HORGÁSZNI UGYAN SOHA TÖBBET NEM AKARSZ
a pecabot ellopása után, de az indián csak indián marad,
a véred nem hagyja, hiába fogadod meg, hogy soha,
mégis megteszed újra, ha nem is horgászbottal,
zsebpecával balatoni nyaralás közben,
Világos, és naná, hogy rögtön angolnát fogsz,
amivel nem tudsz mit kezdeni, mi legyen vele,
leszedni se tudod már, hogy visszadobd,
benyelte a horgot teljesen, bár az öröm nagy,
hogy sikerült angolnát fognod,
de konkrétan megfogni, hozzányúlni nem mersz,
főleg, hogy anyád kijelenti,
azonnal vigyed innen ezt a rusnya állatot,
vissza is engednéd mielőbb,
de sehogyan sem tudod kiszabadítani,
nagy nehezen valahogy mégis sikerül kioperálni,
kicsit meg is harap, de hát igaza van, jogos,
mivel bele is szakítasz kicsit a húsába,
végül mégis elúszik, kérdés, hogy túléli-e?,
na, akkor tényleg nem horgászol többet,
jó lecke volt, ez a tanulság, gondolod,
és mintha a Nagy Szellem nyomatékosítaná a döntést,
még aznap beléd is akasztanak egy horgot a stégen,
figyelmetlenségből, egy idősebb horgász, vállad alatt,
majdnem a hónaljadba akad bele a horog, szóval szívtájékon,
és elkapod rögtön a damilt, ne szakítsa ki a bőrrel,
hússal együtt az egész szívedet, szükséged van még rá,
de hiába rángatja egyre erősebben a figyelmetlen pecás,
neked háttal, megfordul végre,
a horogra akadt kölyökindián még nem tudhatja,
hogy ez maga a naptánc-szertartás lényege is,
a hús kiszakítása saskarommal vagy horoggal,
így öntudatlanul is helyből beavatódsz.