vasárnap 23 szeptember 2018

mail 99217 960 720

Orcsik Roland: Lakoma

  • vasárnap, 09 szeptember 2018 05:05
Orcsik Roland: Lakoma Fotó: Bach Máté

Hogy is kezdődött? Hiába töröm a fejem, homályos. Talán így: volt nekem egy barátom, aki mindenhová elkísért. Vagyis hát nem mindig, hanem csak akkor, mikor behunytam a szemem. Mindent megbeszéltem vele, amit a szüleimmel vagy másokkal nem tudtam vagy nem akartam. Sohasem kérdeztem meg tőle, hány éves. Harminc körül járhatott, esetleg annál fiatalabb. Sűrű, rövid fekete haja, simára borotvált arca volt. 

Egyszer valahol a magasban egy szürke repülő szárnyain ültünk, a repülés tudományát vitattuk. Ha jobban előrehajolnék, ő vigyáz rám, le ne zuhanjak. A repülő szárnya igen csúszós a párás felhőktől, bizonygatta. Fölálltam, a karjaimmal egyensúlyoztam, néhány tétova lépés előre, ő meg hátulról biztatott, menjek csak, végül elértem a nyitott ajtót. Beléptem a hosszúkás testű gépbe, kívülről olyan, mint egy szárnyas kígyó. Odabent kényelmesen elhelyezkedtem a székemben, a barátom mellettem foglalt helyet. Sok mindenről csevegtünk, mennyire vagyunk közel a Naphoz, hány elefánt férne el a repülő csomagterében, létezik-e aranyeső, hol van a repülőn a villámhárító és hasonlók. Egyedül egy valamit felejtek el, megkérdezni a nevét. Arra sem emlékszem, bemutatkoztunk-e valaha is egymásnak. 

Tőle hallottam az alábbi történetet. Egy kisfiú állandóan éhes volt, krr-krr-krr, korgott a gyomra, mint egy üresen pörgő betonkeverő. Egyszer annyira gyötörte az éhség, hogy a foci kellős közepén otthagyott csapot-csapatkapitányt, fölpattant a sárga póni biciklijére, hazatekert. Ám az otthoni kapu zárva, nála meg nem volt kulcs. Anyám biztos a barátnőjénél kártyázik, gondolta, majd rátaposott a pedálra, irány a szomszédos utca. Az út végén körbe sem nézett, jobbra hasított. A főúton úgy száguldott, mintha sült csirkecombot lógattak volna az orra előtt. Hamar eljutott a szomszédos utcához, ám épphogy jelezte a karjával a balra fordulást, feje nagyot koppant az aszfalton. Fehér villanás. Valami szemből elcsapta. Nehezen föltápászkodott, semmi baj, semmi baj, ismételgette, ne hívjatok rendőrt. Jobbra az út szélén vörös autó, bal lámpája betörve, nem messze tőle, az út közepén a sárga póni, forog a kereke. Fájdalom, a fiú a fejéhez nyúlt, bal füle fölött szilvanagyságú púp, szerencsére vér sehol. Hangok, arcok, férfiak, egy üvöltő nő, és mintha valaki kikapcsolta volna az áramot a testében, a fiú összerogyott. Nem, nem halt meg. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. 

A tolongó tömegen átverekedve, Tarzan odapattant a sárga bicikli mellett elterült fiúhoz, izmos karjával könnyedén fölkapta, és a lógó barnás-zöldes liánok segítségével fáról fára ugorva eltűntek a bámész szemek elől a dzsungelben. A fiú föleszmélt, hová viszel, nyöszörögte, ugye, nem kórházba? Lakomára!, cuppantott a nyelvével Tarzan, majd mennydörgő hangon elkiáltotta magát: AUAUAUAUAUAAAA!!! 

Hogy kerül ide Tarzan, a dzsungel? Hová tűnt a baleset, a tömeg? Nem érdekes. A fiú pedig mind a tíz ujját megnyalta azon a lakomán. Ha hiszed, ha nem.

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Szálinger Balázs, Drexler Ákos, Debreczenyi György, Ashwani Kumar versei, Ambrus Máté, Bene Zoltán, Szegedi-Szabó Béla prózája. A 2018 évi Salvatore Quasimodo költőverseny díjazott versei (Falcsik Mari, Térey János, Fenyvesi Félix Lajos, Gyimesi László, Jánk Károly, Nagy Betti, Vajna Ádám, Oláh András, Sztanó László, Zsávolya Zoltán, Payer Imre és Bognár Anna).  Rácz Péter interjúja Anna Bentley és Daniel Warmuz műfordítókkal. Bozsik Péter beszélgetése Háy Jánossal és Darida Veronika tanulmánya Háy János színházi munkáiról. Újrahasznosítás az irodalomban című összeállításunkban Mészáros Márton és Smid Róbert tanulmánya. A lapszámot illusztráló Szegedy-Maszák Zoltán munkáiról Varga Tünde tanulmánya olvasható.
  • 1

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2