, 3,60 a kenyér, artortenet.hu, 2017. 04. 09.
[29] Uo., 378.
[30] Uo., 379.
[31] Rónay László, Tersánszky Józsi Jenő, Bp., Gondolat, 1983, 141.
[32] Szépirodalmi Könyvkiadó – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1956. március 9. = PIM V. 4330/158/2.
[33] Szépirodalmi Könyvkiadó – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1957. augusztus 9. = PIM V. 4330/158/3.
[34] Új Magyar Színház – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1941. szeptember 19. = PIM V. 4330/227/203.
[35] Országos Magyar Színművészeti Főiskola Igazgatósága (Hont Ferenc) – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1948. április 1. = PIM V. 4330/227/205.
[36] Vadász György (Magvető) – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1959. március 16. = PIM V. 4330.
[37] Tersánszky J. Jenő: Szerenád-Vadregény / Végelszámolás / Példányszám 7000; Budapest, 1959. november 4. = PIM V. 4330.
[38] Szépirodalmi Kiadó – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1955. június 7. = PIM V. 4330/158/1.
[39] A Szépirodalmi Kiadó megjelentette már 1954-ben a könyvet Réz Ádám fordításában és Szőnyi Gyula illusztrációival (176 oldalon), 1960-ban azonban kiadta a Szövetkezeti kiskönyvtár is Réz mellett Bartos Zoltán, Szász Imre, Vadja Miklós és Tersánszky fordításában, Rogán Miklós illusztrációival (282 oldalon).
[40] Szépirodalmi Könyvkiadó (Schweitzer Ibolya) – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1960. június 25. = PIM V. 4330/158/5.
[41] Magyar P. E. N. Club – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1967. október = PIM V. 4330/227/203.
[42] Írók pórázon. A Kiadói Főigazgatóság irataiból, 1961–1970. Dokumentumválogatás, s. a. r., szerk., jegyz. Tóth Gyula, Bp., MTA ITI, 1992, 38.
[43] Uo., 95.
[44] Uo., 97.
[45] Uo., 187.
[46] Uo., 205–207.
[47] Uo., 213–214.
[48] Magyar Televízió (Szücs Andor) – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1964. március 18. = PIM V. 4330/227.
[49] Írók pórázon, i. m., 364.
[50] Uo., 341.
[51] Uo., 343.
[52] Uo., 407.
[53] Uo., 409.
[54] Uo., 387.
[55] Uo., 413, 415.
[56] 1961. október 6-tól 25 évig a Magvető igazgatója – néhány éven belül legsikeresebb magyar vállalatok egyikévé lett, rendszeres megjelenési lehetőséget adott Berkesi András, Csurka István, Gyurkó László, Moldova György, Szabó Magda számára.
[57] Tersánszky Józsi Jenő (Magvető) – Kardos Györgynek; Budapest, 1968. április 8. = PIM V. 4330/111.
[58] Kardos György – Tersánszky Józsi Jenőnek; Budapest, 1968. április 11. = PIM jelzet nélkül
[59] Aczél György – Tersánszky Józsi Jenőnek; [Budapest, 1968. november 2.] = PIM V. 4330/6.
[60] Bozoki András, A kultúrmágus. Kegyeltek, bizalmasok és ellenségek Aczél György politikájában, Hamu és Gyémánt, 2010. július 16., 105, 106.
[61] Írók pórázon, i. m., 514.
