Print this page

Rabindranath Tagore versei

  • hétfő, 09 április 2018 05:54
(Szakítsd le…)

 

Szakítsd le ezt a kicsi virágot, ne késlekedj! Nehogy belehervadjon a porba.

Ha füzéredben nincs is már hely, érints meg engem, üdvözölj fájdalmasan; és a virágot szakítsd le. Félek, figyelmem estére kialszik, és az áldozat idejét lekésem. 

Színe nem mély, illata tünékeny: áldozzon veled ez a virág, szakítsd le, amíg lehet.

 

 

(Dalom levetette…)

 

Dalom levetette díszeit. Nem büszkélkedhet ruhával és ékszerekkel. Tönkretenné egységünket a pompa; közéd állna és közém; a nemesfém csengése elfojtaná suttogásodat.

Költőm hiúsága szégyenébe fullad láttodra; költőmester, a lábadhoz ültem. Tégy engem egyszerűvé, egyenessé; fuvolád legyek, mit átmosol zenéddel.

 

 

Fordította: Lanczkor Gábor