vasárnap 20 január 2019

mail 99217 960 720

Csobánka Zsuzsa Emese: Az üveghegyen túl

  • hétfő, 24 december 2018 05:50

Ahol most élek, abból a szobából egy háztetőre látni. Balra a templom, jobbra a sörgyár. Hazafelé édeskés malátaillat terjeng a falak között, mert a házakat a gyártól egy betonfal választja el. A krakkói gettóra emlékeztet. Betonfal mögé zárt emberek, a fal két oldalán magukba zárt arcok, minden ketrec egy-egy állatot őriz. Az állatot, aki bennem van, csahol, nyüszít, és éjjelente felriad, nem találja a helyét. Aki zavarodottan járkál a vasrácsok között, mert fogalma sincsen, hogy hol van az otthon, hogy mikor és hova tér haza.

 

A háztetőre délelőtt tíz és este hat óra körül érkezik a szarka. Volt már egy szarkám, azt Gizdának hívtam, a gimnázium udvarán peckesen járt-kelt, a gyerekeket messzebbről fürkészte, nem mert közeledni. Nézem az ír szarkát, peckes ő is, de távolról, távol maradva olyan könnyű peckesnek lenni. Aki közel van, az az igazi. Mert abban van bátorság önmaga lenni, elengedve a háztetőt, a falakat. 

 

Az üvegfal, amit önmagam köré emeltem, eleinte csak buborék volt. Önvédelemből fújt áttetsző gömb, mint amilyenből a tombolát szokás kihúzni. Nyári délutánok kacagó gyerekhangját idézi bennem, amint egy gyerek eregeti a szappanbuborékot, és nevet. Nem gondol semmire, csak a táncoló színeket látja. Nem hiszi, hogy bármit is takargatnia kellene, estefelé a korlát mellől kiabál le az anyja, és hívja vacsorázni. Kenyér, alma, TV paprika. Átlátszóak a napok, igaziak. Ahogy telnek az évek, a gömb mögött sokkal biztonságosabb lesz. Belülről rávetíti a képeket, egy elképzelt élet mindennapjait, szerepeket próbálgat magára, aztán egy-kettőt kiválaszt, és minden reggel ízekre töri a maradékát annak, aki a kertben játszott. Az üvegfal mögött kiválóan eléldegél. Lesz érettségije vagy szakmája, diplomája, társa, jó állása, körkapcsolásban él. De az ébredés és az álom között van egy leheletnyi rés, amit még nem fújt be üveggel. Ott hajnalonta süvít a szél, olyankor nagyon tud félni. Akkor és ott tudja, hogy hol és mit hazudott magának éveken át, kínzó hiánnyal mar belé az otthon. Fogalma sincs, hol van a haza, mi is hiányzik, valójában mindene megvan. De azt a valamit folyton kívül keresi.

 

Nincsen konkrét hely, nincsen megnevezhető ország. Ha üvegfalad van, akkor minden távol van, nincsen igazid. Mint a disszidensek esetében, ha tudnák is, hol a haza, mert bűnt követtek el, nincs miről beszélni. De mi van azzal, aki maga dönt úgy, hogy másik helyet választ élni? Az ok esetleges. Az első öt évet hiába kérdezik, átugorható, hogy autóval vezettél-e át Nyugat-Európán, vagy az utolsó Malév-járat hozott a smaragd szigetre. Itt vagy. Felfogni sem mered, de érzed, ha akarod, befogadnak. Gyanakodni kezdesz, kémkedsz magad után a mindennapokban, az igazi kérdés az, te be tudod-e fogadni önmagad? El tudod-e fogadni, aki lettél, amit tettél, aki vagy? Vagy folyton magyarázkodsz mások előtt önmagad felmentve, ujjal mutogatva. Magyarországra érkezve tele a bőröndöd ajándékkal, de arról mélyen hallgatsz, hogy nincs az a check-in, az az ellenőrzés, ahol átengednék azt a részed, amelyik kiszakadt, hiába próbálod visszalopni a kézipoggyászban. Bűnöst csinálsz saját magadból, pedig csak a szívedet követted.

 

Az első hetek eufóriája után döbbent csönd következik. Minden idegen, csak azt látod, ami elválaszt. Azt hiszed, ők mások, és azt, hogy más vagy te is, de ezek csak a fejedben képzelt határok, a komfortzónád börtönrácsai. Magad zárod be oda, magadat véded. Az erős kontúrban bízhatsz, mint láthatósági mentőmellényben. Aztán közeledik az első karácsony, és meg akar szakadni a szíved. Emiatt dühös is vagy, alattomosan támad az érzés. Megöregedtél, bassza meg, hogy ilyen érzelgős vagy. Mindaz, amit untál, amit utáltál, amit magad mögött akartál hagyni, itt van. A sarkon vár, és előre köszön. Először beszarsz, végül kínodban elkezdesz röhögni. Jönnek sorban, ennyi félelmet nem lehet komolyan venni. 

 

Mert beléd hasít az a gyerekkori hajnal. A bejgli illata, a csillagszóró, amit a földre ejtettél, és kiégette a padlószőnyeget, nyomot hagyott a parkettán. A töltött káposzta, a szaloncukor és a bobajka íze. A fehér kifliholdakon halmokat képező porcukor és a mák. Édesanyád, amint nekiesik a nagymamádnak, valami hülyeség miatt a hal felett, és te kétségbeesve kérdezed, legalább karácsonykor nem lehetne máshogy? Tapintható kettejük között az üveghegy, nincs mód kapcsolódni. Pedig végül úgyis sikerül beszuszakolni a karácsonyfatalpba a fát. És nem tragédia, ha nem lesz tökéletesen egyenes a fa, vagy összetörik egy gömbdísz. A hal akkor is finom, ha nem marad egyben a filé. Na, bumm. A lényeg, hogy mind együtt vagytok. 

 

Eltelik húsz év, nézed a gyereked arcát, ragyog. Felkiált örömében, ahogy kiemeli a csomagolópapírból az ajándékot, neked pedig másodszor szakad meg a szíved, mert angolul teszi. Alattomosan kezd mardosni a bűntudat, hogy mi a fenét csináltál. Fogja és beköltözik. Hogy Franciaországban vagy a komp előtt még visszafordulhattál volna. Rettegsz, hogy majd évekkel később mit fog a szemedre hányni, mit kér számon rajtad, hogy fogalma sincsen, ő kicsoda. Te ne magyarkodjál, amikor magad jöttél el abból az országból. Hiába nyitod szóra a szádat, tudod, hogy van abban igazság, amit mond. Az ő szemszögéből van. Az íreknek fura nevű magyar, a magyarok között tört nyelvet beszélő hazájától elszakadt. Évek telnek majd el, mire belátja, ő nem más, mint egész egyszerűen szabad. Ez a szülői örökséged, és bizony ezt a legijesztőbb megélni. Elhinni, hogy lehetsz szabad. Végül te vagy az, akit elhagy minden érzés, és az üvegfalon belülre költözöl, ahol nem bánthatnak. Pont oda, ahova édesanyád és nagymamád húzódott vissza, hogy ne fájjon annyira. Az üveghegyen túl hallod, amiket mondanak, te is próbálsz szólni, de a falon fennakad. Amit mondanak, félreérted, amit mondanál, visszapattan.

 

Van a fal, a tető és a maláta illata. Tiszta lapot veszel elő, pontokba szeded, ami jó itt Corkban. Szereted, hogy fél órán belül szakad le az ég, és süt ki a nap. Hogy alulról esik az eső, nem varázslat, hanem maga a kétlábon járó csoda. Szeretsz rácsodálkozni a még decemberben is mezítláb járó emberekre, szereted a péntek esti fiatal lányok arcán a kényelmetlenségig vastag sminket, ahogy részegen óbégatva indulnak haza. Szereted, hogy hiába nyomják meg a gombot, a járdán mindenki sportot űz abból, hogyan tudja kicselezni az autókat. Szereted, hogy a legváratlanabb sarkon csendülnek fel a dallamok. Szereted ahogy a kocsmákban együtt zenélnek az írek. Szereted, hogy van harmónia. Szereted a vakolat hiányában a téglák között virágzó növényeket, mintha virítanának a házak itt. Szereted az éles fényeket, a képtelenségig színes ajtókat, a csalogató bejáratot. A legjobban az időt szereted, a jelenvalót. Mert Cork és Írország visszaránt magadba. Azzal, hogy beül egy kávéra, és előveszi az aznapi híreket. Kihajtja, közben elé rakja Eoin a flat white-ot, belekortyol, aztán hagyja, hűljön ki. Természetesen vörös a haja. Nézed a bőrét, az is vörhenyes, szeplős, mint a reptéri fotókon lévő emberek arca. Tiszta tekintettel, derűsen néznek a kamerába, azt mondják: már vártalak.

 

Akkor indul meg a szarka. Ő nem látja az üvegfalat. Ne kérdezd, mi viszi rá, hogy elinduljon feléd, és széttörje a magad köré fújt üvegfalat. A négytornyú templom felől indul, a lazacos hazudós templomban egy kislány éppen meghúzza a harangot, a játékát minden nap hallottad, magadban kezded dúdolni, míg ideér. Egy ír dal, Only our rivers run free. Eszedbe jut, hogy elfelejtetted, reggelente 7.15-kor kezdődik a sörgyári műszak, megdöbbent a felismerés: megszoktad itt. Beépültél, mint a tégla a habarcs közé, és érzed, ha dőlnél, megtart a többi tégla, felesleges félni. Nem tudsz mást, mint erősen hinni, bízni abban, hogy a gyereked majd megérti, hogy nincs mit számonkérni senkin, mert viszonylagos az igazság, mindenki maga tudja. Hogy ő is fog döntéseket hozni, amit lehet jónak vagy rossznak titulálni, de az nem számít. Csak az számít, hogy akkor és ott mélyen, teljes szívével hisz-e benne. Most már tudod, ezt a példát kell átadni, az élet minden mást elrendez.

 

Mert a szarka te vagy. Te vagy az, aki titokban mélyen hittél abban, hogy jó lesz, megszelídíthető az üveg mögött az ember. Aki minden reggel úgy döntött, hagy egy rést, hogy azon önmaga  közelébe férkőzhessen. Te vagy az, aki hiszel a megszelídítésben, a türelemben, a bizalomban és a hitben. Hiszel az írekben, a smaragd színében, a muzsikában, a nevetésben. És természetesen vakon a Guinnessben és a Beamishben. Te vagy, aki az élet paradoxonját önmagában látja testet ölteni, kérdésre kérdéssel felel, de közben már oldalra kacsint, kácsépés, az, az ember örök outsider, ismerős idegen, és voltaképpen jól van ez így. 

 

Miért is kellene azt gondolnunk, hogy csak egy helyre tartozunk? És egyáltalán, miért is kellene azt gondolnunk, hogy valahová is tartozunk? Lengedezünk erre-arra a világon, mint a foszló perkál, mint finom pamutszövet, egymásba gabalyodva, szöszölve életre-halálra. És ámulva nézzük az életet, mint gyerekként karácsonykor a csillagszórót és a gyertyát, és a csillagot is lehozzuk az égről, hogy ezt lássuk tükröződni a gyermekeink szemében is. 

 

Van fény. Az élet mindent elrendez, és ha hagyod, viseli a gondodat. Nem körülötted, hanem benned fényesíti fel az eget, és egyszercsak azt veszed észre, hogy nem kell semmit keresni, mert te magad sugárzol, kezedben lóbálod a téli sapkát, és dúdolni kezdesz, mondogatod, bejgli, szaloncukor, angyal a fán, nincsen kérdés benned, csak a szabadon táncoló fény, az vezet haza.

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Csobánka Zsuzsa Emese, Térey János, Hörcher Ferenc, Varró Dániel, Deres Kornélia, Nyirán Ferenc, Gömöri György, Korpa Tamás és Koman Zsombor versei, Bozsik Péter és Orcsik Roland prózája. Összeállítás Publius Ovidius Naso-ról (Adamik Tamás, Szörényi László, Simon Lajos Zoltán, Takács László), József Attiláról (Nagy Gabriella Ágnes, Sebesi Viktória) és Rab Gusztávról (Tüskés Anna). A lapszámot illusztráló Nádler István munkáiról Révész Emese esszéje olvasható.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2
  • 3

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2