szerda 21 február 2018

mail 99217 960 720

Verebes Ernő: Döntés a képtelenségben

Látod? Semerre egy hívogató táj,

Hegycsúcs, vagy legalább fennsík,

Part, amit a tenger felől láthatsz,

Hisz amíg felmászol, kievezel,

Már megszületett, amit tervezel,

A döntés, mely minden mást kizár,

Kiváltképp a parttalant.

Pedig éveid megsúgták,

Csak a maradandó képes újfent,

S ugyanakkor alant, a régiségben,

Emlékek restségén rágódva,

Magát lehetőségekre hangolni át.

A mezők látványa sem kíván

Bokortól bokorig méterrúd-elszámolást,

Kimért falomb-bókolást a szélben,

Ha a nyílt, kék égre kikönyököl a Nap,

Mindeggyé téve, pillantásod épp a térre,

Vagy valamely fűszálra veted.

Pihenj hát meg e látvány közepén,

Fejeden láthatatlan kalap,

Így, akármerre indulsz is barátom,

El nem veszítheted talmi oltalmadat.