péntek 22 június 2018

mail 99217 960 720

Tóbiás Krisztián

Anyám   Anyám, emlékezet szolgálóleánya, azokat a napokat  szén, fedél, és állandó szolgáló nélkül vészelte át. Szemében a kívánalmak lobogása, arcán a nyomorúság májfoltjai; s míg csontot törtek kemény évszakok, az ő gerince egyenes és erős maradt. Cölibátusi kebleinek kipárolgásában nőttünk föl én és a testvéreim. Nem…
(Szakítsd le…)   Szakítsd le ezt a kicsi virágot, ne késlekedj! Nehogy belehervadjon a porba. Ha füzéredben nincs is már hely, érints meg engem, üdvözölj fájdalmasan; és a virágot szakítsd le. Félek, figyelmem estére kialszik, és az áldozat idejét lekésem.  Színe nem mély, illata tünékeny: áldozzon veled…
Szabó Lőrinc igen szerette a forró nyarakat. Legkedvesebb évszaka, klímája volt ez a pár hónap, amit igyekezett is a Balaton közelében tölteni minden esztendőben, mind a déli, mind az északi parton egyre ismerősebben és otthonosabban. S élete utolsó évtizedében mindinkább… Rába György róla írott kismonográfiája szerint „Betegségeinek…
A dolgozat címe akaratlanul is felidézi Babits Mihálynak a Háborús anthológiák című, 1917. márciusában írott jelentős költeményét, melyben elhatárolja magát a háborús dalnokoktól, „az ezrek könnyének sós vizében lubickolóktól”, akik, „ha majd a Béke énekel, szárazon maradnak”. A Béke humanista nagykövete, a Húsvét előttés több más nagyszerű háborúellenes költemény…
Lélekben az első világháború százados fordulójára készülődve újra olvastam Henry Barbusse (1873-1935) korszakos háborús naplóregényét, „A Tüz”-et (Le feu)[1], ami már 1916-ban elnyerte a Goncourt díjat. A regényt a háború utolsó szakaszában, augusztus és november között, a radikális pacifista újságíró Gustave Téry (1871-1928) a L’Oeuvrecímű lapjában, 1916-tól folytatásokban…