Print this page

Lanczkor Gábor: 2018 májusi széljegyzet

  • szombat, 22 szeptember 2018 09:28

A köveskáli bekötőút nyugati oldalán évről évre szaporodnak a megművelt területek. Az egykori elvadult szőlőtáblák helyén újdonat levendula-, mandula-, dióültetvények virulnak. Fönn a szőlőhegyen is hasonló a helyzet. Mindez az elmúlt néhány év eredménye, és jelentős részben a fővárosból tartósan ideköltözött polgárok érdeme.

 

Idősebb henyei barátommal teszünk egy kétórás kört a szőlőhegyen, át a Cserekútig, majd vissza, és én mindegyik útba eső pincéről megkérdem, hogy kié volt egykoron és kié most. Hat éve élek itt, de referenciám megdöbbentően szegényesek. Családok tömegei tűntek el a faluból az elmúlt fél évszázadban.

 

Kész van, ami készül: kész a Szaturnuszi mesék.

 

Mint az első emberpár, úgy trappolunk le a feleségemmel a Tói-hegy meredek oldalában a monoszlói szőlőkhöz, cikcakkos vadcsapásokon osonva, göcsörtös, embermagas molyhos tölgyek és tengerillatú fenyők között lépdelve.

 

Május utolsó két hetében minden délután lenn vagyunk a családdal a Balaton partján. Napról napra más és más képét mutatja a változékony ég és Somogy földcsíkja alatt a víz – olyannyira, mintha nem is ugyanaz a tó lenne. Rajtunk kívül egy-két fürdőző van csak a strandon, minden nap mások. Pislog a viharjelző.

 

Meditáció. A diófák az udvarunkon.

 

Tanulni kell a májusi erdőt. Ideális hely, hogy az ember eleressze sérelmeinek démonkáit, amik aztán rókagombává változnak, és már csak le kell szedni, otthon el kell készíteni, meg kell enni, ki kell szarni őket; meg lettek emésztve.

 

Gúfóék bükkfájának az odúja most üres, csak egy fénycsík látszik benne.

 

Valaki fölállított a faluba vezető országút mellett egy Krisztus-keresztet.