szerda 15 augusztus 2018

mail 99217 960 720

Alsóőri: Szépné szül. Mátrai Laurához

  • vasárnap, 03 január 2016 00:00

B.-Füreden, Augusztus 1. 1862.

Azt mondják, hogy ne verseljek,
Nem értek én ahoz,
Hogy versem üres, nem kerek,
Kitkit haragra hoz.

Bocsásd meg óh szép müvésznő!
Még is hogy verselek,
Hogy érdemeid bűvétől
Kopár lantom peneg!

Nem lenne üres e versem,
Ha minden érdemed,
Ugy irhatnám le, mint érzem,
S miként Te érdemled.

Nem is bosszantna meg senkit,
Ha mássát lelkednek
Hűven birnám lefestni itt
Hű tisztelőidnek.

Birnám csak a költő lelkét —
Azt a magasztosat —
Kinek szava véghetlen lét,
Örökre irtt szózat! —

Óh mint örökítnélek én
A legkésőbb korig,
Hazánknak leghálásb egén,
Mit felhő nem borít.

Igy azt fogadd csak el tőlem,
Mit én szegény adok: —
Nem dücs — kincsekkel erő sem
Igénytelen dalok.

A zsengébb kor szerelmeit,
Heves rajongását,
Bájdús külső szépségeid,
Nem éneklem hozzád!

Szép lelked — ihlett kebled az,
Mi megfogott engem, —
Ez egy virult szellemtavasz,
Ehez zeng énekem.

Ma láttalak, csodáltalak,
Kisértem lelkedet,
Mely, mint kivetkezett alak,
Játszott nyarat telet.

Ma megtagadva tenmagad,
Felöltéd más arczát,
S hüven fested álarcz alatt
A szép Keresztanyát.

Tüzében annak, mint nyárban,
Égtek érzelmeid
S lángoltak hűbben és jobban,
Mint tán eredetid.

Jegét mint a rázó telet,
Szinléd arczod fagyán,
Majd égtél, mint a kikelet
Kigyullad tél után.

Az indulatok s érzelmek,
Szeszélyek sok harczát,
Mint szünnek, vagy szülemlenek,
Elénk varázsolád.

Felyül multad te költődet,
Kinek szava halott,
Szavának édes életet
Csupán lelked adott.

Müvésznő vagy Hölgy, az lettél,
Csillag honunk egén —
Veled nyelvünk s a nemzet éll,
Való vagy és remény.

(Balaton-Füredi Napló, 1862, Augusztus 3.)