kedd 16 október 2018

mail 99217 960 720

Korpa Tamás: Szilárd padja: beszéd, kiegészítéssel

  • vasárnap, 30 szeptember 2018 15:25

Debrecen, egyetemi botanikus kert, 2018. április 10.

 

Kedves Szilárd! Tavaly ősszel, október 7-én, Segesváron, az Óváros felé emelkedő Bergkirche német temetőjében, ahová 178 fokból álló, fedett, korhadt, recsegő, szinte fénytelen, fa diáklépcsősor vezet fel, tehát ebben a gótbetűs sírkertben, ahová esetleg a nyugatra kivándoroltak visszatérnek felmenőikhez, néha ritkán, inkább ritkán, mint néha; tehát azok, akik a cipőjükben vagy kontyban hordják a gyökereiket, a hűlt helyűek, olyanok, mint amilyen te voltál, szóval ebben a gótbetűs Friedhofban, ebben a következetes vákuumban, megláttam egy idősödő padot, rajta a még kivehető felirat kis fémtáblán: zum Gedenken; emlékpad, padocska, emlékezéspad, pad emlékekkel. Késztetést éreztem, de nem mertem ráülni, pedig ahhoz képest jól karbantartotta valaki. Jó ideig elakadtam, nem merészkedtem tovább a csigalépcsőszerűen meredek hegyoldalon. Bevallom, a Bergkirche kitörölt arcú falképei, a roskatag diáklépcső, a szentélyből nyíló temetkezési folyosó, a zum Gedenken felirat, mind rád és műveidre emlékeztettek, Szilárd. És most itt ez a pad, a te padod, Debrecenben, a júdásfa tövében, hogy folytatódjon a, mi is, a lehetetlen. Legyen ez a pad az olvasás padja. Nem puszta ülőhely, hanem instrumentum a szemlélődéshez, a szemlélődés testtartásához, a szabad ég alatt, könyvvel vagy anélkül; ezért nincs olvasólámpa elhelyezve rajta, állólámpa sem mellette, ezért van nyitvatartási ideje a botanikus kertnek, mert mint mindennek, ideje van ennek a padnak is; ehhez a padhoz, ha sokan várunk rá, várakozási idő dukál. Sose legyen megületlen, emléktelen, s csak ritkán hűlt hely, „tartson tovább még a lehetetlen / az üldögélés és ami lehetne”. 

 

 

Debrecen, egyetemi botanikus kert, 2018. szeptember 20.

 

Leültem a padodra, Szilárd, amihez az avatáson nem volt merszem. A csöppnyi júdásfa már rég elvirágzott, ahogy jöttem, számoltam a lépéseket, amiket a fősétányról letérve idáig meg kellett tennem. Nemismertemcsaktalálkoztunk, ismételgettem útközben egy barátom szavait. A halványsárga, cérnavékony slag úgy volt a júdásfa alá behúzva, mint egy összegömbölyödött kígyó. Kikészítettem a padra egyet a vese formájú levelek közül, emlékbe, de végül ott hagytam, és inkább egy félarasznyi, hosszú, barna, már ropogós hüvelyt törtem le az egyik ágról, három kopogós maggal. A telefontartómban hoztam haza. Te órákat tartottál a szabad ég alatt, a pad előtti szokatlanul kopár réten, a gigantikusra nőtt törökmogyoró fa árnyékában… Miért ne hihetném rendületlen együgyűséggel tovább?

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Szálinger Balázs, Drexler Ákos, Debreczenyi György, Ashwani Kumar versei, Ambrus Máté, Bene Zoltán, Szegedi-Szabó Béla prózája. A 2018 évi Salvatore Quasimodo költőverseny díjazott versei (Falcsik Mari, Térey János, Fenyvesi Félix Lajos, Gyimesi László, Jánk Károly, Nagy Betti, Vajna Ádám, Oláh András, Sztanó László, Zsávolya Zoltán, Payer Imre és Bognár Anna).  Rácz Péter interjúja Anna Bentley és Daniel Warmuz műfordítókkal. Bozsik Péter beszélgetése Háy Jánossal és Darida Veronika tanulmánya Háy János színházi munkáiról. Újrahasznosítás az irodalomban című összeállításunkban Mészáros Márton és Smid Róbert tanulmánya. A lapszámot illusztráló Szegedy-Maszák Zoltán munkáiról Varga Tünde tanulmánya olvasható.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2