MÁRAY MARIANN RENDKÍVÜL SOKOLDALÚ ALKOTÓMŰVÉSZ, SOHA NEM FOGY KI AZ ÖTLETEKBŐL. MUNKÁIT SOK ÉVE SZÍVÉBE ZÁRTA MÁR NEMCSAK A HAZAI, DE A NEMZETKÖZI KÖZÖNSÉG IS, GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK EGYARÁNT. NEVE – SZÁMOS HAZAI ILLUSZTRÁTORRAL EGYÜTT – RENDSZERESEN SZEREPEL A LEGNÍVÓSABB SZAKMAI PÁLYÁZATOK, VERSENYEK DÖNTŐSEI KÖZÖTT. (BUDAPESTI ILLUSZTRÁCIÓS FESZTIVÁL, BOLOGNAI NEMZETKÖZI GYERMEKKÖNYV FESZTIVÁL, BIENNAL OF ILLUSTRATIONS BRATISLAVA (BIB), CCBF CHEN BOCHUI ORIGINAL ILLUSTRATION EXHIBITION). IDÉN PEDIG A NYERTES PÁLYAMUNKÁK KÖZÉ VÁLOGATTA A BOLOGNAI GYEREKKÖNYV FESZTIVÁL ZSŰRIJE A „FRUITS AND VEGGIES” MUNKACÍMŰ PORTRÉSOROZATÁT.
Hogyan jellemeznéd a művészetedet, a művészi stílusodat?
Ez nehéz kérdés, meg sem próbáltam még definiálni, túl közel vagyok hozzá, de mástól sem nagyon hallottam jellemezni. (Színes?) Azt hiszem, egy szakértőt kellene megkérdezni erről.
Mik vagy kik voltak rád hatással vizuális világod kialakításában? Honnan értek inspirációk?
Az embert egész élete során inspirációk érik, a vizuális művészeket pedig, gondolom, még erősebben. Igazából minden inspiráció lehet, nem csak a művészeti alkotások. Egy pulóver színei és mintája, egy szobabelső, egy növény, egy metróalagút, a kutyánk szőre, tényleg bármi… kiskoromtól csak nézek egész nap, és álmélkodom…
Gondolataid az egyéni képalkotói, illusztrációs hang kialakításával kapcsolatban: inkább a saját érdeklődésedet, kíváncsiságodat, belső hangodat követed, esetleg más alkotók munkái is inspirálnak? Ha mindkettő jelen van, milyen arányban, milyen „egyensúlyi helyzet” alakul ki ezek között?
Mindig a saját érdeklődésemet követem, ez az utóbbi években fokozottan igaz. Egyrészt rengeteg ötletem van, másrészt túl sok minden látható mások munkáiból ezeken a fantasztikus felületeken, és tudatosan kerülöm a nézegetést, nehogy akaratlanul is átvegyek valamit. Nagyon szeretek új eszközöket kipróbálni, és viszonylag kevés időm van dolgozni, ezért sosem unatkozom.
Volt vagy van esetleg más terület is, ahol teret engedsz az alkotókedvednek?
Művészeti terület nincs, de nagyon szeretek főzni.
Sok munkád helyszíne a rejtélyes kert, erdő. Mit jelent számodra az erdő, a kert, a természet, az egzotikum, hogyan kapcsolódsz ezekhez a témákhoz? Milyen lehetőségeket fedezel fel bennük? Mit lehet sűríteni, elmesélni ezekben a képekben, szimbólumrendszerekben? Minek a tere, „tér-képe” lehet a kert, az erdő, a vadon?
Nagyon tetszik az erdő, és általában elbűvölnek a növények (és persze az állatok is). Nincs különösebb más oka, bár lehetne persze emlegetni Dantét és az ő erdő-szimbolikáját. De nem gondoltam a sötét, kiismerhetetlen erdőre, mikor helyszínnek választottam. Inkább a gazdag növény- és állatvilág vonzott.
Több könyvedben is különleges tájakra kalauzolod az olvasót, képnézőt: Amíg te alszol (While you are asleep, 2018), Raptormese (Kolibri Gyerekkönyvkiadó 2014), Inuit – Mesék a sarkvidékről (2009) vagy a Szép Magyar Könyv oklevéllel díjazott Ez nem az apu hangja! (szerző: Danny Bain. Betűtészta Kiadó, 2016). Van kedvenc valós vagy képzeletbeli vidék, ahová szívesen elutaznál vagy megjelenítenéd?
Persze, nagyon szeretnék elmenni Izlandra, de Közép-és Dél-Amerikába is szívesen utaznék, sőt, Kanadába is. És soha, de soha nem mennék az űrbe, ki nem teszem a lábam a Földről, bármi történjék is. (Régebben Grönlandra is mentem volna, de beláttam, hogy az túl hideg lenne nekem.)
A „Fruits and Veggies”-sorozat bekerült az idei Bolognai Gyerekkönyv Fesztivál nyertes pályamunkái közé. Hogyan jött az ötlet? Hol találkozhatunk majd velük? Van kedvenced közülük?
Szerettem volna egy egész éven átívelő projektet végigcsinálni, úgy, hogy a világ szeme előtt maradjak, de nem is kerül sok időmbe, és az is érdekelt, hogy az emberekből mennyi rajongást tudok vele kiváltani. Heti 2-3 képet csináltam, és szép kis sorozat lett, így volt mivel pályáznom Bolognába is. Sok kedvencem van közülük, pl. a csoportkép is. Azért zöldségek, mert nagyon szeretem a növényeket, szerintem gyönyörűek. Igen, vannak még sorozat-ötleteim, de ez titok még. Tervezünk egy baszk írónővel egy könyvet belőle, de nem tudom, hogy megvalósul-e. A képekből viszont kiállítás nyílik május 13-án a Kornél Galériában!
Hogyan indul nálad fejlődésnek egy ötlet, egy történet?
Nem igazán tudom nyomon követni, egyszerűen ott terem a semmiből. De tényleg. Aztán le szoktam írni, és hagyom fejlődni. Mint egy növénykét. Van, hogy évekig fejlődik, mindig hozzáírok kicsit, és egyszer csak megcsinálom. Vagy nem csinálom meg sosem, ilyen is sokszor van, hogy elhal, vagy megcsinálja közben valaki más.
Hogyan alkotsz általában, mi a rutinod?
Az elmúlt évben rákényszerítettem magam egy rutinra a zöldségekkel, de alapvetően stresszben tudok jól dolgozni, ha szorít egy határidő. Ha előbb kezdem el, kényelmesen, akkor is addig szerencsétlenkedek, amíg már szorongatott helyzetben vagyok, és akkor már jól szokott menni. Egyébként, a viccet félretéve, elég nehéz körülmények közt dolgozom, mióta a járvány van (ahogy sok-sok szülő a világban). 4 gyerekkel sokat kell zsonglőrködni az idővel, hogy a munkára elég jusson. Voltak hónapok, amikor csak álmodoztam a munkáról az asztalomnál.
Eddigi munkáid közül melyik vagy melyek azok, amik legjobban a szívedhez nőttek, vagy valamilyen szempontból kiemelnéd?
Sajnos többnyire elfelejtem, milyen munkáim voltak, mert ahogy elkészülök velük, elengedem őket, és előrenézek, a következő felé. Meg is szoktam lepődni, hogy mik vannak a könyveimben… nagyon szerettem csinálni a Bálnabuszt, a Varjak és a Csörgőkígyót, a Mimó kutyáját, de a Zöldségeket is (na, erre még egész jól emlékszem). És most csináltam egy silent book-ot, néhány napja fejeztem be. Ez más szempontból volt érdekes, azt hiszem, sosem éjszakáztam ennyit egy könyvért sem 😊. Nagyon megcsúsztam a határidővel, mert lebetegedtünk 10 napra a közepén családilag.
Most épp min dolgozol? Milyen témák, technikák, megoldásmódok érdekelnek?
Most be fogok fejezni egy könyvet, amit ősszel kezdtem el, Pierre Gripari Pipó hercegét. Utána egy saját projektet csinálok megint, ezt én is írtam.
Vannak olyan művek, amiket mindenképp szeretnél illusztrálni/nagy álmod, hogy illusztráld?
Gripari volt az egyik, nagy kedvencem volt gyerekkoromban. Az Alíz Csodaországban is kedvemre való lenne. A szürreális dolgok vonzanak, szívesen illusztrálnék Lázár Ervint, Roald Dahl-t, Mosonyi Alízt, Havasi Attilát, Sylvia Plath, Ionescot, Erlend Loe-t stb., stb.
Művészetpedagógiai foglalkozásokat is tartasz. Hogyan építed fel, hogyan zajlik egy ilyen workshop? Az innen érkező visszacsatolások, élmények a gyerekekkel, hatnak-e akár a későbbi témaválasztásodra? Hol és kiknek tartottál ilyen foglalkozásokat?
9 éve tartok foglalkozásokat, néhány szünet volt közte, de viszonylag folyamatosan. Van olyan tanítványom, aki ovis korában kezdte, és most nyolcadikos. Általában próbálok sokféle technikát és stílust megismertetni és kipróbálni a gyerekekkel. Voltak évek, amikor szigorú tematika szerint dolgoztunk, minden órán egy konkrét alkotót vettünk sorra, és dolgoztunk fel, az idei évben szabadabb dolgot tartottam. Jelenleg a 2B galériában vannak a foglalkozások, a kezdő hely a Két Egér Könyvesbolt volt, majd a Goga stúdióban is voltunk 2 évet. A foglalkozás neve Rajzoló Egér, ez még a kétegeres korszakban kapta a nevét. Nem, nem hatnak a gyerekek munkái a dolgaimra, bár sok tehetséges tanítványom van, de azt hiszem, már eléggé kialakultam mostanra.
A 2. Budapesti Illusztrációs Fesztivál programjaként Végtelen történeteink címmel rendeztek szakmai konferenciát az itthon még kevésbé ismert képkönyv (silent book) műfajának és gyakorlati alkalmazásának bemutatására. Szakmai és szülői szemmel nézve, hogy látod, milyen lehetőségek rejlenek a képkönyves foglalkozásokban? Van ennek egy sajátos módszertana, gyakorlata, vagy sokkal inkább intuitívabb az, ahogyan használhatjuk, esetleg mindkettő?
Én elsősorban az alapanyagot szolgáltatom a foglalkozásokhoz. Így a felhasználásba kevésbé látok bele, és nem is szoktam erre gondolni a készítés közben, hogy hogyan fogják majd gyerekekkel foglalkozásokon használni. Amikor az első silent book-omat csináltam, még maga a műfaj létezése is nagyon új volt számomra, arra pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy ezt ilyen módon is lehet (vagy szokták) használni. De azóta már megtudtam, miként használják ezeket, és szuper dolognak tartom. Szülői szemmel nézve kevésbé tudom megítélni, nekünk kevés silent book van itthon, én alapvetően nagyon szeretem a szövegeket, akár képek nélkül is, tudom, ez meglepő lehet, de így van. Azt gondolom, a gyerekek nézegessék a képeket, de nem szoktunk együtt történeteket szőni hozzá. Ettől még tudom, hogy mások szívesen teszik ezt, mi valahogy kevésbé.
Most éppen mit olvasol? Mit ajánlanál szívesen?
Karl Ove Knausgard Harcom-sorozatát, és nekem nagyon tetszik. Mindenkinek ajánlom, akinek van kitartása egy 1600 oldalas könyvhöz. Salman Rushdie Joseph Antonja a másik, amit olvasok, ez a Sátáni versek megírásának körülményeiről szól.
