ISMN 979-0-801682-06-2

Ára: 4.000 Ft.

ISBN: 978-615-5943-02-7

Ára: 11.000 Ft.

Ezt a szöveget Bak Imre Helyzetek. Művek 2004–2022 című kiállításának előkészítése során írtam. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó katalógus koncepcióját a művésszel szorosan együttműködve készítettem, a tanulmányt szintén az ő jóváhagyása után véglegesítettem. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó szöveg, amit Bak Imre életében írok. A művész halála után írásom is átértelmeződött és átértékelődött. Úgy döntöttem, hogy a szöveget ennek ellenére is változatlanul, a művész által jóváhagyott formában közlöm, ám néhány személyes megjegyzést fűzök hozzá. Utolsó, novemberi műteremlátogatásomkor hoszszan beszélgettem Bak Imrével a legújabb festmények között. Többször is említette, hogy le szeretné zárni az életművét, az elmúlt időszakban festett képeit is ennek tudatában alkotta meg. Ebben az összefüggésben más értelmet nyernek A csend változatainak földöntúli fényhatásai, átértelmeződik az éteri terek mindent kitöltő, feszültségteli csendje, a fehér árnyalatok lebegése, a vibráló színmezők és a törékeny, hegyes alakzatok megfogható-megfoghatatlan elíziuma. Az Örök totemet Bak Imre az utolsó képeként alkotta meg – ezt számomra is egyértelművé tette. Nem hittem neki. Pontosabban, reménykedtem a folytatásban. Erről tanúskodik a szövegem vége, amellyel a művésznek is üzentem: ez a mű nem csupán lezárás, hanem nyitány is új távlatok felé. Sajnos néhány héttel a szöveg lezárása után ez a kijelentésem új értelmet nyert. Az Örök totem valódi záróműként reflektál a létezés rejtélyére (a világ eredetére), a születésre és az elmúlásra, az érzéki és a transzcendens, a fizikai és a metafizikai, a valami és a semmi, a lét és a nem-lét közötti megfoghatatlan átmenetre: visszatekintő és összegző igényű festmény személyes és művészettörténeti vonatkozásokkal. Bak Imrének megadatott, ami keveseknek: lezárhatta és ezáltal kerek egésszé formálhatta életművét az egész életére és alkotói pályájára jellemző következetes építkezés jegyében. Művészetében az ellentétes minőségek, a látható és a láthatatlan, a közeledés és a távolodás, az időtlenség és az aktualitás, a nyitás és a zárás elválaszthatatlan egységet alkotnak, kölcsönösen feltételezik egymást. Bak Imre nemcsak lezárta, hanem meg is nyitotta életművét azon végtelen, megfoghatatlan távlatok felé, amelyek a monumentális színmezőin szinte megfoghatóvá válnak. Ahogy maga a művész fogalmazott: „A végtelen tér úgy dinamikus és eleven, hogy közben – végtelenségénél fogva – mozdulatlan és »örökkévaló« is. Jaspers szerint az »öröklét evilági megjelenéseként vagyunk halhatatlanok«. Így aztán mondhatjuk, hogy az öröklétnek, mint a végtelen tér nyugalmának, csendjének vizuális, művészetként való átélése önmagunkhoz vezet el.” (Fehér Dávid)