Print this page

Visszatérés, újrahasznosítás és innováció a kortárs magyar irodalomban és kultúrában

  • hétfő, 23 április 2018 05:52

 (Balatonfüred, 2018. 04. 12-13.)

 

Április 12-13-án, a Tempevölgy folyóirat szervezésében került megrendezésre a Visszatérés, újrahasznosítás és innováció a kortárs magyar irodalomban és kultúrában című konferencia. Ezen a két napon a régóta várt és a jó hangulatot – ezáltal pedig a termékeny beszélgetéseket – alapjában meghatározó tavaszi időjárás kíséretében rendkívül izgalmas és tartalmas előadásokat hallgathattunk meg. Az eseménynek a Városi Helytörténeti Gyűjtemény biztosította a helyszínt, ahogyan a korábbi, szintén Balatonfüreden megrendezett Jókai-konferenciáknak is, melyek már hagyományosan két évente zajlanak, a köztes években pedig egyéb, 19. századi szerzők köré szerveződnek hasonló eszmecserék. Így tehát újdonság a folyóirat szerkesztősége részéről, hogy ezúttal kifejezetten kortárs irodalmi szövegekre koncentráló társalgást segített tető alá hozni. Ezt a kezdeményezést az is indokolja, hogy az elmúlt évek, évtizedek magyar irodalmában számos hagyományos irodalmi funkció és szerep újraéledésének, „újrahasznosításának” lehettünk szemtanúi, amelyek behatóbb vizsgálatra szorulnak. 

A – röviden csak Recycling névvel fémjelzett – konferencia négy szekcióból épült fel, és minden szekcióban két-három kutató tartotta meg előadását, amelyeket ez esetben bátran nevezhetünk vitaindítóknak is, hiszen a prezentációk után rendszerint tartalmas és kivételesen izgalmas beszélgetések zajlottak, amelyek – az előadók saját bevallása szerint is – ritkaságszámba mennek. Talán a családias légkör, de sokkal inkább a résztvevők érdekes témái és elemzései biztosították ezeket a parázs vitákat.

Kezdésként a Hasnyálmirigynapló intertextusairól, és azok különös helyzetéről hallhattunk Bartal Máriától, amely talán a legméltóbb kezdés egy ilyen témájú konferenciának. Nem beszélve arról, hogy a két nappal későbbi, április 14-ei Magyar Próza Napjához (amely a két évvel ezelőtt elhunyt Esterházy Péter születésnapja alkalmából szerveződött) is megteremtette a hangulatot. Ezután a líra vizeire eveztünk, és Mészáros Márton interpretációjában Kovács András Ferenc Plsalmus Transsylvanicuscímű verse kapcsán a régi magyar irodalomtól a kortárs magyar irodalomig vándoroltunk, tapasztalatot szerezve arról, hogy milyen sok irodalmi hagyomány fejthető fel – egyébként az összes, de most kifejezetten – KAF e szövegéből. A konferencia változatosságát jellemzi, hogy olyan témák is helyet kaptak, amelyek a populáris kultúra sajátjai: így a következő előadás, Bednanics Gáboré, amely a képregény műfaját vette górcső alá. Azonban itt nem kizárólag a szövegekről, hanem a képregények médiumáról, a füzetekről – e médium pótolhatatlanságáról – is szó esett. A hallgatók számára ez a téma nem csak sok újdonságot és érdekességet hordozott, de igen szórakoztató is volt.

A második szekcióban kaptak helyet a 19. századra és annak hagyományára visszatekintő előadások. Elsőként Szilasi László Amíg másokkal voltunk című művéből a Jókairól szóló kisregény elemzését hallgathattuk meg Hansági Ágnestől – abból a szempontból, hogy Szilasi Jókai életrajzi adatait miként keverte össze regényében, illetve a szövegalkotási módról esett szó, amely már-már költői érzékenységet tanúsít. A hangulatot megteremtve ezután újra Jókai és az életrajz alakítása, bizonyos témák újrahasznosítása került szóba, csak ezúttal a szerző saját „életrajzi” regénye (vagy inkább „önéletrajzi fikciója”), A tengerszemű hölgy kapcsán. Végül a konferencia első napjának zárlataként a verses regényekről informálódhattunk Górász Péter jóvoltából – a 19. századiaktól egészen a legújabbakig, mint például Térey János verses elbeszélései –, mindezt a bolondság tematikája kapcsán. Mint már említettem, a vita-szekciók rendkívül tanulságosak voltak, és e beszélgetések nem is maradtak a konferencia keretein belül.

Másnap reggel, a két szekció során a kortárs líra volt a középpontban: Tőzsér Árpád, Oravecz Imre és Borbély Szilárd verseiről hallgathattunk meg érdekesebbnél érdekesebb előadásokat Korpa Tamástól, Pataki Viktortól, Balogh Gergőtől és Gorove Esztertől. E négy elemzés nem csupán rendkívül tartalmas, de esztétikailag is kiemelkedő volt – amely talán nem is meglepő, tekintve a költők életművét, melyekből szöveget válogattak az előadók. Végül pedig a „new weird” műfaji besorolású szövegekről, elsősorban Szerényi Szabolcs és Bartók Imre szövegeiről tájékozódhattunk Smid Róbert előadása kapcsán. Különös véletlen, hogy pont az utolsó előadás, a konferencia zárlatának alkalmával került szóba leghangsúlyosabban a recycling. Ez esetben nem csak mint poétikai, hanem mint általános eljárás, amelyet azonban – e szövegek példáján bemutatva – az irodalomba sokkal mélyebben (akár a gyökerekig) be lehet ágyazni, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.

A konferencián elhangzott előadásokból a Tempevölgy tanulmánykötetet tervez, amely így a nagyobb közönség számára is elérhetővé teszi az említett témák alaposabb megismerését.

 

Kiss A. Kriszta