vasárnap 16 december 2018

mail 99217 960 720

Tóbiás Krisztián

Párnával a combjaim között alszom minden éjjel, akár az archaikus lovasszobor, amely alól eltűnt a ló márványának java része. Álomlovas vagyok, mint majdnem-őseim, akik más ősöktől kapták ezt a halszagú nyelvet, amelynek szava mégis erősebb, mint a vér szava.   A szüleim vitorlásával gyöngéd északi szélben messze…
Izsó Zita Éjszakai földet érés című munkája sok tekintetben folytatja az életművet. Az újabb verseket hasonlóan egyszerű, letisztult, de – részben az erőteljes képalkotások miatt – meghökkentő nyelvezet jellemzi, mint az előző kötetek (Tengerlakó, FISZ, 2011., Színről színre, Prae.hu– Palimpszeszt, 2014.) darabjait. A szövegek témaválasztása sem meglepő, ha ismerjük a költőnő…
Ballycotton kihalt. Se kávé, se fishandchips. Pedig abban bízol, mert messze híres az itteni hal. Zárt ajtók, függöny híján látni a tátongó ürességet a lakásokban, az egyetlen hotelszerű épületben sincs világítás. A buszról leszállva rád köszön az első szembejövő idősebb asszony, aztán egy idősebb férfi is. Lehetne…
Nemrég a budapesti Dürer Kertben az angol Killing Joke zenekar koncertjén jártam. Nem szándékozom most helyszíni beszámolót írni. Ez egyébként sem egyszerű műfaj, sokszor többet tudunk meg a beszámoló hangulatáról, mint magáról az eseményről.  A félhomályban, villódzó fények között zajló koncert egy pontján az énekes, Jaz Coleman…
Egyetlen bécsi nap történéseit mondom most el, figyelmeztetve magam, be is jelentem e figyelmeztetést, hogy ne kalandozzak el a tárgytól. Mondandómat mindezen intelem ellenére, még a túlzás és sokat akarás vádja is érheti, pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy huszonnégy órává rakom össze életem fontosnak vélt…