– Aaron Blumm: Ki ölte meg a Török Zolit? (Pesti Kalligram, 2022)
„Közben arra gondolok, ha meggyónsz, akkor már épp túl vagy rajta, viszont, ha elkezded olvasni a könyvet, újabb bűnbe viszlek.” A sok ellentétet tartalmazó könyv egyik alapja a bűn és gyónás kettőssége, ami, mint egy saját farkába harapó kígyó, folyamatosan egymásba szalad és lezárhatatlan köröket nyit a megértés során. A töredezett szövegrészletek mintha leírt gyónások lennének, amiknek állandó eleme a bűn megragadása és ezáltal történő feloldása, azzal az ellentéttel kiegészülve, hogy írott formájában lehetetlen annak teljes elengedése.
Aaron Blumm, vagyis Virág Gábor Ki ölte meg a Török Zolit? című könyve 2022-ben jelent meg a Kalligramnál, a 2011-es Biciklizés a Török Zolival folytatásaként. A kötet hat, címekkel elválasztott fejezetet tartalmaz, a végén egy történelmi összefoglalóval. A címben feltett kérdés automatikusan elindítja a válaszkeresés folyamatát a mű olvasása során, míg el nem bizonytalanodunk a feltett kérdésben is.
A fejezetek zárójelbe írt címekkel vannak elválasztva egymástól, kezdve a (gyilkosság)-gal, amiben hamar felismerhetővé válik az egész könyvre jellemző, tömör kijelentéseket tartalmazó naplóbejegyzés szerű stílus. A gyilkosság és a szöveg kellékeiként egyszerre szolgálnak az itt felsorolt tárgyak és szereplők, kezdve a rózsával, két pisztollyal, kígyókkal, Doktor úrral, homokkal, cementtel és sóderrel, majd ezek egyenként Zolihoz kapcsolódnak a mű során, kezdve a rózsával és a Doktor úrral. A megtervezett gyilkosság és ennek bűnnel való azonosítása nem titok, a narrátor lelkiismeretét gyónással tisztítja meg, tervét pedig azzal magyarázza, hogy Zolira ördögként hivatkozik, és tudja, a pokolban a helye. A vallási képek fontossága jól látszik már ebben a fejezetben, mintha a narrátor Messiás szerepbe helyezve önmagát, próbálná megszabadítani a világot a gonosztól, vagyis Zolitól, miközben mégis fokozatosan mossa el a határt Zoli és önmaga között. A gyilkosság leírása zaklatott, és minél inkább körvonalazódnak annak határai, annál valószínűtlenebb valódisága, illetve Zoli és a narrátor különválaszthatósága.
A gyilkosság leírása után a (nyomozás) című fejezetben először kiderül, hogy nincs se gyilkos fegyver, se hulla. A nyomozást B. J. végzi, aki a narrátor egy barátja, azonban minden bejegyzésben egymást kizáró, zavaros adatok derülnek ki róla, amiknek célja mintha a nyomozás akadályozása lenne. B. J. személyazonosságára vonatkozó részletek kizárásával kiderül, hogy van egy kézirat a gyilkosságról, a narrátor diszgráfiás és két identitása van, úgy, ahogy Török Zolinak is. A fejezet zárásában pedig B. J. végignézi, ahogy a narrátor Facebook oldaláról sorban tűnik el minden, míg végül csak egy festmény marad egy felirattal: „Nem az idő halad: mi változunk.” Mintha ezek törlésével megszűnt volna egy identitás, amihez nem kapcsolható ember vagy test. A lélek mintha a Facebook oldal törlésével publikusan és visszavonhatatlanul szűnne meg létezni, és ennek ellenpárjaként a gyilkosság helyszínen kiláncolt bicikli lenne az elhagyott test.
Az előző fejezetben mintha a dátumok célja csak a figyelemelterelés lett volna, mégis a harmadik fejezet címe (dátumok) arra késztet, hogy ezeken keresztül is értelmet keressünk. A narrátor 1973-ban született és 17 évesen csókolózott először egy fiúval, amivel kapcsolatban a dátumok és információk megint egymásnak ellentmondónak látszanak, de ha „nem az idő halad: mi változunk”, akkor lehet, a dátumokat sem az időhöz kell kapcsolni, hanem hozzánk. A dátumok elárulják, hogy a narrátor szomszédját Zoltánnak hívják és hogy a Doktor úr és B. J. feltehetőleg ugyanazt a könyvet kapta ajándékba a narrátortól, amely a gyilkosságról és róluk szól. B. J. és a Doktor úr a dátumok által elkezd összemosódni, majd a szomszéd fiút is felfedi monogramja, ami a feledés és áthúzás miatt B. J.-nek látszik. Az utolsó férfi a fejezetben a narrátor ura, akiről egyelőre csak annyi derülhet ki, hogy gyónási titkokat ismer.
Egyre megállapíthatatlanabb, hogy a szereplők közül ki a megölt Török Zoli, amire valamilyen módon mégis válaszként szolgál a következő fejezet címe: (zolik). Kiderül, hogy a narrátor vezetékneve Török, vagyis az ura vezetékneve is Török, ami által az eddig megjelenített karakterek mind összemosódnak. A Zolival való megismerkedésről és a gyilkosságról szólnak a bejegyzések, de nem mindig tudni, hogy a leírt események melyikhez kapcsolódnak pontosan, a gyilkosság talán a megismerkedés pillanatában kezdődött. A terv részei a számok, és ez nemcsak a dátumokra vonatkozik, hanem kiterjed a test számokban meghatározható kereteire is. Az egészséges test paraméterei leírhatóak számokkal, így talán egy egészséges lélek is behatárolható általuk. Ettől a gondolattól a fejezet két síkon halad tovább, az álom és ébrenlét mentén. Ébren számokat ír a homokba a narrátor, ezzel jézusi szerepbe helyezve önmagát, majd álmában mintha a saját újjászületését látná. Innen elmosódik a határ álom és ébrenlét között, kavarognak asszonyok, férfiak, tűz, pisztoly és szavak és számok, miközben a narrátor rájön, vissza kell térnie a múltba, hogy kiderüljön, hogy folytatható a jelen.
Az újjászületés előtt végig kell járni a purgatóriumot, aminek része a böjt, a testi fájdalmak és a sivatag. A narrátor a tevés emberrel indul el, aki láncra veri és darabokra tépi a nyelvét, éhezik, szomjazik, miközben meghallgatja az Írás szavát és ismét a homokba ír. Mivel a narrátornak két identitása van, így lehet, mindent kétszer kell tapasztalnia, mint például a homokba írást vagy magát a megszületést. A tevés ember a felsorolt eseményeknek folyamatosan aktív cselekvője, bántja és segíti a narrátort, felajánlja a telefonját, hogy üzenhessen, és megmutatja B. J. festményét, amin ők ketten sétálnak a sivatagban. A szereplők több helyen vannak egyszerre, mert talán elhagyva a test számokkal behatárolható kereteit, új szabályokat kell keresni a lélek behatárolásához.
A (magyarázat) című, utolsó fejezetben végleg összeolvad a könyv összes szereplője, mégis eldönthetetlen, hogy a narrátor egy betege-e a Doktor úrnak vagy a Doktor úr is csak a narrátor egy része. Újra megjelennek a múlt részletei és emlékek Zoliról, kiegészítve a biciklizés metaforájával, ami a szexualitást jelenti. A bicikli mint test, és leginkább a biciklizés mint szex mindig Zolihoz kapcsolva jelenik meg, így Zoli halála egyre inkább a test halálával tűnik azonosnak.
A (történelmi összefoglaló-gyöngébbeknek) egy csonka fejezet, amiből kiderül, hogy a megszületés után minden más csak fikció. A Jelenések könyvéből vett idézettel kezdődött a könyv és az abban megjelenő fehér kaviccsal záródik, ami az újjászületés szimbólumaként jelenik meg. A bibliai képek, mint a fehér kövecske vagy fehér galamb mind az újrakezdés megteremtését kínálják fel, de a narrátor kontextusába helyezve mindez elválaszthatatlanná válik a bűntől.
A hatos szám egy kimondatlan eleme a könyvek, ami a tökéletlenség megteremtésén dolgozik, a hat fejezettel vagy a hat kígyóval a szigeten. A narrátor célja ezzel szemben mintha az lenne, hogy elérje a hetes számot, a csonka hetedik fejezettel, a hetedik kígyó felkutatásával, vagy a dátumokon keresztül a vasárnap állandó említésével. A számok kárhozatra ítélik a szöveget, örök befejezetlenségre, míg a tökéletlenség a nyelvezet szintjén is feltűnik. A narrátor diszgráfiás, többször hibázni látszik a szöveg, de egy-egy betű elírása új jelentést teremt, és újabb lezárhatatlan köröket nyit. Így van ez a gyónás és az írás kettősségével is, az írás által lezárhatatlanná váló gyónás mindig elölről kezdi a bűnt.
A szöveget Maurits Ferenc illusztrációi egészítik ki, amiken emberi alakok szerepelnek, az első két képen kiegészítve a szöveg rövid részleteivel. „Baszás nélkül előbb-utóbb megkergül az ember”, szerepel az első képen, mellette meztelen női testekkel és bezártsággal. A test hasonlóan van ábrázolva a többi illusztrációban is, helyenként összemosódik biciklivel, férfialakokkal, kiáltással és még több zaklatottsággal. Mindben megjelenik a lebegés és az anyaméhben való várakozás, amik a szöveg szimbólumrendszerével együtt azt a hatást keltik, mintha az ember sorsa elkerülhetetlen lenne.
Talán önmagában az írást választani a beszéd helyett kárhozatra ítélhet egy embert, mert mindig a birtoklás vágyát hordozza magával. Az írás által birtokolhatóvá válik a bűn, legyen ez a Facebookon, a homokban vagy egy könyvben. A bűn elengedéséhez talán el kell engedni a látható szavakat. A szöveg minden birtokolható elengedéséről szól, miközben birtokolni akarja az elengedést.
Összegezve, a könyv valóban Török Zoli gyilkosáról szól, kiegészítve a határkereséssel. Határkereséssel egyrészt a szavak szintjén, a címben szereplő Zoli behatárolásával, kutatva a hozzárendelhető egyéb szavakat, illetve a gyilkos behatárolásával, hozzárendelve az áldozatot. Másrészt a narrátor is keresi a határt az élet és halál között, a test és lélek között, a fekete és fehér között, miközben folyamatosan határokat szab számára a nyelv és az írás meghatározott keretrendszere.