vasárnap 23 szeptember 2018

mail 99217 960 720

Jókai: hogyan?

  • vasárnap, 25 február 2018 08:47

Az elmúlt néhány napban a Jókai Mór születésnapja köré szervezett, a magyar szépprózát ünneplő események egyikéről szaladhattunk a másikra. Több írószervezet, színitársulat is megemlékezett a kulturálisan fontos évfordulóról. Nem szándékos időzítés eredményeképp ugyan, de talán éppen emiatt rendkívüli módon – a Tempevölgy egy Jókai tanulmánykötetet is megjelentetett az alkalomra. A kispróza nagymestere című kötet szerzői azon novellák körüljárásával igyekeznek új nézőpontokat találni, mely novellákat a Tempevölgy folyóirat A Balaton vőlegényei című antológiájában már összegyűjtve közölt a harmadik, 2016-os, balatonfüredi Jókai-konferenciát követően.

A kispróza nagymesterét csütörtök este a Karinthy Szalonban mutatták be, a Jókai novellisztikáját vizsgáló tanulmányok kapcsán, a bemutatót záró kerekasztal-beszélgetés Jókai közoktatásban elfoglalt helyét, taníthatóságát vitatta meg. A kérdés korántsem újkeletű, számos élénk vita, szélsőségesen különböző vélemények jelzik a diskurzus meglétét, valódiságát.

Fenyő D. György a Magyartanárok Egyesületének alelnöke úgy látja, hogy a Jókai életmű előbb-utóbb elkerülhetetlenül ki fog szorulni a magyar közoktatásból, az egyes szövegek másokra cserélésével is csak lassítani lehet a folyamatot, megállítani nem. Felmerül az az elképzelés, hogy Jókai oktatását csupán bizonyos iskolatípusokra kéne korlátozni, és hagyni kikerülni azokból az intézményekből, melyek által nyújtott képesítés megszerzéséhez Jókai nélkülözhető. Egyszerűen nem lehet elmenni a kérdés mellett: Jókai tehát nem az alapműveltség része többé? Ha elhagyjuk az oktatását, megnyerjük a fiatalokat az olvasásnak, esetleg pont Jókai olvasásának?

A kötet egyik szerkesztője, Hermann Zoltán irodalomtörténész és egyetemi docens szerint Jókai nem túl népes, de stabil olvasótáborát javarészt a 30-40 felettiek képezik. Úgy véli, hogy egy átlagos olvasó addigra válik olyan gyakorlottá, hogy értő, műélvező befogadója legyen Jókai Mór latinos műveltségű prózájának. A klasszikus (görög és latin) műveltség, mely még a 20. század első felében is áthatotta az oktatást, a művészeteket és a korszellemet, a második világháború után szép lassan elszivárgott az iskolákból. Ez a destrukcióként is értelmezhető folyamat azonban csak a Jókaiéhoz hasonló életművek kánonban tartásával mérsékelhető.

T. Szabó Levente irodalomtörténész és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy pontosan ez az attitűd: a kánonháborúk totális hiánya, és a megoldást jelentő folyamatos szelekció elhanyagolása tette egyre telítettebbé, egyre kevésbé „leadhatóvá” a tananyagot. A gyerekek túlterheltek, és nincs az iskolákban elég idő arra, hogy az ő olvasási tempójukhoz, technikájukhoz igazodjanak az irodalomórák. A cél már régóta az, hogy az anyag leadása beleférjen a négy évbe, és nem az, hogy a diák képes legyen kialakítani a megszerzett tudás alapján valamiféle képet az irodalomról; műfajokról, stílusokról, tendenciákról. Hogy ez ne tűnjön akadálynak, jelenleg olyan érettségi rendszer működik, ami szinte egyáltalán nem kívánja meg a tanórai megalapozottságot.

A magyar irodalomoktatás szereplői kevés kivétellel szükségét érzik a kánon frissítésének, sőt a Jókai kigolyózásával felszabaduló tanórákat egybehangzóan kortárs irodalom tanításával töltenék ki. Az viszont kérdés, hogy a diákok – és esetenként a tanárok – mihez kezdenének posztmodern szövegekkel: vajon ezek befogadása valóban könnyebb lenne, mint az archaikusnak számító Jókaié?

T. Szabó Levente megemlíti, hogy angolszász nyelvterületen Shakespeare oktatása kapcsán merülnek fel hasonló problémák, melyek orvoslása már jelenleg is zajlik egynyelvű szótárak kiadásával. Hermann Zoltán hasonló etimológiai szótárak létrehozását szorgalmazná itthon is, ezek megírását azonban a nyelvészek feladatának látja. A szótárak nem csak a megértést segítenék elő, hanem lehetővé tennék bonyolultabb szövegek otthoni olvasását is, ezáltal a tanórák levegősebbek lehetnének, és egy kényelmes tempójú, stabilabb tudást biztosító tanulási folyamat vehetné kezdetét.

A kötet másik szerkesztője Hansági Ágnes - szintén irodalomtörténész és egyetemi docens – a kánon szelektálása kapcsán beszél arról is, hogy hálátlan feladat az, ami az irodalomoktatás szervezőire hárítódik. Hiszen kinek van joga dönteni arról, hogy a szintén örökségbe kapott nemzeti kultúrának mely elemeitől fosszuk meg a fiatal generációt, és melyeket örökítsük tovább? Ki lesz az, aki kimondja először hangosan, hogy nincs szükség A kőszívű ember fiaira, csupán a terjedelme miatt? Egy ekkora életművet, meddig csonkolhatunk, hogy a tananyagban tarthassunk? És mindeközben milyen jelentésektől esünk el?

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői arra a konklúzióra jutottak, hogy a probléma nem a „Jókai: igen vagy nem?” hanem a ”Jókai: hogyan?” kérdésre adott válasszal küzdhető le. Működtethető alternatívaként a regények helyett mindannyian a lassú, értelmező igényű olvasást – a szűkös időkeret ellenére is – lehetővé tevő novellák olvastatásában látják. Hiszen a Jókai kép átadása, kialakítása nem valósulhat meg a szövegek elolvasása nélkül.

Az antológia és a frissen megjelent tanulmánykötet pedig hasznos segédletet nyújthatnak a szenvedélyes olvasók, az irodalomtanárok, de akár a diákok számára is, kulcsot adva a novella műfajának Jókai korában, Jókai életművében betöltött szerepéhez.

Kormos Nikolett

Fotó: Sziklay Cs. Mónika

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Szálinger Balázs, Drexler Ákos, Debreczenyi György, Ashwani Kumar versei, Ambrus Máté, Bene Zoltán, Szegedi-Szabó Béla prózája. A 2018 évi Salvatore Quasimodo költőverseny díjazott versei (Falcsik Mari, Térey János, Fenyvesi Félix Lajos, Gyimesi László, Jánk Károly, Nagy Betti, Vajna Ádám, Oláh András, Sztanó László, Zsávolya Zoltán, Payer Imre és Bognár Anna).  Rácz Péter interjúja Anna Bentley és Daniel Warmuz műfordítókkal. Bozsik Péter beszélgetése Háy Jánossal és Darida Veronika tanulmánya Háy János színházi munkáiról. Újrahasznosítás az irodalomban című összeállításunkban Mészáros Márton és Smid Róbert tanulmánya. A lapszámot illusztráló Szegedy-Maszák Zoltán munkáiról Varga Tünde tanulmánya olvasható.
  • 1

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2