szerda 22 máj. 2019

mail 99217 960 720

Korpa Tamás: A terület megtisztítása Hradiskón: vallomás

  • szombat, 08 december 2018 06:51

Honfoglalás kori csontokat húztunk elő a földgyomrából. Pillanatok alatt megkerültek a régi lábasok, kondérok, lekvárfőző üstök. Fedetlenül forrt a víz a szabad ég alatt; só, bors hintette be a vizet. Meghozták széles derekú utánfutókon, majd lepakolták az ebotthon kutyáit. Nem nyöszörögtek, éhesen vonyítottak mindenfelé a ketrecek. Apró, hosszú nyelvek szúrtak ki és ki a rácsok között. Felkészültek, rendszertelenül csaholtak aztán a réten, és befalták mindenestől az avar temetőt. Hosszú percekig évődtek a megfőzött, ízletes, bár régi csontokon. Elégedetten fáztam. Ám kedvem lett volna hőszigetelő anyagba öltözni, törékeny, szóródó szemcséjű hungarocellbe a hideg elől. 

 

A régészeket, akik nem vehették igénybe a munkagépek kínálta segítséget természetesen és rezzenéstelen arccal, napokon keresztül, fürge ecsetvonásokkal túrták a port, elkergettük, amint elérték a megfelelő archeológiai réteget, jóval a kutyák érkezése előtt. Tiszta volt a terep. Azt terveztük, külön-külön emeljük ki a sírokat, de úgy, akár az élő fákat: földlabdáikkal. Csitítottam, s mikor ez nem hatott, édes nyelven becéztem társaimat: nekünkdolgozikazidőfivéreim. Mégis engem kapott el a korábban nem ismert hév és lendület: puszta kézzel, csupasz, intrikus ujjakkal vetettem magamat a földre. Ásni kezdtem, a leláncolt kotrógépek közelében. A szándékaim nemesek voltak. Nem a dinasztia lehetséges aranya érdekelt, a szóban forgó fél méteres aranyláncok, karperecek, hajtűk, medálok, karika fülbevalók, hanem az elsőbbség mindig nyitva maradt kérdésének lezárása. A jelenlét elsőbbségének kérdése az etnikai határon. Hiába szórtuk meg hónapokkal ezelőtt kézigránátokkal a jégbarlang ferde karsztüregét s nyitottunk új szökőutakat a víznek: a kiürült rés üres volt, a saját szememmel láttam. Nem ebben lapult a válasz. A kövek egyedfejlődése pedig nem különösebben érdekelt még akkoriban minket, hogy tovább tanulmányozhattuk volna őket. Üres, üres.  Hiába törtük fel azokat a barlangokat, ahová a környékbeli templomok értékeit menekítették be a lakosságcsere előtt. Semmi, semmi. Megritkítottuk a vadpopulációt: a vadasparkban rabosítottuk az elfogott állatokat, valljanak végre, valljanak színt: a palócos „â”-t vagy a szlovákos „ô”-t tűrik-e jobban. Pislogtak, megtévesztően, semmi több.  Bútorok bujtatják a Végső Választ, nem veszitek észre!– kiáltottam esténként a fejszémért ostoba módon, míg vártam a híreket. De most végre itt vagyok. Hradiskó több nekem a terület megtisztításánál. Tudom, hogy itt lapul minden kételyem nyitja. Meg kellett volna őriznem a nyugalmamat, ehelyett puszta kézzel, csupasz, intrikus ujjakkal vetettem magamat a maradványokra. Ekkor történt meg. A nyelvek, a lágy részek, elporladtak már, uram, mindegyikük nyelve hiányzik, hiába keressük, s a szemek színe, s a csont nélküli nemi szervek. Azok szinte elsőként porladhattak el. Megszédültem, elporladtak a nyelvek?!, csörömpölést hallottam a saját koponyámban, állkapcsaimat akár ha a fogak varratai fognák össze – alig tudtam szétnyitni. A telefonom után kaptam, szinte beleugattam a készülékbe: jöjjenek a kutyák!, csont várja őket! És jöttek. 

 

Jó, akkor itt ültetni fogunk, mondtam később a társaimnak, higgadtabban. De előbb még elhamvasztunk néhány lágyszárú tanút, sugalltam. Tántoroghatunk meggyőződéseinkkel a gőzben, a füstben, vélekedtem. Tántoroghatunk körforgalomban rekedt huzatként reggelig, bölcselkedtem. Biccentéssel egyeztettük emlékeinket. Bólogathatunk. Simogattuk a raklapokon tornyosuló maradékot. Még egy darabig.

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Várady Szabolcs, Závada Péter, Aczél Géza, Tatár Sándor, Ádám Tamás, Juhász Tibor, Vargha Bálint, Szabó Gergely és Jiří Žáček versei, Kredeczki Zsombor, Erdei L. Tamás és Murányi Sándor Olivér prózája. Összeállítás a tavaly megrendezett Városfejlesztés konferenciánkról (Mester Béla, Wesselényi-Garay Andor), Tersánszky Józsi Jenőről (Szilágyi Zsófia, Szirák Péter, Pataky Adrienn) és Szentkuthy Miklósról (Keserű József, Konkoly Dániel, Kerber Balázs, Tompa Mária). A lapszámot Szentkuthy Miklós rajzaival illusztráltuk.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2
  • 3

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2