Egész éven át tartó centenáriumi rendezvénysorozat indult útjára január 19-én a MomKultban, központjában Nemes Nagy Ágnes munkásságával – a Kossuth-díjas költő születésének századik évfordulójának tiszteletére –, Viszonylagos öröklét címmel. A szervezők kiemelt célja, hogy a pátoszos megközelítést kerülve hozzák közelebb a 20. századi költészetet, beleértve Nemes Nagy költészetét, hogy irodalmi alakjaink ne néma szobrokként álljanak előttünk.
A beszélgetés a személyes kapcsolódásokat feltárva indult el, ennek kapcsán mesélt G. István László irodalomtörténész Nemes Nagy Ágnes munkásságához fűződő viszonyáról. Első meghatározó élménye, hogy a tizenhét éves korában írt versét az édesapja Rilke és Nemes Nagy költészetéhez hasonlította. Mondhatni ettől a pillanattól kezdve foglalkoztatta az a „furcsa áttűnés”, ami ebben a költészetben érzékelhető, illetve a „magasfeszültség”, ami a költő elmondása szerint a versíráshoz szükséges. Emellett említette még a lokális köteléket, Krisztinaváros az ő életének is fontos színhelye: légköre, atmoszférája irodalommal átitatott, itt lakott többek között Babits, Kosztolányi, Tandori Dezső is. Istenes versei nyomán is kapcsolódási pontokat vélt felfedezni, az istenkeresés tagadó és valló gesztusaiban.
A Fák című verssel kapcsolatban – mely sokak számára elsőként ugrik be Nemes Nagy Ágnes nevét hallva – vetődött fel a lírai korpusz természetközelsége, a természet szeretete. G. István László az „észlelés tanítómesterének” nevezte a költőt, aki nem didaktikusan, hanem látomásosan, szuggesztíven tanít minket. Harmónia és diszharmónia váltakozása, konkrét és absztrakció kölcsönszíneket adnak egymásnak; gótikus, középkori boltozat íveli át a verset – hangzott el az elemzés során, melyet verstani szempontból is alaposan körüljártak a beszélgetés résztvevői. Harcsa Veronika a zenei feldolgozás/átdolgozás felől közelítve beszélt a Nemes Nagy költészetéhez fűződő viszonyáról.
Mint pályatárs, barát, a tavalyi beszélgetéssorozat főszereplője, Pilinszky János neve is sokszor elhangzott Nemes Nagy munkásságának viszonyában, a két életmű több ponton is összeér. G. István László egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a Nemes Nagy Ágnes-i versbeszédben valami mindig a szakrálist súrolja, de Pilinszkytől eltérő módon – aki a legprofánabb kijelentésében is a testet öltő Igét keresi – nincs állandó és megkérdőjelezhetetlen hite. A mítosz szerepeltetésének egyik betetőzése Ekhnaton alakjának beemelése költészetébe – benne valami különlegeset talált, individuális, mégis archaikus karaktert. Szavait idézték is: „Nem mintha az Ekhnáton-legendának – vagy bármilyen legendának – a történeti tartalma volna fontos számomra. A mítosz énelőttem csak hangszekrénye a mai dallamnak.”[1] A versek tárgyalása kapcsán itt válik kiemelten fontossá például a rímelés és annak hiánya, mint azt többször hangsúlyozzák a beszélgetés során, az Ekhnaton-ciklusnak egyetlen rímtelen sora van a „csengő-bongó” egészben. És mint minden költői eljárásnak, ennek is a vers egész szövegében, szövetében rejlik az ereje.
Objektív líra, természetszeretet, szenvedély, szigorúság, fegyelmezettség, a 20. század meghatározó alkotója, tanár, költő(nő) – próbálják a beszélgetés során körvonalazni Nemes Nagy Ágnes személyét, azonban ő maga mindig kitért a cédulázás elől. Találó volt tehát az a megállapítás, hogy Nemes Nagy „nemcsak ez, hanem az is” – ellentétek metszéspontján áll, akármit mondunk rá, annak az ellentéte is igaz lesz.
Rengeteg fontos vers (A formátlan – melyből Juhász Anna az esemény címét is választotta –, Fák, A visszajáró, A szomj, Szobrokat vittem, Lázár, és még sorolhatnám), interjú- és esszérészlet is elhangzott, felolvasva és megzenésítve egyaránt: Kútvölgyi Erzsébet színművész, Harcsa Veronika énekes és Gyémánt Bálint gitáros előadásaival vált igazán színessé és izgalmassá az este. Talán nem is lehetne összefoglalni, mennyi érdekes és értékes gondolat merült fel el e meghatározó életmű kapcsán – egy év áll még előttünk, hogy végig követhessük Nemes Nagy Ágnes alkotói életútját, hogy az itt elhangzottakat kifejtsék és kiegészítsék a meghívottak. A következő alkalommal – február 23-án – Szabó T. Anna költő, Kelevéz Ágnes irodalomtörténész és Györgyi Anna színművész lesznek Juhász Anna vendégei, amikor is Nemes Nagy Ágnes Babits Mihályhoz kapcsolódó munkássága kerül majd a beszélgetés fókuszába.
Fotók: Bach Máté
[1] Nemes Nagy Ágnes, Mítosz = Uő, Az élők mértana. Esszék, tanulmányok, Bp., PIM–DIA, 2011, https://reader.dia.hu/document/Nemes_Nagy_Agnes-Az_elok_mertana-2577
