vasárnap 21 április 2019

mail 99217 960 720

Lanczkor Gábor: A szív

  • vasárnap, 02 december 2018 15:45

Párnával a combjaim között alszom minden éjjel, akár az archaikus lovasszobor, amely alól eltűnt a ló márványának java része. Álomlovas vagyok, mint majdnem-őseim, akik más ősöktől kapták ezt a halszagú nyelvet, amelynek szava mégis erősebb, mint a vér szava.

 

A szüleim vitorlásával gyöngéd északi szélben messze kisiklunk a Balatonon, aztán bevonjuk a génuát, és horgonyt vetünk. Úszás után, visszafelé kiülök a hajó orrába. A partról fölrugaszkodó Révfülöpi-hegy látványa maga a félelmes otthonosság: ennél közelebbit és élesebbet nem tudok magamról állítani. A legdélibb dombsor mögött fölütötte fejét a Csobánc, a Tóti- és a Fekete-hegy is. Mint egy festett hal pikkelyei, a sötétes vízfelszín mozgalmas rombuszokban törik meg; és laposan, szélesen hullámzik. Sirály csap le a vízre, elvéti a zsákmányt. A parti nádasok. Fűzek. Szőlősorok és pincék a domboldalakban. Ez a zug, ez itt az, Tapolcától Füredig, és még a csatlakozó tótükör, révfülöpi fókusszal: félelmetesen, szívfájdítóan otthonos. Ami pusztán annyit jelent, hogy ez a fájdalom egyszer a szív legmélyéig lesz hivatott hatolni.

 

 

 

Az egyetlen belső szerv, amit nem támad meg a rák. Talán a szeretet-szimbolika visszasugárzása miatt. Talán azért, mert nem érdeke a gazdatest gyors halála.

 

„A fényképezőgép, köztünk él bár már második százada, embert látva még karmol, harap, mérget köp. Öreg házakat már lehet fényképezni, vén fákat is. Koros nők és férfiakfényképe megannyi becsületsértés”, írta Illyés Gyula egy előző történelmi korban.

 

Régóta készülök, hogy valamilyen módon számot adjak arról, hogy tizenhat évesen láttam David Bowie-t fellépni egy közép-európai popfesztiválon.

 

Leszüreteltem az egy szem fügebarackot, amit a fiatal fácska hozott, melyet a lányaimmal ültettem ősszel fönn a présháznál. Nyár elején megcsócsálták a leveleit az őzek, de túlélte a támadást.

 

Meg- és meglep, hogy újra és újra belém nyilall a veszteségérzés, mert életében nem szerettem különösebben sem az embert, se úgy általában az életművét: Esterházy nincs itt, meghalt.

 

Dunaharasztiba utaztunk nagybeteg anyósomhoz (áttétes vastagbél-daganata van, két éve küzd). 

 

A bevásárlást intézzük a település több pontján. A főbb kereszteződéseknél megdöbbent a brutális autóforgalom. Mégiscsak egy kisváros volna ez itt. Csütörtök délelőtt van. Perzsel a júliusvégi nap.

 

Átautózunk a közeli Ócsára, hogy megnézzük a templomot, amit román stílusban a premontreiek építtettek föl a tizenharmadik században. A főkapu végül nem készült el, a csupasz és puritán, zárt homlokzatot két egyszerű, zömök támpillér támasztja meg, mintha az építők a jövő ellenében kívántak volna érvelni, az ellen, hogy a tizenhatodik század második felében, a török megszállás idején reformátusok szerezték meg maguknak az épületet. A déli oldal vöröshomokkő-tömbjeiben több helyütt köríves vájatok látszanak: ha igaz, törökök élesítették itt görbe kardjaikat (hasonló vájatokat láttam egy hónappal ezelőtt Lébényben, az ottani román kori templom falában). A belső tér fehérre van meszelve. Az apszisban, ahol többméteres magasságig le van vakarva a festék, halvány középkori freskók látszanak. A mellékhajók egy-egy boltíve olyan, mintha köveiket valamily belső tenger zúgása koptatta volna ilyenre.

 

A szemközti sárga ház a dunaharaszti konyhából. Lapostetős, egyemeletes társasház (mint ez is), a hetvenes vagy nyolcvanas évekből. Sokszor láttam már így mosogatás közben, de nem elégszer. Olyan ez itt és most, mint egy kevésbé jellemző jelenet egy regényben.

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Várady Szabolcs, Závada Péter, Aczél Géza, Tatár Sándor, Ádám Tamás, Juhász Tibor, Vargha Bálint, Szabó Gergely és Jiří Žáček versei, Kredeczki Zsombor, Erdei L. Tamás és Murányi Sándor Olivér prózája. Összeállítás a tavaly megrendezett Városfejlesztés konferenciánkról (Mester Béla, Wesselényi-Garay Andor), Tersánszky Józsi Jenőről (Szilágyi Zsófia, Szirák Péter, Pataky Adrienn) és Szentkuthy Miklósról (Keserű József, Konkoly Dániel, Kerber Balázs, Tompa Mária). A lapszámot Szentkuthy Miklós rajzaival illusztráltuk.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2
  • 3

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2