– Deli Kitti interjúja Ughy Szabinával
Az irodalomterápia egy izgalmas és hatékony módszer az érzelmi gyógyulás és az önismeret fejlesztése terén. Ez a cikk egy rövid áttekintést nyújt erről a területről, bemutatva, hogyan használható az irodalom és az írott szó az érzelmi kiegyensúlyozottság és a mentális egészség támogatására.
Mi inspirált téged az irodalomterápia iránti érdeklődésed kialakításában, és miért érezted fontosnak ezt a területet felfedezni?
Pszichológusnak készültem, de aztán mégis a magyar szakot választottam, mert úgy éreztem, önmagam és az emberek megismerésének egy sokkal izgalmasabb, gyorsabb és szebb eszköze a szépirodalom. Aztán jó pár év cikkírói munka után úgy éreztem, valami nagyon hiányzik az életemből, és akkor találtam rá erre a képzésre, amelyről, őszintén szólva, akkor még nem tudtam pontosan, hogy mit is jelent, mégis azonnal jelentkeztem rá. Amint megkezdődött a képzés, éreztem, hogy ez az, amit mindig is kerestem, csak nem tudtam, hogy létezik ilyen módszer.
Milyen típusú irodalmi műveket vagy szövegeket használsz az irodalomterápiás foglalkozásokon, és miért választod ezeket a szövegeket?
Alapvetően 20. századi és kortárs irodalmi szövegekkel dolgozunk, és döntő többségében magyar szerzők műveivel. A szépirodalmi művek rétegzettsége és sűrűsége lehetővé teszi, hogy minél többféle nézőpont, személyiség megtalálhassa benne a saját maga témáját, és ezáltal kapcsolódhasson hozzá. De van úgy, hogy nagyon egyszerű szövegek – ezeket általában a „bemelegítő” körben használom – visznek le egy-egy tagot, vagy akár hozzá kapcsolódva, az egész csoportot. Az biztos, hogy Balázs Béla, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Frigyes, Szabó T. Anna, Szlukovényi Katalin neve például előbb vagy utóbb mindig előkerül.
Hogyan segíthet az irodalomterápia az embereknek abban, hogy megtalálják a belső hangjukat és kifejezzék magukat?
Az irodalomterápia egy olyan komplex művészetterápiás módszer, ahol a csoportnak, az egymásra való odafigyelésnek, elfogadásnak legalább akkora szerepe van, mint a foglalkozáson közösen elolvasott műnek. A szövegen keresztül tudunk önmagunkhoz, bizonyos elakadásokhoz, minket aktívan foglalkoztató érzésekhez, és már önmagában is nagyon felszabadító, revelatív élmény tud lenni. A kreatív írásos feladatok pedig még inkább elmélyíthetik a felismeréseket.
Milyen kihívásokat és nehézségeket tapasztaltál az irodalomterápiás foglalkozások során, és hogyan kezelted ezeket a kihívásokat?
Vannak egészen prózai nehézségek. Például ott van az idő. A nyolcórás szerkesztői munka mellett nagyon nehéz beilleszteni a háromórás csoportokat a hetembe. A megszervezést és a hivatalos adminisztrációt is szívesen átadnám valaki másnak. A pandémia alatt két csoportommal is rákényszerültünk arra a tilalmak miatt, hogy az online térbe húzódjunk vissza. Az elején feszélyezett az online tér, de végül például ennek a nehézségnek köszönhetem, hogy megbarátkoztam ezzel a módszerrel, és az azóta eltelt időszakban rengeteg olyan külföldön és vidéken élő emberrel találkozhattam, akikkel amúgy soha nem sikerült volna.
Milyen pozitív változásokat láttál az emberek életében azáltal, hogy részt vettek az irodalomterápiás programjaidon?
Azt hiszem, hogy a módszer egyik nagy előnye, hogy hosszú távon hat. Sokukban a 10–12 alkalom során megérnek döntések, sokan döntenek például úgy, hogy komolyabb, egyéni terápiára szánják rá magukat. Ezt mindenképp sikernek érzem. Az is nagyon gyakori változás, hogy a tagok egyre inkább önreflexívek lesznek a foglalkozások alatt, vagy hogy egyre inkább közel merik engedni magukat a saját érzéseikhez, és ez, különösen csoportban átélve, felvállalva valóban katartikus tud lenni. Vannak olyanok, akik rátalálnak az írás örömére, és ez számomra megint egy óriási öröm. Annak is nagyon örülök, amikor a csoporttagok a kurzus végeztével is együtt maradnak, esetleg kérik, hogy folytassuk egy új tematikával a közös munkát, hiszen ez egy jelzés számomra, hogy érzékelik, hogy az önismeret egy folytonos munka, s a másikhoz való kapcsolódás legalább annyira gyógyító, mint maga az irodalmi művel való munka.
Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik érdeklődnek az irodalomterápia iránt, és szeretnének belevágni a gyakorlásba vagy tanulmányozni ezt a területet?
A nagyon óvatos és zárkózott embereknek azt javaslom, hogy olvassák el vagy Jakobovits Kitti, vagy Béres Judit legutóbb megjelent könyveit, amelyek remekül bemutatják a módszert mind tudományos, mind gyakorlati tapasztalatok szempontjából. A nyitottabb érdeklődőknek pedig azt, hogy menjenek el egy nyitott irodalomterápiás csoportba. A Magyar Irodalomterápiás Társaság Facebook-oldalán például rengeteg ilyen lehetőséget találhatnak. Persze minden terapeuta másként dolgozik, más foglakozást tart, de egy-két alkalom után valószínűleg mindenki el tudja dönteni, hogy neki megfelelő-e ez a módszer.
Milyen hatással lehet az irodalomterápia az emberek és az irodalom kapcsolatára? Másképp „fogyasztjuk” ezután a szövegeket?
Az én olvasáskultúrámat nagyon átalakította ez a módszer. Miközben olvasok, akár nem is konkrétan szövegkereséséi céllal, akkor is azon gondolkodom, hogy az a szöveg, milyen megéléshez, archetípushoz, krízishez kötődik.
Mi az, amit leginkább szeretsz az irodalomterápiában való részvétel során, és miért érzed fontosnak, hogy mások is felfedezzék ezt a területet?
Nem tudok egy dolgot kiemelni. Imádom a tematikák kitalálását, a hozzájuk kötődő szakirodalom olvasását, a szövegek felkutatását, az óraterv és a feladatok összefűzését a szöveggel, a csoport összeállítása is nagyon izgalmas feladat. Az igazán izgalmas rész persze a csoportok elindulásakor következik. Mindennél jobban tisztelem azokat az embereket, akik bizalmat szavaznak egy addig nem ismert módszernek, az irodalomnak, egy ismeretlen csoportnak és nekem. Ezek az emberek szeretnének tanulni és változni, márpedig ez egy hatalmas lépés afelé, hogy fejlődjünk. A fejlődés pedig mindig erkölcsi és szellemi változással jár. Ezért szoktam félig-meddig viccesen azt mondani, hogy a – hál’ Istennek – manapság egyre népszerűbb irodalomterápia hozza majd el a világbékét, mert aki megtanul csoportban dolgozni saját magán, az sokkal megértőbb, elfogadóbb és támogatóbb lesz mind másokkal, mind magával.