Anton Pavlovics Csehov: A LEGFRISSEBB LEVÉLÍRÁSI ÚTMUTATÓ

Anton Pavlovics Csehov: A LEGFRISSEBB LEVÉLÍRÁSI ÚTMUTATÓ

Mi is az a levél? A levél a gondolatok és érzések megosztásának egy módszere, azonban mivel a leveleket igen gyakran gondolat nélküli és érzéketlen emberek írják, ez a meghatározás nem teljesen pontos.

Kénytelenek leszünk tehát egy másik definíciót alapul venni, amelyet egy tanult postai alkalmazott fogalmazott meg: „a levél egy főnév, amelynek híján a postások dologtalanul tengődnének, a bélyegek pedig eladhatatlanok lennének.” A levél lehet felbontott, avagy lepecsételt. Utóbbiakat nagy elővigyázatossággal fel kell bontani, majd elolvasás után gondosan vissza kell zárni, nehogy a címzettnek kétségei támadjanak. Mások leveleit általában nem ajánlatos elolvasni, ámbár, mindazonáltal, szeretteink érdekében ezt kívánatos megtenni. Az erkölcsösségünkért aggódó szülők, feleségek, felettesek muszáj, hogy elolvassák a nem nekik szánt levelet is. Levelet írni érthetően és okosan kelletik. Az udvarias, tiszteletteljes és szerény megfogalmazás minden levél ékessége, s a feljebbvalóhoz címzett levél írásához ezenkívül elengedhetetlen a rangtáblázat* ismerete is, hiszen a címzett neve elé illetik odaírni annak teljes titulusát is, mint például: „Őméltósága, atyánk és jótevőnk, Ivan Ivanovics! Megszentelt figyelme stb.”

Az irodalmároknak, művészembereknek sem rangja, sem titulusa nincsen, így hát az ezen személyeknek szóló leveleket egyszerűen kezdjük így: t. u.**!

            

Levélminták

            

Felettesünknek: Őméltósága, kegyelmes atyánk és jótevőnk! A legnagyobb tisztelettel bátorkodom jelenteni Nagyságodnak, hogy Pereszjákin, a könyvelősegéd, aki tegnap Csertobolotovnál járt keresztelőn, többször is kifejezésre juttatta azon gondolatát, mely szerint az igazgatóságon a padlókra ráférne egy újrafestés, és az asztalokra is új terítőt illene már venni, stb. Habár ezen gondolat nem tekinthető ártalmasnak, de lehetetlen nem észrevenni benne a dolgok jelenlegi rendjével szemben való elégedetlenséget. Sajnálatos, hogy még mindig vannak köztünk olyanok, akik könnyelműségükben nem tudják értékelni mindazt a jót, amit Nagyságodtól kapunk. Hát mi akarnak, mi kell még nekik? Értetlenkedem és búslakodom efölött… Nagyságod! Jótéteményeiben Ön soha meg nem fárad, és azok száma végtelen, de tegye teljessé kegyelmét, Nagyságod, űzze el közülünk azokat, akik maguk is elvesznek, s másokat is a romlás felé taszajtanak… Tegye meg, Nagyságod, tegye… Odaadó híve, Szemjon Gnusznov.

P. S.     Bátorkodnám emlékeztetni Őnagyságát a könyvelősegédi állásra, amelyet Ön kegyeskedett unokaöcsémnek, Kapitonnak ígérni. Ámbár kissé tanulatlan a fiú, de tisztelettudó és józan életű.

            

Beosztottunknak: Tegnapelőtt, amikor felhúztad az én és a feleségem lábára az esőcsizmát, a huzatban álltál, és mint mondani szokás, megfáztál, minek folytán nem teljesíted a szolgálatodat. Egészséged ily gondatlan elhanyagolásáért szigorú büntetés jár…

            

Szerelmes levél: Kegyelmes asszonyom, Marija Jeremevna! Felettébb pénz szűkében vagyok, így tisztelettel megkérem az Ön kezét. Arra az esetre, ha kételkedne bennem, levelemhez csatoltam az erkölcsi bizonyítványom. Szerető szívvel, M. Terunov

            

Baráti levél: Drága Vászja! Nem tudnál, arany barátocskám, öt rubelt kölcsönadni holnapig? Barátod, Hipohondrikov (A megfelelő válasz: „Nem, nem tudnék.”)

Üzleti levél: Nagyságos asszonyom, Miliktrisza Kirbityevna hercegnő! A legnagyobb tisztelettel bátorkodom emlékeztetni Nagyságodat az 1 rubel 12 kopejkányi kártyaadósságára, amelyet volt szerencsém Nagyságodtól tegnapelőtt elnyerni Belojedovánál, ám a mai napig nem volt szerencsém megkapni. Várom válaszát stb.. Zelenopulov

            

Káros és végzetes levél: Őnagysága! Tegnap tudomásomra jutott, hogy az Újévkor kapott kitüntetésem nem a saját érdemeimnek, hanem feleségemnek köszönhetem. További szolgálatom önnél természetesen lehetetlen. Kérvényezem áthelyezésemet. Továbbá biztosítom az ön iránti megvetésemről stb. Így valahogy. 

            

Sértő:   T. u.! Ön egy recenzens!

Levél egy irodalmárnak: T. u.! Habár én nem ismerem önt, a felebaráti szeretet és őszinte sajnálat (ön bizonyára tehetséges ember) arra késztet, hogy jó szándékú tanáccsal forduljak önhöz: hagyja abba ezt a káros foglalkozást! Egy jóakarója. (Az aláírást érdemes elhagyni, a kompromittálódás elkerülése végett.)

1884

 

* Nagy Péter cár a hivatalnokokat 14 fokozatba sorolta, ezeket tartalmazza a rangtáblázat.

** Rövidítés: Tisztelt uram!

 

Baranya Flórián fordítása

 

 

Eredeti mű: А. П. Чехов: Новейший писмовник. Рига, Издательство Книга для всех, 1929.