szerda 22 máj. 2019

mail 99217 960 720

Orcsik Roland: Szex & Trianon

  • kedd, 18 december 2018 05:45

Az első mozi-élményem a szülővárosom Kozara nevű mozijához kötődik. Kozara Bosznia és Hercegovina szerb részében fekvő hegységre utal. Ám annak, aki a Jugoszláviában született, nem pusztán a természeti, hanem a történelmi háttere, jelentése is felidéződik. A partizán mitológiában a természet és a történelem eggyé kovácsolódott. A mozi mai állapotában azonban a természet diadalmaskodott a történelem fölött: a plakátos vitrinek bezúzva, az épület vakolata leomlott, rozsda rágja a bejárati ajtó vasrácsait.

1942-ben a Kozara hegységen zajlott a partizán offenzíva a megszálló német csapatokkal szemben. Később, a második világháború utáni jugoszláv kultúrpropaganda filmet is készített a hadműveletről. 

Magyar szempontból az is érdekes, hogy a kozarai offenzívában a náci németek szövetségesei a horvát usztasák és a szerb csetnikek mellett a horthysta magyar katonák voltak. A hadművelet során a horvát usztasák a hivatalos adatok szerint 33.398 szerb civilt mészároltak le a Jasenovac nevű koncentrációs táborban. Persze, amikor általános iskolásként megnéztem a moziban a monumentális Kozaracímű filmet, nem jutottak eszembe ezek az adatok. Lenyűgözött a széles vásznon a mozgókép. A háborúhoz nekem elsősorban a filmes manipuláción keresztül volt közöm. 

Dunsztom sincs, mi lehetetett az első mozifilm, amit láttam. Ám arra esküdni mernék, hogy az első erotikus filmet a Kozara moziban izgultam végig. Ráadásul tévedésből. Az egyik hétvégén iskolai kirándulásként a tanítók moziba vittek minket, eredetileg vígjátékot néztünk volna. Ám a filmes poénok zsírosabbra, sikamlósabbra sikeredtek, mint amire a tanítóink számítottak. Ekkor láttam először csupasz női kebleket, csipkés bugyis szexjelenetet, igaz, soft, nem pedig hard változatban. Akárhogy is, a mi tanítónéninkkissé zavarba jött, ami abból is érzékelhető volt, hogy a következő héten egy szót sem szólt a hétvégi mozizásról. Nem csoda, hiszen amikor az egyik pionír órán azt javasoltam a csinos ideológiai vezetőnőnknek, hogy „csináljunk gyereket”, kizavart az óráról. Amikor pedig tanítónéni megtudta, miért kerültem ki az óráról, fölpofozott. A szex az osztályunkban tabu volt, míg a tábla fölötti, a partizánvezér Titót ábrázoló kép maga a totem. 

Nemrég a romániai Jászvásáron, vagyis Iaşiban jártam. Ahogy a belváros szép, rendezett, különböző történelmi korszakokat idéző utcáit róttam, egy sarkon feltűnt a hatalmas felirat a kopottas sarki épület falán: CINEMA TRIANON. Automatikusan a trianoni békeszerződés magyar vesztesége jutott az eszembe. Soha nem gondoltam volna, hogy a győztes fél országának egyik városában mozit is alapítanak ezen a néven. Persze, román szempontból a háborús győzelem és a szórakozás, vagyis az ünneplés kapcsolódik össze a mozi nevében. Tudomásul vettem, hogy eltérő történelmi konstrukciók szerint élünk. Amikor továbbléptem, akkor láttam csak, hogy a mozival szemben egy Sex Shop csábítja a kuncsaftokat. Trianonról tabuk nélkül – ez volt az első gondolatom. Hogy el kéne valahogy jutni a román és a magyar embereknek, illetve a közép-európai közbeszédnek arra a pontra, hogy a Trianonról úgy beszéljünk, mint a szexről: gátlások, elfojtások nélkül, ám nem gátlástalanul. Az irónia belefér, a gúny már nem, mert a tagadás az elfojtás egyik tünete.

Lassan alig marad első világháborús túlélő, akinek közvetlen emlékei lehetnek a trianoni „békediktátum” következményeiről. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amely nem élte át a trianoni békeszerződés okozta sokkot, traumát, hanem többszörös családi közvetítésen, kultúrpolitikai manipulációkon keresztül hallott róla. Trauma nélküli trauma. Mint egy film: azonosulni tudok néhány szereplővel, ám alapvetően nem tudom áthidalni a múltbéli történelmi idő és a mai történi idő közti távolságot. Éppen ezért nem akarok a trianoni békeszerződésről hasonlatokban beszélni, már a megnevezés maga is tropikus szerkezetű („békeszerződés”, „békediktátum”, „békeparancs”). 

Amikor a román barátomnak, Cosminnak az egyik jászvásári mulatóban a magyar veszteségtudatról beszéltem, felhozta, hogy nagyapját agyonlőtték a Horthy katonái, amikor német segédlettel visszafoglalták rövid időre Erdélyt. Ugyanabban a szarban tapicskolunk, nyugtáztuk, majd koccintás után belekortyoltunk a keserű sörünkbe. A buli hajnalig tartott, és noha másnapos fejfájással ébredtem, az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy kéne csinálni egy magyar-román filmet a jelenkori zavarunkról, a Nagy Háború utáni, elhúzódó másnaposságról. Ez lenne a mi Cinema paradisonk. 

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Várady Szabolcs, Závada Péter, Aczél Géza, Tatár Sándor, Ádám Tamás, Juhász Tibor, Vargha Bálint, Szabó Gergely és Jiří Žáček versei, Kredeczki Zsombor, Erdei L. Tamás és Murányi Sándor Olivér prózája. Összeállítás a tavaly megrendezett Városfejlesztés konferenciánkról (Mester Béla, Wesselényi-Garay Andor), Tersánszky Józsi Jenőről (Szilágyi Zsófia, Szirák Péter, Pataky Adrienn) és Szentkuthy Miklósról (Keserű József, Konkoly Dániel, Kerber Balázs, Tompa Mária). A lapszámot Szentkuthy Miklós rajzaival illusztráltuk.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2
  • 3

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2