A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Tempevölgy közös kiadása
Szerkesztők: Szegedy-Maszák Zoltán, Kicsiny Balázs
ISBN 978-963-9990-79-1
Ára: 2.000 Ft.
2012. elején 84 darab gipszelemet öntöttem ki egy két kilogrammos, vas kézisúlyzóról készült szilikonnegatívba. Az elemeket korábbi festményeim kompozíciói alapján a földre helyeztem kis, különálló csoportokba, de itt nem választotta el őket egymástól sem képszél, sem fal. És bár a médium változott, ugyanaz maradt a szándék: jeleket meg- jeleníteni egy valóságos, hétköznapi tárgyon keresztül, egy elem addig-addig való sokszorozásával, míg maga az egyes darab (súlyzó) fel nem oldódik a kirajzolt jelben, mint cukor a vízben. (1–2. kép) Mivel gyakorta előfordul velem, hogy olyan kompozíciókat festek, amelyekben egy elem több- ször is szerepel, természetszerűen érdekelnek a hasonló szerkezetű alkotások. Szívesen látom a létrehozott alakzat és az azt felépítő elemek közötti feszültséget, két különböző nyelv szokatlan összekapcsolódását, amikor egymástól eltérő, önmagukban akadálytalanul működő rendszerek megbillennek, enyhe gellert kapnak, az állítás kérdésbe fordul, az egyszerű árnyalttá válik, a biztos tétel esetleges, egyszeri lehetőséggé. Szabálytalansággá a szabályosság. Ezzel a fajta többrétegű „beszéddel” kezdtem foglalkozni más művészek alkotásaiban is. Hogy hogyan bontakozhat ki, nyilvánulhat meg a rend az esetlegességben, a törvényszerű a konkrétban, a pillanatnyiban. A rendet végül is az külön- bözteti meg a rendetlenségtől, hogy felismerjük a szabályt
