vasárnap 23 szeptember 2018

mail 99217 960 720

Ki olvas Jókait? Az image-váltás küszöbén…

  • vasárnap, 14 február 2016 00:00

Február 2-án a Hadik Kávéházban mutatták be a   2014-es balatonfüredi Jókai konferencia előadásaiból készült, „..író leszek, semmi más…” címmel napvilágot látott tanulmánykötetet.. Ez alkalomból Bényei Péter a kötet két szerkesztőjével, Hansági Ágnessel és Hermann Zoltánnal beszélgetett a Jókai-kutatás helyzetéről és kilátásairól.

A most megjelent kötet már a harmadik, a szerkesztők által szervezett Jókai-konferencia anyagát tartalmazza. Ugyan a témában íródott tanulmányok már egy kisebb könyvtárat kitennének, a Jókai-szakirodalom mégis napról-napra gyarapodik. Bényei szerint ez érthető, hiszen az elmúlt években fellendült „újraolvasási hullám” Jókait is elérte, regényei készségesen lépnek párbeszédbe a kurrens elméleti diskurzusokkal, kultúratudományi megközelítésekkel, médiaelméletekkel. A romantika-realitás dilemmája vagy a fikció-valóság párhuzamba állításának   kérdése pedig sosem avul el.

Bényei bevezetőjéből kiderült, számára a kötet legnagyobb erénye, hogy a szerzők nem a már unásig ismételt Jókai-nagyregényeket akarják minden áron újraolvastatni az olvasóval, hanem olyan szövegkorpuszt állítottak a középpontba, amely eddig nem csak a   közönség, de nagyrészt a kutatás számára is periférikusnak számított. Jókai novellái, kisebb elbeszélései a hatalmas és tekintélyes regényvonulat árnyékában ezidáig csupán írói tollgyakorlatoknak tűntek. E tanulmányok többsége viszont az életmű eddig felfedezetlen területeire kalauzol: politikai- és önéletrajzi írások, drámák, kisregények ihlette írások kaptak helyet kötetben, tipikus Jókai-klasszikusról nem igen olvashatunk benne. Az Egy ember aki mindent tud című kisregénnyel két tanulmány is foglalkozik, viszont teljesen eltérő nézőpontból: Steimacher Kornélia Nóra a médiumok önreprezentációját és a spiritualizmus kulturális hatását vizsgálta, míg Hansági Ágnes a magyar Bouvard és Pécuchet-vel azonosítja, mellyel egyszersmind rámutat az írás korszerűségére is. A már kanonizált regények új olvasatát nyújtja Hermann Zoltán – aki a szatíráról és az 1840-es évek irodalmi életéről ír a Politikai divatok kapcsán –, és Vaderna Gábor, aki a Sárga rózsa című kisregényt vizsgálja a gyakran felmerülő Jókai-féle igazság-hazugság dilemmából kiindulva. Margócsy Istvánt az ...és mégis mozog...” – de miként? című tanulmányában az irodalom esztétikai és etikai funkciói foglalkoztatják; Eisemann György pedig a szerkesztés, archiválás, közvetítés problematikájáról ír, szintén az Eppur si muove kapcsán. A felsorolás természetesen nem teljes, de a mellékelt példák jól mutatják a kutatások széles spektrumát, sokszínűségét és újítás iránti igényét.

A kötet két nagy tematikus egysége az irodalom és társadalmi nyilvánosság, illetve az irodalom mint „valóság” témaköreivel foglalkozik. Jókai természetes készséggel írja le a lehetetlent, az abszurdumot, mellyel a fikció valóságalkotó- és megtartó erejét generálja. A feltűnően fiktív elemek lényegfelmutató, tényfeltáró funkcióval bírnak, meglehetős éleslátással és humorral rajzolva fel a kor jelenségeinek antropológiai hozadékait.

Talán pont ez az az aspektus, amely kevéssé jut el az olvasóközönségig. Hermann Zoltán szerint a „Jókai a nagy mesemondó” szlogen hatalmas károkat okozott az író recepciójában. Bár a kötet előszava optimista: a Jókai kutatás reneszánszát éli, a konferencia-sorozatot élénk szakmai érdeklődés övezi, mégis úgy tűnik, ez a lelkesedés – és mintha a Jókai-olvasás maga is – mára a szakma belügye maradt volna. Ezt maguk a Jókai-kutatók sem rejtik véka alá, és ez volt a kötetbemutató legsarkalatosabb kérdése is: vajon ki olvas mostanában Jókait? Olvas még valaki Jókait?

Úgy tűnik, a mai közoktatásban Jókaira a rettegett kötelező olvasmány szerepét osztották. Vitathatatlan, hogy általában nehéz rábírni a diákokat az olvasására, ami nem is csoda, hisz az író olyan műveltségre hivatkozik, amely ma már nem feltétlenül adott. A pedagógusok jobbára feladják nyári olvasmánynak a Kőszívű ember fiait és örülnek, ha páran elolvassák.

Viszont ez lehetne másképp is, a kötet szerkesztői különféle megoldási javaslatokkal szolgáltak: Hermann Zoltán saját egyetemi oktatói tapasztalataira támaszkodva járható útnak tartja, ha egy egész féléven keresztül egyetlen Jókai-írással foglalkoznak a hallgatók. Hansági Ágnes is a kisebb egységekre, novellákra, regényrészletekre helyezné a hangsúlyt, továbbá kiemelte, hogy az olvasás is olyan készség, melyet aktívan kell gyakorolni. Ez elsőre kissé triviálisnak tűnhet, mégis nagyon fontos, hisz nem adhatunk komplexebbnél komplexebb szövegeket a diákok kezébe kellő olvasási rutin nélkül, különben ez a legbiztosabb módja annak, hogy megutáltassuk az olvasmányokat. Persze ez nem csak Jókaira igaz, hanem általában minden klasszikusra és kortársra, akiktől idővel eltávolodtunk: a korok közötti távolság áthidalható, ha a diákok megismerik azokat a retorikai elemeket és írói gyakorlatokat, melyekre később ráismerve élvezhetővé válik Jókai szatirikus, humoros, társadalomkritikus oldala is.

Úgy tűnik tehát, hogy Jókainak most egy erős image-váltásra van szüksége, amiért sokat tesz a konferencia-sorozat. A szakma lelkes és a termékeny együtt gondolkodás időszakát éljük, melynek hatása előbb-utóbb a közbeszédben is megtérül majd. Összességében elmondható, hogy a kötet sokat tesz a szakmai fehérfoltok eltüntetéséért és rámutat a még fel nem tárt területekre is. A recepcióban kialakult nehézségek ellenére Jókai könyvei érdemesek arra, hogy a könyvespolcon tartsuk őket még egy jó darabig és előbb-utóbb csak kitaláljuk, hogyan keltsük életre őket.

Schenk Réka
(Fotó: Sziklay Cs. Mónika)

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Szálinger Balázs, Drexler Ákos, Debreczenyi György, Ashwani Kumar versei, Ambrus Máté, Bene Zoltán, Szegedi-Szabó Béla prózája. A 2018 évi Salvatore Quasimodo költőverseny díjazott versei (Falcsik Mari, Térey János, Fenyvesi Félix Lajos, Gyimesi László, Jánk Károly, Nagy Betti, Vajna Ádám, Oláh András, Sztanó László, Zsávolya Zoltán, Payer Imre és Bognár Anna).  Rácz Péter interjúja Anna Bentley és Daniel Warmuz műfordítókkal. Bozsik Péter beszélgetése Háy Jánossal és Darida Veronika tanulmánya Háy János színházi munkáiról. Újrahasznosítás az irodalomban című összeállításunkban Mészáros Márton és Smid Róbert tanulmánya. A lapszámot illusztráló Szegedy-Maszák Zoltán munkáiról Varga Tünde tanulmánya olvasható.
  • 1

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2